„A jó felvételek készítéséhez nem szükséges méregdrága fényképezőgép.” Bert Hardy angol fényképész, a sajtófotózás egyik úttörője 20 éve, 1995. július 3-án halt meg Oxtedben.
1913. május 19-én egy szegény, hétgyerekes angol munkáscsalád elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot London Blackfriars negyedében. Már tizennégy éves korában munkába kellett állnia: egy gyógyszerésznél dolgozott, aki üzletében fényképészeti cikkeket is árusított.
Első fényképeinek egyikén – még kölcsönbe kapott géppel – a nyitott hintóban tovasuhanó V. György királyt és Mária Viktória királynét sikerült lencsevégre kapnia. Később szabadúszóként alkalmazta a The Bicycle magazin, ekkor vásárolta első, 35 mm-es Leica fényképezőgépét.
Az utca mozgalmas életét megörökítő, újszerű képei miatt azonnal felfigyeltek rá. Alkalmazta az Általános Fényképész Ügynökség (General Photographic Agency), majd megalapította saját, Criterion nevű ügynökségét. Tom Hopkinson újságíró csábította át a 30-40-es évek vezető, illusztrált lapjához, a Picture Posthoz. 1941 februárjától itt jelentek meg az egész világon ismertté vált fotósorozatai a Londont ért légitámadásokról és a háborús angol hétköznapokról.
A második világháborúban az Army Film and Photographic Unit (AFPU) haditudósító egységnél teljesített szolgálatot, ekkori fotói közül kiemelkednek az angliai légi csata során készített képek, a szövetségesek normandiai partraszállását, Párizs felszabadítását, valamint a szövetséges hadseregek rajnai átkelését megörökítő felvételek. Méltatói szerint háborús képeinek megrázó ereje éppen abban rejlik, hogy tárgyilagosak, nem túloznak, a legrémesebb dolgokat is a pusztítás, a halál, a szörnyűségek életképeiként mutatják be.
A háború után visszatért a Picture Posthoz, idővel annak vezető fotósa lett. Lefényképezte a koreai háború legfontosabb eseményeit, London, Liverpool és Glasgow hírhedt nyomornegyedeit. Leghíresebb felvételei közé tartozik egy skót nyomornegyed gyermekeiről 1948-ban készített fotósorozata.
Az amatőr fotográfusoknak írott cikkében fogalmazta meg egy életen át vallott tételét: „A jó felvételek készítéséhez nem szükséges méregdrága fényképezőgép.”
Egy viszonylag olcsó Box Brownie géppel készítette 1951-es felvételét is a szélfútta blackpooli tengerparti sétány korlátján ülő két fiatal lányról, amely a háború borzalmait végre feledni akaró Nagy-Britannia jelképévé vált. Az akkoriban merésznek számító fotó – az egyik lány szoknyáját fellebbenti a szél – bejárta a világsajtót, postai levelezőlapokon árusították, számos könyvbe, albumba beválogatták.
1957 áprilisában 15 fényképből álló fotómontázst készített a királynő érkezéséről a párizsi Operaházba. Az ötvenes évek végétől 1964-ig reklámfotósként tevékenykedett. Visszavonulása után feleségével, Sheilával a világ zajától távol, egy oxtedi tanyaházban élt.
1995. július 3-án szívroham okozta halálát. Az újságírók templomában, a híres Fleet Streeten 2008-ban avatták fel emléktábláját, szülőházán, a Webber Streeten szintén emléktáblát helyeztek el.
