Tudtad, hogy Francis Scott Fitzgerald mindössze 24 éves volt, amikor első regénye meghozta számára a sikert, később pedig A nagy Gatsby szerzőjeként az amerikai irodalom egyik meghatározó alakjává vált?
Francis Scott Fitzgerald a húszas években üstökösként tűnt fel az amerikai irodalom egén, s éppoly hirtelen szállt le újra az ismeretlenségbe. Ma azonban világszerte reneszánszát éli, s Hemingway mellett őt tartják az amerikai novellaírás legnagyobb XX. századi mesterének. Teljes joggal: a kötetünkben szereplő válogatott novellák kivétel nélkül feledhetetlen remekművek. Hőseik az „elveszett nemzedék” tagjai, akik az első világháború után győztesen tértek vissza az európai harcmezőkről, s mivel nem találták helyüket hazájukban, nem láttak maguk előtt értelmes életcélt, látványosan siratták el ifjúságukat, a puritán-pionír Amerika eszményeit, s szenvedélyes-botrányos szerelmekben, féktelen italozásban, sportban kerestek menedéket, feloldódni a néger dzsessz első virágkorában a muzsikához menekültek. Az író maga sem sokban különbözött hőseitől: novellái tele vannak önéletrajzi vonatkozásokkal, kifejezik a pályakezdés ujjongó örömét, a kiábrándulást, idegösszeomlást, alkoholizmust, a küzdelmet a gyógyulásért, s utolsó éveinek filozofikus-ironikus hangulatát. Nagy író, nagy sors, izgalmas, művészi kordokumentum és letehetetlen olvasmány: így summázható Fitzgerald élete és műve, ez csillan meg – mintegy tükörcserépben – a kötetünkben található novellákban.
A képen balról jobbra: Helen Floan (Mrs. Cheryl Hunter); Sidney Strong; Grace Warner; F. Scott Fitzgerald; Lucius P. Ordway, Jr. (Fotó: Wikimedia/Minnesota Historical Society/Kregel Photo Parlors)
Francis Scott Fitzgerald 1896. szeptember 24-én született a Minnesota állambeli St. Paulban. Már fiatalon erős képzelőerővel és írói ambíciókkal rendelkezett, 1913-ban pedig beiratkozott a Princeton Egyetemre, ahol tehetsége egyre inkább kibontakozott. Tanulmányait végül nem fejezte be: 1917-ben bevonult katonának, a kiképzés idején pedig az alabamai Montgomeryben megismerkedett Zelda Sayre-rel, későbbi feleségével.
A háború után New Yorkban próbált megélhetést találni. Egy ideig reklámszövegíróként dolgozott, miközben tovább írta az egyetemi évei alatt elkezdett regényét. Az Innen az Édenen 1920-ban jelent meg, és azonnal ismertté tette a fiatal szerzőt. A történet egy olyan nemzedék életérzését ragadta meg, amelyet az első világháború traumája és a hagyományos értékek megrendülése formált. Fitzgerald ekkor mindössze 24 éves volt.
A siker gyorsan érkezett, vele együtt pedig a pénz, a társasági élet és a hírnév is. Fitzgerald és Zelda a korszak ünnepelt fiatal párjává váltak, életük azonban egyre inkább összefonódott az alkohollal, a féktelen szórakozással és a fényűzéssel. Fitzgerald később éppen ezt az időszakot nevezte el dzsesszkorszaknak, amely az 1920-as és 1930-as évek Amerikájának egyik jellegzetes kulturális korszakává vált.
Az amerikai álom másik oldala
1922-ben jelent meg második regénye, a Szépek és átkozottak, két évvel később pedig Fitzgerald Európába költözött. A francia Riviérán olyan amerikai művészekkel került kapcsolatba, mint Gertrude Stein és Ernest Hemingway. Itt fejezte be azt a regényt, amely később pályája legismertebb művévé vált.
A nagy Gatsby 1925-ben jelent meg. A történet középpontjában Jay Gatsby áll, a rejtélyes, gazdag fiatalember, aki fényűző partikkal és látványos életvitellel próbálja visszaszerezni elveszített szerelmét. A regény azonban jóval több egy tragikus szerelmi történetnél: az amerikai álomról, a társadalmi felemelkedés vágyáról és arról a kiüresedésről szól, amely akkor következhet be, amikor az ember az anyagi sikertől várja a boldogságot.
A nagy Gatsby azóta az amerikai irodalom egyik legtöbbet olvasott regénye lett, és több filmfeldolgozás is készült belőle, köztük a Baz Luhrmann rendezte, 2013-as változat Leonardo DiCaprióval a főszerepben.
Fitzgerald novellistaként is rendkívül termékeny volt. Könnyed, szellemes és érzelmes történetei jól fizettek, ám az író egyre nehezebben viselte, hogy komolyabb irodalmi ambíciói mellett elsősorban a magazinok megrendeléseiből élt. Alkoholproblémái és Zelda különleges, sokszor extravagáns életmódja miatt a kritikusok egy része sokáig inkább a korszak hírességeként, mint jelentős íróként tekintett rá.
A siker után a csend
A harmincas évek elején Fitzgerald visszatért az Egyesült Államokba. Az éj szelíd trónján című regénye már nem hozta meg a korábbi sikert, miközben magánélete is egyre nehezebbé vált. Zelda betegsége, saját alkoholproblémái és anyagi gondjai egyaránt megterhelték.
1937-ben Hollywoodban vállalt forgatókönyvírói munkát. Utolsó regényén, Az utolsó cézáron dolgozott, amelynek főhősét a korszak egyik legendás hollywoodi produceréről, Irving Thalbergről mintázta. A mű azonban befejezetlen maradt.
Fitzgerald 1940. december 21-én, mindössze 44 éves korában halt meg Hollywoodban szívroham következtében. Utolsó regénye 1941-ben, posztumusz jelent meg.
Életében talán nem kapta meg azt az elismerést, amelyet később kivívott magának. Az elveszett nemzedék egyik jellegzetes írójaként azonban olyan történeteket hagyott hátra, amelyekben a ragyogó felszín mögött mindig ott lappang a kiábrándulás, a vágy és az elveszített álmok története. A nagy Gatsby pedig idővel nemcsak klasszikussá, hanem az amerikai irodalom egyik alapművévé vált.
