Benedek Tibor színész-konferansziét, az egykor oly népszerű kabaréfigura, Zacsek megszemélyesítőjét akkor is ismerjük, ha nem említjük fia, Benedek Miklós színész és unokái, Benedek Tibor olimpiai bajnok vízilabdázó és Benedek Albert rendezőasszisztens nevét.
Benedek Tibor színész, konferanszié, Zacsek, a jól értesült, tudálékos kispolgár alakítója 50 éve, 1963. szeptember 18-án halt meg. Benedikt Tibor néven született 1911. szeptember 16-án Miskolcon. A kereskedelmi iskolában letett érettségi után azonnal beiratkozott az Országos Színészegyesület Színészképzőjébe.
A színész diploma megszerzése után 1931-ben Érsekújvárra szerződött, ahol mindenféle műfajban kipróbálhatta magát, de ez nem elégítette ki. 1934-ben a fővárosba költözött, s nem kevés viszontagság után az Arizona mulatóba került dzsesszénekesnek. Zsidó származása miatt 1938-tól nem léphetett színpadra, ezért ügynökösködést vállalt. 1942-ben munkaszolgálatra a szovjet frontra vitték, s csak három esztendő múlva térhetett haza.
„Miért? Van probléma, elvtársak? „
A háború után tisztviselőként dolgozott, majd színészként 1948-tól a Magyar Múzsa nevű utazótársulattal járta az országot. Két év múlva a Magyar Rádió társulatába került, később a Kamara Varieté, majd a Fővárosi Vígszínház tagja lett. 1951-ben az akkor megalakult Vidám Színpadhoz hívták, ahol együtt dolgozott többek közt Kazal Lászlóval, Salamon Bélával, Kibédi Ervinnel. Ott talált igazán magára, akkor alakította ki sajátos, összetéveszthetetlen játékstílusát. Benedek önálló műfajt alakított ki a kabaréban.
A Színészkönyvtár oldalán is olvasható az az anekdota, amikor 1954-ben a szemináriumi előadásokat karikírozó kabaréjelentében az előadás alatt kitalált magának egy stílust, amely pillanatok alatt népszerűvé tette országszerte. Nyugodt és higgadt, sőt megfontoltan mondott mondata: – „Van probléma? (Elvtársak)” – egy csapásra szállóigévé válik, s a feleletül felhúzott kétértelmű válla is hozzátartozik a jelenet zseniális voltához. A „sorok közötti olvasás” Kellér Dezső-i időszaka ez, amikor gondokról, bajokról nyíltan nem lehet beszélni, sőt… ekkor felhangzik a sokat sejtető Benedek Tibor-féle kérdés: – „Miért? Van probléma, elvtársak? ”
Főként karakterszerepeket kapott, az igazi sikert a kabaré műfajában aratta, a jól értesült, tudálékos kispolgár Zacsek szerepében Nádassi László tréfasorozatában. Legendás szócsavarásai, szórövidítései voltak, az ő „találmánya” a nyelvészeket megbotránkoztató, de a köznyelvben is meghonosodott mibul, problema és példul szavak.
1956-ban átszerződött a Petőfi Színházhoz, de időközben gyomorfekélye miatt sokat betegeskedett, alig tudott színpadra lépni. Életébe beköltözött a ráktól való rettegés, alig evett, kímélte magát, hosszabb fellépést már nem vállalt. A Vidám Színpad (ahova 1960-ban visszaszerződött) közönsége szorongásaiból, félelmeiből semmit nem érzékelt, hiszen mindvégig a legnépszerűbb komikusok egyike maradt, sőt a televízió önálló Benedek-műsor összeállításán dolgozott. Filmszerepeivel örökké beírta magát a magyar filmtörténetbe: Felmegyek a miniszterhez (1961); Jó utat, autóbusz! (1961); Fűre lépni szabad (1960); A megfelelő ember (1960); La belle et le tzigane (1959); Felfelé a lejtőn (1958); Csendes otthon (1957); Dani (1957); Gerolsteini kaland (1957); Dollárpapa (1956); Gázolás (1955); Kétszer kettő néha öt (1954)
A kivételes műveltségű színész volt – több nyelven beszélt, kedvelte, sőt érti is a képzőművészet számos ágát, sok mindent tud az irodalomról – törzshelyén, a Luxor kávéházban előadás után sokszor hajnalig diskurál többek közt Kellér Andorral és Hatvany Lajossal.
Két nappal 52. születésnapja után önkezével vetett véget életének. Fia, Benedek Miklós szintén színész lett, unokája Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, jelenleg a vízilabda válogatott szövetségi kapitánya.
