Deák Ferenc számára egyszerre volt szerencse és szerencsétlenség a Lánchíd tartóláncának leszakadása…
A szabadságharc idején az első magyar alkotmányos igazságügyminisztériumot a pesti felduna-sori Hôtel de l’Europe-ban, az Államrendőrség mai épületében rendezték be. A Lánchíd építésének befejező munkálatai ugyanekkor már a javában folytak.
Deák Ferencet, az igazságügyminisztert valami pörlekedő asszonyság gyötörte a pere históriájával. Már két órája omlott a szóáradat a Corpus Juris-t idézgető kardos nemesasszonyságból. Az előszobában fontos állami dolgokban türelmetlenkedtek a hivatalbéliek. Deák Ferenc nem tudta lerázni a nyakáról az asszonyságot, amikor irtóztató robaj reszketteti meg a levegőt: leszakadt az épülő Lánchíd tartó lánca!
A tekintetes asszonyság erre esze nélkül menekült és a faképnél hagyta Deák Ferencet.
– Nagy szerencsétlenségből – mondotta sokszor öregkorában – emberfiának még nem volt olyan haszna, mint nekem ekkor!
* Ágai Adolf nyomán.
**1848. július 18-án az utolsó beemelendő elemet tartó csigasor vonólánca leszakadt, magával ragadva a munkahidat és a rajta álló Széchenyi Istvánt, aki szerencsésen ki tudott úszni a partra.
