Szemere Bertalan miniszterelnök titokban, rejtve vitte el a súlyos Szent Koronát…
A szabadságharc bukását követően Szemere Orsovánál elásatta a Szent Koronát, majd az utolsók között menekült a Török Birodalomba…
A temesvári csatavesztés után Kossuthék már nem törődtek a koronával. Szemere Bertalan saját belátása szerint rendelkezett vele, de semmiképpen sem akarta, hogy az ellenség kezébe kerüljön, el akarta rejteni. Mivel a koronát nem akarta kivinni az országból, az elásása mellett döntött.
Szemere három megbízható embert talált, akik segítettek neki elrejteni a kincseket. Azt mondta nekik, hogy a ládában fontos kormányiratok vannak.
Szemere a Vidini emigráns táborban megosztotta titkát volt útitársával, Batthyány Kázmérral és Fülepp Lipóttal. Később elmondta a párizsi emigráció vezéralakjának, Teleki Lászlónak is. A korona rejtekhelyét így már heten tudták.
A koronázási jelvényeket rejtő ládát 1849. augusztus 23-án Havasalföld felé, egy sűrűn benőtt, nehezen megközelíthető füzesben, vízjárta iszapos földbe ásták el. Majd fogadalmat tettek, hogy nem fedik föl a rejtekhelyet, amíg vissza nem térnek, és Szemere erre engedélyt nem ad.
Szemere így írt visszaemlékezéseiben:
A menekülés közben Szemere Bertalan miniszterelnök titokban, rejtve vitte a Szent Koronát, titkát megosztotta a vele utazó Batthyány Kázmérral. Szemere így emlékezett vissza erre:
„A korona, mint egy vámpír faldosta oldalamat. Kivinni lehetetlen volt, itt hagyni nem akartam, megsemmisíteni sem, azonban elrejteni sem tudtam. Végre közöltem Batthyányval helyzetem nehézségét, ő semmi fontosságot sem tulajdonított a dolognak s mintha egy darab kőről volna szó, hidegen azt felelte:
– Törd össze, vagy vesd a Dunába.
Eszerint tőle nem várhattam segedelmet. Végre beláttam, a titok enyém nem maradhat; ha kiveszem a koronát és jelvényeket s úgy ásom el egyenként, elromlanák.”
Szemere Bertalan 1849-ben felpróbálta a koronát, meggyőződött róla, hogy órákon át nem bírta volna senki viselni.
