2017. október 21.  Szombat
Pára 7 °C Pára
Rovatok
2017. október 21.  Szombat   Orsolya
Pára 7 °C Pára

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Bartis Attila: A vége című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Bartis Attila: A vége

Szerző: / 2015. október 30. péntek / Kultúra, Irodalom   

Bartis Attila író (Fotó: Líra) „az egyetlen, ami kiűzheti belőlünk a magányt, az a másik szívverése a saját mellkasunkban” Már olvasható Bartis Attila A vége c. új kötete.

Egy fotográfus története, aki… Nem: egy férfi története, aki… Nem: egy szerelem története, ami… Vagy több szerelem története, amik egymással… Vagy egy ország története, ami… Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni. (Kemény István)

Bartis Attila: A vége
Részlet a regényből

Ezerkilencszázhatvannyolc augusztusában egy éjjel kimentem a Városligetbe. Nem tudom, miért. Nem volt szokásom éjjel sétálni. A Ligetet különben sem szeretem, ha letérek a főallékról, még nappal is eltévedek néha, pedig nem egy labirintus. Arrafele mentem, amerre a régi Műcsarnok van. Bár most már nem így hívják, már csak sima kiállítóterem, néha pedig még az se. Akkor épp szobrászműtermek voltak benne.

A fasoron részegek randalíroztak, szinte visszafordultam. Aztán inkább átmentem a túloldalra. Éjfél már elmúlt, azt hittem, egy lélek nem lesz a Ligetben. A csarnok lépcsőjét befejezetlen szobrok vették körbe, sötétek voltak, mint az árnyék. Az egyik pinceablakból fény szűrődött ki. Valami hörgött. Továbbsiettem. Hátul a kőtörmelékek között az épület falának dőlve egy pár szeretkezett.

Bartis Attila: A vége

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek