Mintegy hatszáz számot szerzett életében. Slágereit olyan sztárok tették világszerte ismertté, mint Frank Sinatra és Ella Fitzgerald. Zenéjét számos művésszel – többek között Stan Getzcel és Gerry Mulligannel – közösen készítette és adta elő. 30 éve, 1994. december 8-án hunyt el Antonio Carlos Jobim zseniális zeneszerző és előadóművész.
Az 1927. január 25-én született Antonio Carlos Jobim zongoristának készült gyermekkorában. Aztán a család akarata másféle jövőt vetített elé. Építésznek tanult és már jóval túl volt huszas éveinek a felén, amikor feltámadt benne az érdeklődés hazája népzenéje iránt.
A háború utáni szambaőrület bejárta a világot és Magyarországra is elhozta a kortárs brazil könnyűzenét. A már régóta kedvelt rumba és a később divatba jött calypso révén világsikert arató latin-amerikai könnyűzene aztán az ötvenes évek derekán újra Brazíliából kapott utánpótlást. Jött a bossa nova és vele a Copacabana meg a riói karneválok hangulata, izzó ritmusa egy zseniális zeneszerző és előadóművész, Antonio Carlos Jobim jóvoltából.
Gitárt vett a kezébe, kísérte énekét és önmagának komponált dalait így adta elő.
A publikum gyorsan fölismerte tehetségét, amelynek híre hamar túljutott a dél-amerikai kontinens határain is. Ám meglepő módon nem az eredeti műfaja, hanem a szintén fénykorához közeledő jazz segítette őt a világhírhez.
Az Odeon lemezkiadótól kapta az első felkérést egy jazzlemez készítésére, a világhírű szambagitáros és énekes, Joao Gilberto társaságában.
Híres zeneszámuk: a Chega de Saudade (angol változata No More Blues címmel lett örökzöld) éppúgy ma is állandóan műsorra tűzött dal, mint a Luiz Bonfával írt filmzene, az Orfeo Negro. A leghíresebb Jobim-szerzemény, a Desafinado lett.
Ez utóbbi zeneszám megtalálható – természetesen bossa-nova ritmusban – a minden idők legjobb jazzlemezei közé sorolt Jazz Samba című korongon is, amelyet 1962-ben készített a világhírű tenorszaxofonos, Stan Getz társaságában, Charlie Byrd gitárművésszel és latin-amerikai ritmusszekcióval. Az egyedülálló tehetségű énekesnő, Astrud Gilberto is készített közös lemezt Jobimmal. Ez a Garota de Ipanema, vagyis az ipanémai lány, amelynek dallamát Frank Sinatra előadása emelte világsikerre.
Mi a Jobim-melódiák titka? Talán az a szelíd szomorúság, amely minden dallamából érződik, s amit a választott hangszer, az akusztikus gitár húrjain oly tökéletesen lehet megszólaltatni az elektronikus zene évtizedeiben? Talán a brazil néplélek érzete, amely a távoli országok lakóinak szívében egybefonódik Latin-Amerika egzotikumával? Talán a táncra perdítő ritmus, ami oldja a bánatot és utat enged az életörömnek?
A választ már csak a muzsika elemzőitől kaphatjuk meg, mert Antonio Carlos Jobim 67 esztendős korában, 1994. december 8-án meghalt. Talán nem túlzás azt állítani: Dél-Amerika Gershwin-je távozott a világból.
