Benedek Elek legkisebb fiúunokája „mindig eltűnt”…
A Benedek család gyakran kirándult. Ilyenkor a felnőttek tábort vertek, a gyerekek pedig szaladgáltak. Peleske tetején nagy tüzet raktak, nyársat vágtak, szalonnát pirítottak és krumplit pirítottak a hamuban. Benedek Elek unokája, Lengyel Dénes emlékei szerint unokaöccsével, Istvánnal mindig történt valami.
„Nagyapó dalolni kezdett: ’Csicsónénak három lánya’, ’A kisasszony Pozsonyban…’
Egyszerre csak Lujzi néni sikoltozni kezd:
– Öcsi, de hol van Öcsi?
Ezen a becenéven István, a legkisebb fiúunoka szerepelt, aki éppen eltűnt. Kiabálni kezdünk, majd az egész társaság keresni indul az erdőben. Már éppen a kutatási irányokat osztjuk fel, amikor egy fa tetejéről lekiált:
– Hahó, itt vagyok!
Ezelőtt is feltűnt, mert fel akart tűnni. Egyik legfőbb vágya éppen az volt, hogy észrevétesse magát.”
Forrás: Lengyel Dénes: Emlékezések 1914-1947
