Arthur Conan Doyle megtapasztalta milyen, amikor a fikció valósággá válik…
Sherlock Holmes olyannyira élőnek tűnt az olvasók számára, hogy sokan nemcsak hittek létezésében, de még levelet is küldtek neki – vagy épp házvezetőnőnek jelentkeztek mellé.
Sherlock Holmes alakja sokak szemében korántsem volt puszta irodalmi fikció. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy rengeteg levelet kaptam azzal a kéréssel, hogy továbbítsam azokat – magának Holmesnak. Nemcsak nekem írtak, Watson doktorhoz is érkeztek sorra a megkeresések: címet, autogramot kértek tőle, sőt, még egy sajtófigyelő ügynökség is megkereste, érdeklődve, nem kívánna-e előfizetni a szolgáltatásukra.
Amikor Holmes „visszavonult” és a méhészetnek szentelte magát, idősebb hölgyek sora jelentkezett, hogy szívesen vezetnék a háztartását. Egyikük külön hangsúlyozta: „tökéletesen tudom, hogyan kell elválasztani a királynőt” – méhésznyelven, természetesen.
„Holmesnak címezve magánnyomozói megbízások is jöttek, gyakran azzal a kéréssel, hogy oldjon meg családi rejtélyeket. Egy alkalommal még Lengyelországból is írtak – az ajánlat lényege az volt, hogy én magam utazzam el az ügyhöz, és a fizetségem összege… a saját belátásomra van bízva. Szerencsére volt annyi ítélőképességem, hogy ezt az utat inkább kihagytam” – emlékezett vissza Arthur Conan Doyle.
