245 éve született Friedrich Hölderlin, a modern líra egyik előfutára, az egyik legkiválóbb német költő.
1770. március 20-án született Lauffenben Johann Christian Friedrich Hölderlin. Hivatalnok apja korán meghalt, anyja Nütringen város polgármesteréhez ment újból feleségül, Hölderlin ott járt iskolába. 1779-ben mostohaapja is meghalt, s anyja, aki négy gyermekét temette már el, egyedül nevelte a három megmaradtat. Az otthon gyászos komorsága okozhatta Hölderlin későbbi mélabúját, depresszióját, lelki bajait. A papcsaládból származó, szigorú és korlátoltan vallásos anya kívánságára a fiú papnak készült, kolostori iskolákba járt, majd a tübingeni egyetemen teológiát hallgatott. Itt Hegel és Schelling szobatársa volt, akik erősen hatottak rá, később Rousseau és Kant, majd Spinoza, Locke és Fichte híve lett.
Doktori értekezését 1793-ban A szépművészetek története a görögöknél címmel írta. Letette vizsgáit, de mégsem lett pap: a protestantizmus hit és értelem közti kompromisszuma nem nyújtott neki elég támaszt, a görög mitológia iránti rajongását nem tudta összeegyeztetni a keresztény dogmákkal. Hölderlin a görög isteneket tényleges, élő hatóerőknek vélte, akiknek jelenléte állandóan érezhető. E kettős vonzódás feszültsége végigkísérte életét. A papi hivatást nem vállalta, de élt benne az elhivatottság, s a költészetet az istenek és az emberek közti közvetítőnek tartotta.
1793-ban ismerkedett meg Friedrich Schillerrel, aki házitanítói állást szerzett neki. Bár nem lett jó tanár, élete folyamán ebből próbált megélni. Első verseit, s Hüperión című regényének részletét Schiller jelentette meg a Neue Thalia című folyóiratában. Főalakja nem mitológiai titán, hanem a kor török ellen harcoló hőse. A levélregény nem történetet ad elő vagy jellemeket ábrázol, hanem a lélek belső hullámzását, az emberi törekvések sikereit és kudarcait, a kétségeket és a reményeket érzékelteti. A mű nyelve közel áll a vershez, bölcseleti és önéletrajzi elemeket is tartalmaz, – töredékben is maradt.
Hölderlin 1794-ben, Jénában újból találkozott Schillerrel. Hatására ő is ünnepelte a francia forradalom új világát, himnuszokat írt a szabadsághoz, az emberiséghez, a harmóniához és a természethez. 1795-ben házitanító lett a frankfurti Gontard bankárnál, s beleszeretett annak feleségébe, Susette-be, aki viszonozta érzelmeit. Susette-t Diotimaként, az ókori görögség megtestesítőjeként ünnepelte verseiben és a Hüperión második részében, mely 1799-ben jelent meg. Boldogságuknak a férjjel lezajlott jelenet vetett véget. Hölderlin összeomolva 1798-ban elhagyta Frankfurtot. 1798 és 1801 közt íródtak nagy elégiái: a Menon panaszai Diotimáért, a Kenyér és bor. 1799-ben folyóiratot tervezett, később Schiller révén a jénai egyetemen tanári állásra pályázott, ám kudarcot vallott és ismét házitanítónak állt Svájcban, majd Bordeaux-ban.
Amikor szerelme, Susette 1802-ben meghalt, Hölderlin gyalog indult haza. Két hónap alatt ért Nürtingenbe, üres zsebbel, elgyötörten és tébolyultan, állapota csak lassan javult. Ekkor írott versei apokaliptikus látomások, egy őrület határán álló elme művei, s ekkor fejezte be Szophoklész két drámájának fordítását is. Schiller és Goethe a klasszicizmus jegyében elzárkóztak tőle, Novalis és romantikus köre antikvitás-eszményétől idegenkedett. Barátja, Isaak von Sinclair könyvtárosi állást szerzett számára Frigyes hessen-homburgi grófnál, de amikor barátja hamis vádak miatt öt hónapra fogságba került, Hölderlin összeomlott. A tübingeni klinikára került, majd Schiller, Hegel és még néhány tekintélyes pártfogója kijárta, hogy anyagi juttatás fejében egy szabómester és családja befogadja, itt élt 36 évig elborult elmével. Túlélte híres barátait és többi kortársát, 1843. június 7-én halt meg Tübingenben.
Életében nem sok elismerést kapott, halála után sokáig feledés borult művére, s csak a 20. század elején fedezték fel újra. Azóta a legkiválóbb német költők egyikeként tisztelik.
Több nagy verse – A németekhez, A Rajna, Germánia – hazája hellászi megújhodását sürgeti. Erősen hatott utókorára, ő a modern líra egyik előfutára, főleg Stefan George és Rilke tanult tőle sokat.
