A „boogie atyjának” is nevezték. Egyike volt a blues utolsó élő legendáinak, akit együtt emlegettek Muddy Watersszel, B.B. Kinggel, Willie Dixonnal, Howlin Wolffal. A 105 éve született John Lee Hooker ma is számos muzsikusnak a példaképe.
John Lee Hooker a bluesmuzsika egyik óriása volt, s még nyolcvanas éveiben is kivívta a közönség és a kritika csodálatát. Túlélte a legtöbb bluesóriást – Muddy Waters, Howlin Wolfot, Elmore Jamest, Lightnin Hopkinst és másokat -, akik a Mississippi-deltában és az amerikai Délen másutt tanulták a „szakmát”.
Ifjúsága tipikus blueséletnek is mondható. A Mississipi állambeli Clarksdale-ben született 1917. augusztus 22-én 11 gyermekes családban. Egy ültetvényen nőtt fel, és mivel apja baptista lelkész volt, első zenei élményeit a templomi énekek adták. Apja azonban nem támogatta zenei ambícióit, szemben később mostohaapjával, aki gitározni tanította. Tizennégy éves korában kimaradt az iskolából, Memphisbe ment, hogy csak a zenének éljen, majd 1943-ban Detroitban telepedett le, ahol hamarosan a város kibontakozó blueséletének egyik középpontjává vált. Első kislemezét, a Boogie Chillent 1948-ban vette fel, és a szinte primitív, ám erőteljes dal első lett a rhytm and blues-lemezlistán.
Hooker mély hangja, kemény gitárjátéka hamarosan egész Amerikában ismertté vált. Ezekben az években születtek olyan híres dalai, mint a Hobo Blues, a Hoogie Boogie, a Crawling King Snake (a fiatalabb nemzedék előtt jól ismert a Doors változata), majd 1951-ben a toplisták élére került az I’m In The Mooddal. Az 50-es években azonban nem tudott a kiadókkal pénzügyekben zöldágra vergődni, ezért megpróbált különböző álneveken lemezt megjelentetni, de rajongói többnyire rögtön felismerték stílusát, amellyel a hagyományos rhytm and blues-közönségnél szélesebb hallgatóságot fogott meg. Végül az évtized végén kikötött a Vee-Jay lemezcégnél, és itt több mint száz dalt vett fel, köztük a Boom Boom-ot és a Time Is Marchingot.
Egyike volt azoknak a fekete muzsikusoknak, akik a legnagyobb hatást gyakorolták a fehér bluesra.
Mesterüknek tartották a Yardbirds, az Animals, a Fleetwood Mac tagjai, John Mayall a 80-as évek elején dalt is írt róla. A krónikák feljegyezték, hogy 1961-ben európai koncertjein az akkor még névtelen Rolling Stones volt az előzenekar, és ugyanebben az évben együtt lépett fel Bob Dylannel egy New York-i klubban. A leginkább talán a Canned Heatre hatott, a 60-as évek végén többször koncerteztek együtt, és közös lemezt is készítettek „Hooker ‘n’ Heat” címmel.
John Lee Hooker másodvirágzása a 80-as években kezdődött. 1980-ban szerepelt a Blues Brothers című filmben, utcai zenészként, 1985-ben Steven Spielberg az ő dalait választotta a Bíborszín című filmjéhez. 1990-ben az akkor már 73 éves muzsikus élete addigi legnagyobb sikerét érte el: a „The Healer” című albuma, amelyen duetteket játszik Carlos Santanával, Robert Crayjel, Van Morrisonnal és Bonnie Raitt-tel, 1,5 millió példányban kelt el, és Grammy-díjat is kapott érte. 1997-ben a „Don’t Look Back” című lemezéért két aranygramofonnal is jutalmazták a fáradhatatlan bluesveteránt, aki azután egészen haláláig koncertezett. Élvezte a játékot, a sikert, klipjei készültek, sőt még farmer- és viszkireklámokban is szerepelt.
John Lee Hooker 2001. június 21-én, életének 84. évében San Franciscóban halt meg. Larry Cohn zenetörténész mondta róla, hogy „John Lee Hooker jobban hümmög, mint ahogy a legtöbb bluesénekes énekel”. Carlos Santana a muzsikus halálhírére elmesélte, hogy gyerekkorában ő nem cirkusszal akart megszökni, hanem Hookerrel.
„Nem tudom, mi az, hogy zseni – mondta magáról Hooker egy, a londoni The Timesnak adott interjúban -, csak azt tudom, hogy nem ismerek senkit, aki úgy játszana, mint én, kivéve a mostohaapámat.” Élete zenéjéről pedig így nyilatkozott: „A blues nem szegényít el, a blues nem hagy el. Amikor lent vagy, amikor a dolgok nem jó irányba mennek, a blues életre korbácsol.”
John Lee Hooker, akinek nyolc gyermeke, 19 unokája és számtalan dédunokája született, csendben, álmában távozott. Kiadója szerint nem készült a halálra: új lemezt tervezett…
