Ira Levin nagy tisztelője, Stephen King így nyilatkozott mesteréről: „Ő a feszültség-regények svájci óramestere, akinek műveihez képest a mi alkotásaink filléres óráknak tűnnek”. Ira Levin, a Rosemary gyermeke, A brazíliai fiúk és a Stepfordi feleségek című regények írója 85 éves lenne.
Ira Levin amerikai író, aki feszült, fordulatos regényeivel és színdarabjaival, de mindenekelőtt az ezekből készült filmekkel, köztük a Halálcsapdával vált híressé.
Az 1929. augusztus 27-én született Levin filozófiából és angol nyelvből diplomázott, első darabját az 1950-es években írta Nincs idő az őrmesterekre címmel egy, az amerikai légierőbe besorozott egyszerű vidéki fiúról. A darabot 1958-ban megfilmesítették, ez indította el Andy Griffith színészi karrierjét.
Levin sikeres filmírói pályafutása azonban már két évvel korábban elkezdődött, amikor Edgar-díjnyertes regényét, Csókoltat a halál (A Kiss Before Dying) először filmre vitték. A történetben az egyetemi városkában egy szép ifjú nagy vagyonról álmodik. Hogyan szerezzen sok-sok pénzt? Természetesen házasság útján. Az Egyesült Államok „kazán- és kohókirályának” lányát szemeli ki magának. De a csinos menyasszonyjelölt idő előtt teherbe esik… Ugyanezt a művét 1991-ben ismét megfilmesítették. Ekkoriban több rövid történetet írt az Alfred Hitchock bemutatja című sorozat számára is.
Levin legismertebb regénye a Rosemary gyermeke (Rosemary’s Baby), a Manhattanben játszódó modern sátánista történet, amelyben a főhősnő az ördög gyermekét szüli meg. A történetben Rosemary Woodhouse feltörekvő színész férjével egy öreg bérházba költözik, aminek baljós múltjánál csak az ott lakó idős emberek különösebbek. A szomszédban élő excentrikus Castevet házaspár hamar a bizalmukba férkőzik, ám férjével ellentétben Rosemary gyanakszik; és nem csak a furcsa hangok miatt, amiket néha a lakásuk irányából hall.
Nem sokkal később Rosemary terhes lesz, házassága miatt azonban aggódni kezd, mivel férje minden figyelmét felívelő színészi karrierjére fordítja. Bár úgy tűnik, a szomszédok nagyon szívükön viselik a fiatal nő egészségét, Rosemary végül rádöbben, kicsodák valójában.
Levin forgatókönyvéből készítette Roman Polanski hátborzongató filmjét, amely Mia Farrow nagy kiugrását jelentette. Polanski talán legismertebb filmje a modern horror egyik legjelentősebb képviselője – igazi modern klasszikus. Külön érdekessége a filmnek, hogy a forgatás jórészt abban a New York-i épületben – a Dakota házban – zajlott, amelyben néhány évvel később John Lennon lakott és amely előtt az egykori Beatles-tagot meggyilkolták.
Szintén megfilmesítették A brazíliai fiúkat, amely egy nem is annyira képzeletbeli történet egy Mengele-szerű, Brazíliában bujkáló náci orvosról, aki Hitler klónjaivá akarja változtatni egy falu gyermekeit. A főszerepet Gregory Peck játszotta Franklin Schaffer filmjében, ez volt a kiváló színész kevés olyan alakításainak egyike, amelyben negatív figurát kellett életre keltenie.
1972-ben jelent meg a Stepfordi feleségek (The Stepford Wives) című regénye, Joanna és férje, Walter számára rendkívüli élményt jelentett Stepfordba költözni. „Azt szerette volna, ha megtalálják a boldogságot Stepfordban.” Az idillikusnak tűnő kisváros azonban borzalmas titkot rejt… oly megrázó titkot, mellyel ha egyszer szembesül valaki, már soha többé nem lesz az, aki korábban volt. A kissé tompított történet Frank Oz rendezésében Nicole Kidman, Matthew Broderick, Bette Midler, Christopher Walken és Glenn Close főszereplésével került filmvászonra 2004-ben.
Levin legnépszerűbb színdarabja a Halálcsapda, amelynek még a végén sem derül ki egyértelműen, hogy a szövevényes krimi, amelyben két homoszexuális író és az egyikük feleségének halálos háromszöge játszódik le, valóban megtörtént, vagy pedig a minden lében kanál, szintén írói babérokra törekvő szomszédasszony fantáziája. A darabból Sidney Lumet készített 1982-ben szenzációs filmet, Michael Caine és Christopher Reeve főszereplésével.
Ira Levin két alkalommal is elnyerte a krimiírók Edgar Allan Poe díját, az író nagy tisztelője, Stephen King így nyilatkozott mesteréről: „Ő a feszültség-regények svájci óramestere, akinek műveihez képest a mi alkotásaink filléres óráknak tűnnek”.
