Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Bernardo Bellotto Canaletto városképei című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Bernardo Bellotto Canaletto városképei

Szerző: / 2015. október 17. szombat / Kultúra, Képzőművészet   

Bellotto látképei kiemelkedő helyet foglalnak el a festészet történetében, ami nemcsak vitathatatlan művészi értéküknek, hanem kultúrtörténeti jelentőségüknek is köszönhető. Bellotto de Canaletto olasz festőművész, a látképfestészet kiváló művelője 235 éve, 1780. október 17-én halt meg.

Canaletto – E név két kitűnő festőt jelöl meg. Az egyik Antonio Canal (1697-1768), a másik unokaöccse, Bernardo Bellotto (1720-1780). Bernardo Bellotto 1721. január 30-án született Velencében, nagybátyja volt a Velencét, Londont megörökítő „nagy” Canaletto. Az ő műhelyében tanult, az ő tiszteletére vette fel a Canaletto nevet, Bellotto de Canaletto formában. A velencei festő cégnek 1738-ban lett a tagja.

Bernardo Bellotto Canaletto: A Canal Grande látképe és a Dogana, 1743 körül (Fotó: Wikiart)

1742-ben Rómába költözött, majd Észak-Itáliát járta be, és szorgosan megfestette minden útjába eső város látképét. 1747-ben III. Ágost lengyel király és szász választófejedelem meghívására Drezdába költözött, és számtalan festményen örökítette meg a szépsége teljében pompázó várost, amelyet a második világháború végén, 1945 februárjában több napos szőnyegbombázás pusztított el.

Képei szinte fotografikus részletességgel készültek. A művészettörténészek azt feltételezik, hogy munkájához a fényképezőgép elődjét, a camera obscurát használta. Nagybátyjától eltérően az ő képein kevesebb a napsütés, a színek sötétebbek és hidegebbek.

Bernardo Bellotto Canaletto: Drezda látképe, Újváros, piac a városházával, 1750-51 (Fotó: Wikiart)

Hírneve egyre nőtt, 1758-ban Bécsbe hívta Mária Terézia, aki annyira meg volt elégedve vele, hogy beajánlotta a bajor udvarhoz. 1761-ben tért vissza Münchenből Drezdába. III. Ágost két évvel később meghalt, és ő elfogadta II. Katalin orosz cárnő ajánlatát, és Szentpétervárra költözött. 1768-ban utazott Varsóba, hogy II. Szaniszló Ágost lengyel király udvari festője legyen. Élete hátralévő részét a lengyel fővárosban töltötte, amelyet számtalan változatban festett meg. A 26 festmény külön termet kapott a királyi palotában, majd Lengyelország felosztása után Oroszországba kerültek. A lengyel kormány 1921-ben szerezte vissza őket, a második világháború után e képek alapján is restaurálták a harcokban szinte a földdel egyenlővé tett Varsó történelmi épületeit.

Az uralkodó megrendelésére történelmi tárgyú festmények is kerültek ki ecsetje alól. A királytól megbízást kapott a rezidenciájának szánt Ujazdow-kastély falfestményeinek elkészítésére, a pazar dekoráció nagy része azonban elpusztult, amikor az épületet később kaszárnyává alakították át. A király 1771-ben Rómába küldte, ahol a festő és fia tizennégy képet készített az ókori és a korabeli Örök Városról. E gyűjtemény később szétszóródott, zöme orosz múzeumokban látható. Számos lengyel tanítványa volt, akik fontos szerepet játszottak a lengyel festészet fejlődésében. Az ifjabb Canaletto 1780. október 17-én halt meg, és a varsói kapucinus templomban temették el.

Bernardo Bellotto Canaletto: Varsó látképe a királyi kastély teraszáról, 1773 (Fotó: Wikiart) (Fotó: Wikiart)