James Cook 245 éve, 1779. február 14-én egy ellopott csónak miatt kitört csetepatéban életét vesztette az általa irányított hajón. hajója lépte át először a déli sarkkört 1773-ban.
James Cook 1728. október 27-én Martonban, Yorkshire-ben született egy nyolcgyermekes parasztcsaládba. Cook szegény sorban nevelkedett, iskolába csak öt évig járt. Egy halászfaluban, szatócsinasként a tengert bámulva kerítette hatalmába a kaland vonzása.
18 évesen hajósinasnak szegődött, majd egy szénszállító hajón sajátította el a tengeri tájékozódás csínját-bínját, éjszakánként matematikát és asztronómiát magolt.
Feltérképezte Új-Fundland és Labrador partjait is
Már egy masszív, lassú vitorlás parancsnokságát is felajánlották neki, amikor mindent újrakezdett: önkéntes matróznak állt a brit haditengerészethez. Két év múlva már itt is hajón parancsnokolt, a hétéves háborúban éjszaka derítette fel a Szent Lőrinc-folyó nehezen hajózható szakaszait, majd feltérképezte Új-Fundland és Labrador partjait is.
1762-ben feleségül vette régi ismerősét, egy londoni fakereskedő húszéves lányát, Elizabeth Battst, hat gyermekük született, de a felnőttkort csak egyikük érte meg.
1768-ban a Royal Society hosszas viták után szakértelmére való tekintettel, s alacsony származását figyelmen kívül hagyva megbízta első déltengeri expedíciójának vezetésével. Negyvenévesen megkapta a hadnagyi rangot, keze alá pedig egy széles, erős és lassú egykori szeneshajót adtak.
Az Endeavour előbb csillagászokat vitt Tahitire egy napfogyatkozás megfigyelésére, majd 1769 nyarán a korabeli feltevések szerint az északi félteke tömegét kiegyensúlyozó déli föld, a Terra Australis keresésére indult. Útja során feltérképezte Új-Zélandot, majd 1770. április 19-én első európaiként elérte Ausztrália keleti partjait, leírta a faunát és a bennszülötteket. Cook, aki az Új-Dél-Walesnek elnevezett területet brit birtokba vette, 1771 júliusában érkezett vissza Angliába.
Otthon hősként ünnepelték,
bemutatták a királynak és kinevezték parancsnoknak. 1772-75 között tett második útjára már két hajóval, de változatlanul azzal a feladattal indult, hogy keresse meg az ezek szerint még délebbre fekvő kontinenst.
A kapitány elsőként szelte át a déli sarkkört, elsőként hajózta körül ezen a szélességi fokon a Földet, s az Antarktiszt megközelítve bebizonyította, hogy a Terra Austrális legfeljebb az örök fagy világában létezhet. Útján feltérképezte Tongát és a Húsvét-szigetet, újra rábukkant a Marquises-szigetekre és felfedezte Új-Kaledóniát.
Hírneve most már túlterjedt az Admiralitás körein: végre megkapta a kapitány rangot, a Royal Society tagja lett és a Lordok házában méltatták.
1776-ban nekivágott, hogy megkeresse a legendás északnyugati átjárót az Atlanti- és Csendes-óceán között.
Harmadik útja során felfedezte Hawaiit, feltárta Észak-Amerika partjait Kaliforniától Alaszkáig, de a Bering-szorosba a jég miatt nem tudott bejutni, így nyilvánvaló lett, hogy az átjárónak – ha létezik is – gyakorlati haszna nincs.
A kudarctól ideges és gyomorfájdalmaktól gyötört Cook visszatért Hawaiira, ahol 1779. február 14-én egy ellopott csónak miatt kitört csetepatéban életét vesztette – négy matrózával együtt -, hajói végül 1780-ban értek haza.
Cook nagyon sokat tett a világ megismeréséért, de legalább ekkora teljesítménye volt, hogy hajóin senki nem halt meg skorbutban, a kor rettegett betegségében, mert a matrózok étrendjébe C-vitaminban gazdag ételeket iktatott.
