A világszerte ünnepelt zongoraművész és karmester kilenc évtizeden át szolgálta a zenét. Vásáry Tamás pályája a csodagyerekkortól a nemzetközi hangversenytermeken át a magyar zenei élet megújításáig ívelt – emberi és művészi példája generációkat köt össze.
Egy élet Liszt és Beethoven között – Vásáry Tamás emlékezete
Csodagyerekként indult
Vásáry Tamás 1933. augusztus 11-én született Debrecenben. Rendkívüli tehetsége korán megmutatkozott: hatévesen – a korhatártól eltérve – Liszt II. rapszódiájának előadásával nyert felvételt a debreceni Zenedébe. Nyolcévesen már nyilvános koncerten lépett fel egy Mozart-emlékesten, tizennégy évesen pedig első díjat nyert a Zeneakadémia Liszt-versenyén. Tízéves korától Dohnányi Ernő tanítványai közé tartozott, ekkor fogalmazódott meg benne az a gondolat is, hogy a zongoraművészet mellett a karmesteri pálya felé forduljon, áll az MTI összefoglalójában.
1953-ban szerzett művészdiplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora tanszékén, Gát József és Hernádi Lajos növendékeként. Életének egyik legmeghatározóbb alakja Kodály Zoltán volt, aki a művész szüleinek kitelepítése után is támogatta tanulmányai folytatásában. Kodály és Zathureczky Ede közbenjárásának köszönhetően Vásáry mentesítést kapott, s a Muzsika Hangversenyrendező Vállalatnál is munkához jutott.
Nemzetközi karrier és világhír
Nemzetközi pályája Leningrádban és Moszkvában indult, majd az 1950-es években rangos versenysikereket aratott Varsóban, Párizsban, Brüsszelben és Rio de Janeiróban. A brüsszeli Erzsébet királyné-verseny nemcsak művészi, hanem személyes sorsfordulót is jelentett számára: 1956 végén, édesapja bebörtönzése után, a belga királynőhöz fordult segítségért. Közbenjárása nyomán apját szabadon engedték, Vásáry pedig szüleivel együtt elhagyta Magyarországot.
Belgiumban, majd Svájcban telepedett le. 1958-ban megjelent Liszt-lemezét Angliában az év legjobb felvételei közé jelölték. 1960-ban Londonban, 1962-ben New Yorkban, a Carnegie Hallban debütált. Az emigráció éveiben évi átlagban száz hangversenyt adott a világ legjelentősebb zenei központjaiban. A Deutsche Grammophonnál készült felvételei, majd a Chandos és a Collins kiadványai világszerte megalapozták hírnevét.
A karmester megszületése
Karmesterként 1970-ben, a montreux-i fesztiválon mutatkozott be a Liszt Kamarazenekar élén. Rövidesen saját együttest vezetett, majd a Northern Sinfonia és a Bournemouth Sinfonietta irányítása következett. Vezényelte a világ élvonalbeli zenekarait a New York-i és a Berlini Filharmonikusoktól számos európai nagyzenekarig, karmesterként is több lemezfelvételt készített.
1972-ben látogatott haza először, később kurzusokat tartott a Zeneakadémián. Tartós szakmai otthonra a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekaránál talált, ahol karmesterként, majd főzeneigazgatóként dolgozott. Repertoárján a magyar kortárs szerzők – többek között Durkó Zsolt, Balassa Sándor és Szokolay Sándor – művei éppúgy szerepeltek, mint Beethoven-ciklusok vagy nagyszabású szabadtéri hangversenyek. Kiemelt célja volt Dohnányi Ernő és Kodály Zoltán zenekari műveinek újrafelfedezése.
Tehetséggondozás és elismerések
2013-ban alapította meg a Vásáry Tamás-Ösztöndíjat, majd 2017-ben a Gyermekhíd Alapítványt, amely gyermekotthonban élő fiatalokat segít mentorprogrammal. A magyar tehetségsegítés nagyköveteként is aktív szerepet vállalt.
Pályáját rangos díjak kísérték: Liszt Ferenc-díj, Kossuth-díj, a Chevalier des Arts et Lettres francia kitüntetés, a Nemzet Művésze díj, valamint a Magyar Szent István Rend. 2023-ban, 90. születésnapján ünnepi hangversennyel köszöntötték a Zeneakadémián. Munkásságát 2024-ben jelent megjelent emlékkötet és a Bartók Rádió életműdíja is méltatta.
