„Nyilván rájött már, hogy a politika piszkos játék, és az is lesz, míg a világ világ. Hogy a háború pokol marad, és újabb háborúkat fial, nem pedig utópiákat.” Olvass bele Frank Gill Slaughter A frontsebész c. regényébe, a szerző születésének 110. évfordulója alkalmából.
A második világháború első napjaiban egy légitámadás során irtózatos robaj hasítja ketté az éjszakát. Egy villát bombatalálat ért. A becsapódást követő baljós csendben a ház belsejében, két emberi lény, egy férfi és egy fiatal lány egymásba kapaszkodva, rettegve várja a véget… Ilyen körülmények között találkozik Rick Winter százados, a cinikus, kiábrándult nőcsábász és katonaorvos azzal a lánnyal, aki felrázza érzelmi fásultságából, és örökre megváltoztatja életszemléletét.
Rick képtelen elfeledni azt a különös, rettegéssel és gyönyörrel teli éjszakát, és felteszi magában, hogy megtalálja az „elsötétítés lányát”, ahogyan ő nevezi a titokzatos nőt, aki azonban minduntalan kisiklik a kezei közül, valahányszor úgy érzi, már-már sikerül rábukkannia. A kutatás azonban értelmet ad az életének, és Rick tudja, hogy sohasem fogja feladni, még ha az életével kell is fizetnie érte.
A szerző, aki a második világháborúban maga is sebészként szolgált, a háború válságos évei alatt vetette papírra ezt a felkavaró, feledhetetlen szerelmi történetet, mely 1944-es megjelenésekor azonnal meghozta számára a világsikert.
Részlet a könyvből a címre kattintva:
Frank G. Slaughter: A frontsebész
1.
Az elsötétítő függönyök ellenére a György Király ivója mintha csak egyenesen a Pickwick Klubból kelt volna életre. Ugyanaz a sötét tölgyfa burkolat. Ugyanazok a kortalan kőnyomatok, támadó állásba merevedett bokszolókról, elfelejtett lóversenyek győzteseiről. Ugyanaz a zsongó kelet-angliai dallam, mely a bárból szűrődött át. Csak az egyenruhák tartoztak egy másik évszázadba. Egy katonai rendőr övéből kikandikáló tompa csövű pisztoly komoran emlékeztetett rá, hogy a háború ma nemzetközi dolog. Kevésbé romantikus, mint egykor, de sokkalta hatékonyabb.
A magas százados a bárpult mellett nem énekelt a többiekkel. De azért megemelte a poharát a füstös gerendák felé, szótlan, magányos köszöntőre.
Ezzel a mozdulattal ő is bekapcsolódott a mulatságba, anélkül, hogy tartózkodását feladta volna. A pohárban a whisky megtörte a fényt, s arany szikrákat csiholt a kígyós pálcából, meg az U. S. betűkből a hajtókáján. A századosi rangjelzés felett szikár, szögletes állú profil látszott, fiatalsága ellenére kesernyés ívbe hajló száj, kellemes, barna szem, mely egyszerre tudott barátságosan és tartózkodóan nézni…
