A holnaposok igazi jó barátokká váltak, együtt járták a nagyváradi kiskocsmákat, Juhász Gyula kedvelt helyeit. A csapatot a költő barátja, Gulácsy Lajos, a neves festő egészítette ki, aki értett hozzá, hogyan hívja fel magára a figyelmet: „papi” öltözetéhez nem illő viselkedésével.
A fiatalemberek – Ady kivételével, aki ekkoriban épp Kolozsvárra utazott – estéről estére sorra vették a Kispipa, Kékmacska, Újvilág s a váradvelencei csapszékeket, meg a Körös-parton levő kis vendéglőket.
Gulácsy Lajos, a mesék és álmok festője, megelőzte korát; hozzá képest akár a többi modern is már elavult volt. Ez a „föld felett járása” mindenben megmutatkozott: Gulácsy állandóan fekete ruhában, magasra gombolt mellényben járt, mindig simára borotválva.
– Egészen papi külsőt öltesz! – ugratta Juhász Gyula festő barátját, majd a két művész kitalálta, hogy környezetük megtréfálására főtisztelendő úrnak szólítják.
Sőt az egyik vendéglősnek az érdeklődésére meg is toldották: ő a makói püspök! Ettől kezdve kitüntető szívélyességgel fogadták őket mindenütt, ahova eljutott „a makói püspök” híre…
A Holnap első számának megjelenését ünnepelték a holnaposok meg az impresszionisták. A vacsora és az itóka után a feketébe öltözött Gulácsy és Juhász hamar otthagyta a társaságot. Bölöni mosolyogva nyugtatta a többieket:
– Ne aggódjatok a „püspök úrért” és a kollégáért. A lányoknál majd megtaláljuk őket.
Lassan valamennyien felálltak, és elindultak Gulácsyt meg Juhász Gyulát keresni a váradi éjszakában.
