Gulácsy Lajos szeretett játszani…
Dénes Zsófia emlékezése szerint Gulácsy Lajost „1906-ig gúnyos nevetéssel fogadtak Magyarországon”…
„Mit akart tehát Gulácsy?
Csodát.
És hogy ez nem következett be, duzzogott, hallgatott, és sírni szeretett volna. Halálsápadtan lépett be kései ebédre a Kispipa különszobájába. Bölöni rajongva szerette a »bolond Gulácsyt«. – Most jön a firenzei temetés! – kiáltotta el magát, amint barátját meglátta. Gulácsy erre elnevette magát, és megtört a jég. A firenzei temetés volt ugyanis »Lajoska« kedvenc játéka. Ennek mindig is ő volt főrendezője. Valaki volt a halott, annak kezébe keresztet tettek, a menet tagjai pedig gyertyát tartottak. Lajoska maga volt a pap, ki valóságos transzban és szertartásosan vezette a menetet. Miután lezajlott itt a különszobában a firenzei temetés, a fiúk elfelejtették a bút és bánatot, és gyorsan nekiültek a földi gyönyöröknek. Ki borban vagy sörben látta az elsőbbséget, ki ínycsiklandozó magyar ételben.”
Forrás Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek
