A Londonban élő, eseményekben bővelkedő életű Francis Sheltont, született Schönberger Ferenc író, zenész 100 éves. Kalandos története sokat elárul a múlt századi Európáról.
„A zenei érzék apám családjában határozott an kimutatható. Öcsém hároméves korában kezdett csellózni tanulni, és abban professzionista kamarazenészi szintre vitt e, jogi doktorátusának megszerzése közben csellótanári oklevelet is szerzett , és a mai napig főfoglalkozása mellett intenzív kamarazenei tevékenységet fejt ki – ő ezt tartja főfoglalkozásának, bár nem ebből él.”
A fenti sorokat Székács-Schönberger István öccséről, Ferencről, a hivatásosokat is megszégyenítő csellistáról írta. Szombaton ünnepelte 100. születésnapját Londonban Francis Shelton (Székács Ferenc) magyar származású író, zeneművész, aki kalandos életutat tudhat maga mögött.
Pereg a film, pereg a történelem! Hogyan lesz egy pesti jogász-zenészből angol titkos ügynök? Milyen kalandokat él át, milyen politikai kulisszatitkokba nyer betekintést – ez a történelem különleges olvasatban, különleges szereplőkkel…
Schönberger Ferenc néven 1913. július 6-án született egy jómódú budapesti zsidó polgárcsaládban. Sokoldalú nevelést kapott, kisgyermekkora óta csellózott, majd a Zeneakadémiára járt. Az intézmény falai között „lapozott” a zongoraművésznek tanuló, később karmesterként is világhírűvé vált Solti Györgynek, s tanára volt Weiner Leó, akit később élete „legfontosabb tényezőjének” nevezett. Élte a pesti zsidó értelmiség életét.
Zeneóráival párhuzamosan jogi tanulmányokat folytatott, de diplomájának megszerzésekor a zsidótörvények miatt már nem helyezkedhetett el szakmájában, így egy bankban, majd egy mezőgazdasági gépeket forgalmazó vállalatnál kezdett könyvelőként dolgozni, itt később már az egész osztályt ő vezette. Az egyre erősödő antiszemitizmus következményeit személyesen is megtapasztalta, bátyjának, Székács-Schönberger Istvánnak az egyetem kertjében verték be a fejét egy zsidóverés során.
Az 1938-as Anschluss – Ausztria német bekebelezése – után egy zeneakadémiai koncerten döntötte el, hogy itt hagyja az országot – akkor már érezte, hogy Hitler nem áll meg Ausztria határainál. Külföldre jutásában is a zene segített neki, egy szalonzenekarhoz csatlakozott, amely Teheránba kapott szerződést; az anyagi biztonságot és Magyarországot 1939 elején hagyta maga mögött. Fiatal volt, és kalandvágyó. Mindenki bolondnak nézte, de ő elutazott. És soha többet nem jött haza. Teheránban hamis papírokkal elszegődött bárzenésznek, éjjel muzsikált, nappal nyelvet tanult és hallgatta a híreket.
Amikor a második világháború kirobbant, jelentkezett az angol követségen, hogy Hitler ellen harcoljon. Először elutasították, majd idővel rábízták a teheráni magyaroknak szóló újság szerkesztését.
Megismerkedett az angol szuperkémekkel: többek közt Basil Davidson kémfőnökkel, illetve az arisztokrata híres újságíróval Pálóczi-Horváth Györggyel, aki akkor az angol titkosszolgálatnak segített az ellenállás feltérképezésében, ő egyengette útját. Beszervezik a korszak egyik leghatékonyabb angol kémszervezetébe. A brit SOE (Special Operations Executive) titkosszolgálat keretén belül kapott kiképzést a Közel-Keleten, tőlük kapta a Francis Shelton fedőnevet, feladata a magyar belpolitikai helyzet elemzése lett. Magyarország német megszállása és a sikertelen kiugrási kísérlet után Bariba helyezték, ahol a Magyarországra sugárzott rádióadásokat szerkesztette.
A háború végén Olaszországban „felejtették”, hónapokig pénz és állampolgárság nélkül tengődött egy táborban. Megélhetését a zenéből biztosította, aztán Milánóban, egy menekültekkel foglalkozó ügynökségnél kapott munkát, innen Rómába került. Megelégelve, hogy állampolgárság nélkül kell élnie, 1950-ben állását feladva feleségével Angliába ment. Itt egy év alatt megkapta az állampolgárságot és munkához is jutott, egy multinacionális vállalatnál dolgozott jogi és személyzeti vezetőként, majd a vállalat irányítását is átvette.
Különleges küldetésem – Ügynök csellóval a második világháborúban
Szabadidejében továbbra is zenélt, a muzsika iránti rajongása révén ismerkedett meg Vásáry Tamás zongoraművésszel és a világhírű hegedűs Végh Sándorral, aki meghívta Svájcba, a lenki nyári zeneakadémiára, ahol idővel tiszteletbeli docens lett. Nyugdíjba vonulása után maga is fellépett jótékony célú hangversenyeken, fesztiválokon, és zenekritikákat is írt.
Shelton csak 1989-ben látogatott haza először, azóta évente utazik Magyarországra. Elmondása szerint a rendszerváltásig fel sem merült benne, hogy hazalátogasson, mert családtagjait vagy megölték, vagy szétszóródtak, itthon maradt testvérét pedig az 1950-es években kémkedés vádjával börtönbe zárták és megkínozták. Visszaemlékezései Különleges küldetésem – Ügynök csellóval a II. világháborúban címmel jelentek meg magyarul a Scolar kiadó gondozásában. A Magyarországon született szerző eredetileg angolul írt emlékirata fellebbenti a fátylat az angol titkosszolgálat tevékenységéről és egyben a hétköznapokról Teheránban, Kairóban, Haifán, Bariban a háború alatt.
A könyvhöz írt utószóban Ungvári Tamás irodalomtörténész úgy fogalmazott: „Francis Shelton bravúrosan papírra vetett emlékirata maga a történelem, egy élő tanú tollából. Bizonnyal véletlenül került a legtitkosabb titkosszolgálathoz. Ugyanakkor már a brit állampolgárság megszerzése előtt is igazi angol volt Francis Shelton. A cselló titkos fejedelme amatőr volt, műkedvelő. A csapat, amely oly nagy szerepet játszott a második világháború megnyerésében, amatőr katonákból állt, akik kívül estek a hivatásrenden”.
