140 éve, 1882. október 30-án született Bölöni György Kossuth-díjas író, kritikus, irodalomszervező, ahogy Ady nevezte „szentlélek lovagja, becsületes újságíró”. Ady mellett nemzedéke legfontosabb íróival, művészeivel foglalkozott: mások mellett Móricz Zsigmond, Kaffka Margit és Balázs Béla.
Régi nemesi családból származott, anyai dédnagybátyja Kölcsey Ferenc volt. Jogi diplomát szerzett, ám mégis az újságírást választotta. Eleinte képviselőházi tudósításokat készített, majd Párizsba került ki, ahol életre szóló barátságot kötött Ady Endrével, s szerelmes lett későbbi feleségébe, az Ady által itókának elnevezett Márkus Otíliába.
1906-ban hazatért, ebben az időszakban írt cikkeiből a társadalmi és művészeti megújulásért küzdő ember hangja szólalt meg, értő kritikákat írt Móricz, Kaffka Margit, Török Gyula, Balázs Béla műveiről, s ő mutatta be Ady köteteit.
1918-19-ben a Károlyi-kormány svájci követségének sajtóattaséja volt, a Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerült. Előbb Bécsben az emigráció könyvkiadójának vezetője és a Bécsi Magyar Újság szerkesztője lett, majd rövid berlini tartózkodás után Párizsban telepedett le. Itt többek között a magyar nyelvű Párizsi Hírlap közölte írásait, szerkesztette a Le Monde magyar könyvei című sorozatot is.
Párizsban írta meg legismertebb és legfontosabb munkáját, Az igazi Adyt. amely 1934-ben jelent meg. A könyv egyrészt nagyszerű írói életrajz, amelyből megismerhetjük a zseniális költő életének magánéleti mozzanatait, a Léda-szerelem mindennapjait, az Ady-versek keletkezésének körülményeit, másrészt feltárul az olvasó előtt két ember barátságának hiteles története is.
„A Három Holló törzstagjaihoz kell számítanom jómagamat, e kocsma aureolás fénykorában nap nap után találkoztam itt Adyval. Voltak idők Pesten és Párizsban, amikor több voltam neki mindenkinél, testvérnél, »idesnél«, Lédánál. Rajongója voltam, de sohasem hízelgője. Közös emlékek és még inkább közös világnézeti vágyak kapcsoltak össze, apró, baráti titkok fonták szorosra életünket. Több volt ez barátságnál, erősebb a testvérségnél. A lelkiismerete voltam, és épp ezért nélkülözhetetlen. Éreztem, hogy néha messze száll tőlem, néha lazára ereszti és majdnem szétvágja a kapcsolatokat, hogy aztán annál erőssebben fűzze össze. Válságaiban pótolhatatlanabb voltam, mint a bor, a nő vagy a veronál. »Bölöni Györgyömnek, fajtámbeli véremnek« – küldte nekem verseit. Egy volt a földünk, a Szilágyság.” (Bölöni György Az igazi Ady)
Bölöni a harmincas évek második felétől Károlyi Mihály közvetlen környezetéhez, a polgári radikalizmus balszárnyához tartozott, később egyre inkább a kommunista eszmékkel szimpatizált. Franciaország német megszállása után a megalakuló Magyar Függetlenségi Mozgalom egyik vezetője lett. 1945 áprilisában a magyar rádió híreiből tudta meg, hogy Károlyival együtt beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe.
Magyarországra hazatérve adta ki értékes korrajzot és eszmetörténetet is tartalmazó Hallja kend, Táncsics című életrajzi művét. Az ezt követő időszakban Bölönit elsősorban irodalomszervezői, közéleti munkák kötötték le, 1948-50-ben Magyarország hollandiai nagykövete volt, majd részt vett az Irodalmi Alap megszervezésében, amelyet haláláig igazgatott is.
1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1957 márciusában megszervezte és útjára indította az Élet és Irodalom című lapot, amelynek első főszerkesztője is volt, s ugyanekkor a Magyar PEN Club ügyvezető elnökévé is választották.
Budapesten hunyt el 1959. szeptember 11-én. Alakját Ady a Margita élni akar (1912) című művében rajzolta meg, s több versét is neki ajánlotta. Fordítóként is jelentőset alkotott, Dumas, Anatole France, Maupassant, Balzac műveit tolmácsolta magyarul.
„Bölöni pályája a legszebb életutak közé tartozik a XX. századi magyar kultúra történetében. A hűség ennek az életnek a mottója. Legnagyobb élménye Ady kora: 1918—19 előkészítése. S egész életében jellemző volt rá az ekkor vállalt eszmékhez való ragaszkodás…” – összegzi egy tanulmányában Varga József.
