A szavak elvesztették súlyukat, csak tettekkel lehet példát mutatni, hogy azután erőnktől és tehetségünktől függően icipicit igazíthassunk a világon – vallotta a 65. életévében elhunyt Kocsis Zoltán világhírű zongoraművész, zeneszerző, karmester.
Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas zongoraművész, zeneszerző, karmester. ötévesen kezdett zongorázni, és tizenegy évesen lett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongora-zeneszerzés szakos növendéke. 1968-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol Kadosa Pál, Kurtág György és Rados Ferenc voltak a tanárai.
A zenei életbe Ránki Dezsővel együtt robbantak be, Kocsis 1970-ben a Magyar Rádió országos Beethoven-zongoraversenyének megnyerésével. 1973-ban egyszerre végeztek a főiskolán, mindketten itt lettek tanársegédek, majd adjunktusok, 1979-től pedig docensek. A két fiatal zongoraművész 1973-ban egyszerre kapott Liszt Ferenc-díjat, öt évvel később Kossuth-díjat, 1984-ben érdemes művész címet, 1988-ban Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat, és 1990-ben ugyanabban az évben lettek kiváló művészek.
Pályájuk párhuzamos szakaszában több közös, ritkaságszámba menő lemezfelvételt készítettek, köztük Mozart összes zongoraszonátáját négy kézre, vagy Mozart, Ravel és Brahms kétzongorás darabjait. Útjaik később szétváltak, de néhány éve ismét közösen is pódiumra lépnek – Kocsis már új szerepkörben, a Nemzeti Filharmonikusok élén, karmesterként.
Kocsis Zoltán számtalan koncertmeghívást kapott a világ minden tájáról a zenei élet meghatározó rendezvényeire és helyszíneire. Adott közös koncertet Franciaországban Szvjatoszlav Richterrel, huszonöt évesen már a világ szinte valamennyi jelentős zenekarával fellépett, és a legkiválóbb karmesterekkel dolgozott együtt.
1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart, 1987 óta karmesterként is fellépett. 1992-ben a BFZ művészeti vezetője lett, majd első vendégkarmestere, szólistája és kamarazenésze, Bartók Béla zongorára és zenekarra írt műveinek Fischer Ivánnal és a Fesztiválzenekarral készült felvételeiért Edison-díjat kapott, Debussy lemezéért Gramophon-díjat és az Év hangszeres felvétele díját nyerte el.
1997 óta ő volt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója.
Legendásan híres tiszta, precíz zongorajátékáról. Képes volt a legvirtuózabb megoldásokra is, drámai hangulatteremtő képessége mély nyomokat hagyott közönségében, a legsodróbb darabokban is minden egyes hang külön felismerhető volt általa.
Kocsis Zoltán az 1970-es években létrejött zeneszerzői csoport tagjaként egy, a hagyományoktól független zenei nyelv kialakítására törekedett, s egyik alapítója volt a kortárs zenei közéletet alaposan felkavaró Új Zenei Stúdiónak. Szerzett darabokat a nemzetközi muzsikusokból álló, világhírű kortárs zenei formáció, az Ensemble Modern számára is, a közösen előadott művek nagy elismerést arattak világszerte.
Nevéhez fűződik Arnold Schönberg Mózes és Áron című operájának 2009-es magyarországi ősbemutatója Miskolcon. A darabot egy évvel később a budapesti Művészetek Palotájában is előadták, erre az alkalomra – világpremierként – az osztrák zeneszerző vázlatainak felhasználásával megkomponálta a mű harmadik felvonását.
Bartók Béla születésének 125. évfordulóján, 2006-ban indult útjára a Bartók Új Sorozat, amely harmincegy CD-n mutatja be a zeneszerző teljes életművét – ebben a monumentális munkában Kocsis Zoltán a Bartók-interpretáció szakértője, kivételes súlyú letéteményese.
2004 januárjában a cannes-i Midem fesztiválon életműdíjat kapott, és átvehette a francia művészeti érdemrend lovagi fokozatát. 2005-ben másodszor is Kossuth-díjjal tüntették ki. Bartók Béla születésének 125. évfordulóján másodszor is megkapta a Bartók-Pásztory díjat, 2007-ben a magyar kultúra követe lett, s jubileumi Prima Primissima díjjal is kitüntették. 2012-ben Corvin-lánc kitüntetésben részesült, idén májusban vehette át a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play bizottsága által megítélt Fair Play-díjat. Az előadóművészek közül elsőként ő lett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.
A világhírű zongoraművész a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat tagja és támogatója volt, 1990 óta születésnapján, minden év május 30-án koncertet adott a szervezet javára, amelynek bevételeit a szolgálat javára ajánlotta fel.
Nehéz és kockázatos szívműtéte után 2012 decemberében tért vissza az aktív munkához Kocsis Zoltán, a pihenő alatt jóval több ideje maradt a zongorázásra. A Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója 2013-ban így nyilatkozott: “Fontos elmélyedni azokban a művekben, amelyeknél úgy érzem, rám van szükség a tisztába tételhez. Gondolok például a Strauss-projektre. Az előadásokat kísérő sikerek másodlagos jelentőségűek számomra, sokkal fontosabb az, hogy végre sikerült előadni a szerző utolsó operáját, a Capricciót és sikerült egy olyan Hallgatag asszonyt produkálni, amely zeneileg világviszonylatban is jelentős előadásnak bizonyult. Ehhez persze nagyon nagy segítséget kaptam az énekesektől és a zenekartól. Érdemes volt ezt az egy évet úgy végigvinni, hogy egy kívülálló számára változatlan intenzitásúnak látsszék.”
Kocsis Zoltán azt vallotta: „Az örökérvényűségre kell törekedni, nem a véglegességre. Arra, hogy az adott pillanatban a lehető legőszintébben és leghitelesebben átadhassuk a közönség számára azt az élményt, amely a művel való első találkozáskor és a darabbal foglalkozás során folyamatosan ér bennünket.” Úgy vélte, a szavak elvesztették súlyukat, csak tettekkel lehet példát mutatni, hogy azután erőnktől és tehetségünktől függően icipicit igazíthassunk a világon.
Fischer Iván: zenei óriás volt, a ritka zsenik egyike
Kocsis Zoltán zenei óriás volt, a ritka zsenik egyike. Hatása egész generációjára felmérhetetlen – írta a Facebookon közzétett rövid méltatásában a vasárnap elhunyt zongoraművészről Fischer Iván Kossuth-díjas karmester, a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) zeneigazgatója. Fischer Iván méltatásában úgy fogalmazott: „mély megdöbbenéssel és szomorúsággal hallottam a gyászhírt, Kocsis Zoltán elhunytát. Zenei óriás volt, a ritka zsenik egyike. Hatása egész generációjára felmérhetetlen. A Budapesti Fesztiválzenekar nevében és a saját nevemben is megrendüléssel búcsúzom a pályatárstól, alapító társtól, a sok-sok közös zenei produkció partnerétől, felejthetetlen muzsikus példaképünktől. Nyugodjék békében.”
Kocsis Zoltánban az ösztönös zsenit és az enciklopédikus muzsikust vesztette el a világ, az Opera társulatát lesújtotta a hír – írja Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. A főigazgató megtiszteltetésnek nevezte, hogy két ízben énekelhetett Kocsis Zoltán vezényletével, aki az utóbbi években kiemelten figyelt Richard Strauss-bemutatóikra, még kedves levelet is írt.
Ókovács Szilveszter felidézte, hogy küszöbön álltak megbeszéléseik Kocsis Zoltánnal egy neki szánt Pelleas-bemutatóról, amely régi álma volt, és számítottak rá az Operaház 2018-as újranyitásánál is, a Kékszakállú bemutatásának 100. évfordulójára őt szerették volna meghívni dirigálni.
„Mérhetetlenül szomorúak vagyunk, együtt érzünk családjával, zenekarával és minden tisztelőjével” – írta Ókovács Szilveszter.
