„Míg bírják ujjaim; / Csodás összhangokat / Akartam én vezetni,” Békássy Ferenc magyar költő, esszéista, aki Angliában a magyar költészet sokáig legismertebb alakja volt, 100 éve halt meg a bukovinai Dobronuc csataterén.
BÉKÁSSY FERENC: [KÖLTŐ AKARTAM LENNI…]
„Nem írom pennával
Fekete tentával
De szablyám élivel
Ellenség vérivel
Az én örök híremet.”
Költő akartam lenni,
Lantot kezembe venni,
Pengetni húrjain
Fenn-zengő hangokat
– Ezüst harangokat –
Míg bírják ujjaim;
Csodás összhangokat
Akartam én vezetni,
Amerre járok, vetni
Arany szín-magvakat,
És lelkem vágy-hevével
Színes költő-tüzével
Fakasztani, növelni
Varázs-virágokat.
A sors megirigyelte,
Ma mely vihart arat;
A kezemből kiverte
Felajzott lantomat.
Kardot adott helyette.
De nem lehet elölni
A szent örök-tüzet;
Ha vak füst fojtaná,
Ha vész fullasztaná:
Új lángvillámot vet;
S viszem harcizajba,
A visszás vad morajba
Szikrázó lelkemet!
(1915. június)
Ki volt Békássy Ferenc? 1915. június 25-én halt meg a bukovinai Dobronuc csataterén Békássy Ferenc, aki nem csak világpolgár patrióta volt, nem csak költő, hanem híd és kapocs is a magyar és az angol szellem között. Költő, író volt, aki a Cambridge-i egyetemet hátrahagyva hazatért Magyarországra és önkéntesen bevonult huszárnak, majd az első ütközetben elesett. 22 éves volt. Békássy Ferenc hősi halált halt költőre emlékezünk.
1893. április 7-én született a Vas megyei Zsennyén nemesi család sarjaként. Apja főispán volt, kastélya nagy könyvtárral rendelkezett. Művelt és széles látókörű anyjának köszönhetően 1905-től a dél-angliai Bedales Schoolban folytatta középiskolai tanulmányait, majd 1911-től a Cambridge-ben a King’s College történettudomány szakán tanult tovább. A kortárs, 1906–1912 közötti magyar líráról írt dolgozatával 1912-ben elnyerte az egyetem pályadíját.
Ady Endre jelentőségét azonnal felismerte, verseit angolra fordította, de az induló Babits Mihály nagyságát is jól mérte fel. Az egyetem első külföldi tagjaként beválasztották a legkiválóbb diákokat tömörítő zártkörű irodalmi klubba, az Apostolok Társaságába, ahol olyan, később híressé vált személyiségekkel került kapcsolatba, mint Bertrand Russell és Ludwig Wittgenstein filozófus, Virginia Woolf író, John Maynard Keynes, a későbbi Nobel-díjas közgazdász. Utóbbihoz szoros barátság fűzte, neki köszönhetően vehetett részt a korabeli Anglia eleven szellemi életében. Az angolul és magyarul egyaránt verselő, műfordítóként és tanulmányíróként is jeleskedő fiatalember verseit Angliában maga Virginia Woolf adta ki.
A tehetséges fiatalembert, aki verseket, esszéket, kritikákat írt magyarul és angolul, ígéretes pályájának kezdetén érte a világháború kitörésének híre 1914 júniusában. Hazája iránti elkötelezettségből – azzal az eltökélt szándékkal, hogy Magyarországot fegyverrel is védelmezni fogja – haza akart térni. Ez még azelőtt sikerült, hogy Nagy-Britannia hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának. Önkéntesként jelentkezett a Monarchia seregébe, kiképzése után huszárként Pápára, majd a galíciai frontra vezényelték.
„Mint a tűzzel játszó gyámoltalan gyermek, olyan ma az emberiség. Egész létezése kozmikus mozgások- s nagy természeti folyamatoktól függ, s ahol ő botorul belenyúl a világrend szervezetébe, ott mint a rossz indulatú daganat az emberi testben, megindul egy helyet tévesztett romboló folyamat, megkezdődnek és nőnek hatalmas intézmények, míg csak rabjukká nem teszik az embert, aki teremtette őket. Nagy folyamatokat kezd meg az emberiség és nem bír velük: azután már azok befolyásolják őt, és nem ő azokat.” (Békássy Ferenc: Mint a tűzzel…, Töredék, 1915)
Békássy Ferenc szerelmes levelei
Még középiskolai éveiben ismerkedett meg Noel Olivierrel, akihez egészen haláláig írt leveleket. Noel válaszai Magyarország XX. századi hányattatott történelme során elvesztek, vagy legalábbis lappanganak, de Békássy Ferenc szerelmes levelei a csodával határos módon mégis előkerültek. Ezek a gyönyörű, választékos nyelven, kifinomult műveltséggel írott levelek, nem csupán egy fiatal fiú szerelmes vonzódásának tobzódásai a számára elérhetetlennek tűnő lány után, hanem hihetetlenül pontos korrajzok. Megmutatják belülről, hogy a „boldog békeidőből”, „nemességből” és „gazdagságból”, hogyan sodródik bele az első világháború őrületébe a világ, Anglia és hazánk. Megérthetjük belőle, hogy milyen volt benne lenni, érintve lenni, s mennyire nehéz volt akkor is: az őrületből kimaradni. Végül, pedig olyan közel hozzák ezek a levelek az angol és a magyar műveltséget és kultúrát, hogy az embernek kedve lesz újraolvasni a századelő nagy zsenijeit, bárhol is éltek azok: Londonban vagy Budapesten.
Ahogy Petőfi és Keats rövid életük alatt, mit a sors kimért rájuk nagy költővé értek, úgy Békássy Ferenc is. Néha csapjuk fel Békássy Ferenc egybegyűjtött írásait (2010), és értsük meg, hogy ez a fiatal költő nem csak értünk halt meg, hanem nekünk is írt. Száz évvel ezelőttről küldi leveleit, s a mi válaszunk már csak annyi lehet, hogy nem felejtjük el sem őt, sem korának tanulságait. Balogi Virág fordításában olvashatjuk, mit írt nekünk; címzettjei – korokon átívelve – mi lettünk.
Bukovinában, Dobronucnál (a mai román-ukrán határnál) halt hősi halált. Holtteste mellett megtalálták noteszát, amelybe válogatott verseit másolta. Haláláról a Nyugat folyóiratban Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád is megemlékezett.
„Ez a huszonkét éves ifjú, meglepő komolyságával, bölcselkedő elmélyülésre való hajlamával, már e zsenge kötetben is egyénien ható vonásokat tudott fölmutatni. Újabb költőinknél talán általánosan uralkodó a szinte hevesen közvetlen líraiság, az érzések áradata korláttalan csap ránk, a formák finom védő és tartó gátjai, a hasonlatok színes vitorlájú hajói együtt sodródnak e forró és fantasztikus folyam hömpölygésével s a gondolatok úgy jelennek meg, mint a meder titokzatos mélyéből fölszakított, olykor bizarr és érthetetlen formájú kövek. A fiatal Békássy legmegkapóbb vonása, hogy nála csaknem mindig hiányzik ez a heves líraiság, gondolatok kemény konstrukcióit építi egy-egy versébe s mégis érezzük, hogy lírát ír, egy ifjúi lélek vívódásait, reményét, koraérett kiábrándulásait, a férfiasság dacoló és nemes fölényének akaratát, – de mindezt úgy, ahogy egy nagy fáradsággal, kemény kövekből épült palota láttán is érezhetünk mély, lírai meghatódást. Arany Jánoshoz, a Dantéről írt halhatatlan lírai elmélkedés költőjéhez talán ő léphetett volna legközelebb, aminthogy az Arany-szabású költők is voltak kedvencei – első zsengéit Babits Mihálynak küldte el.” (Tóth Árpád, Nyugat)
Hamvai a zsennyei családi sírkertben nyugszanak, melyet a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánítottak. Emléktáblája található a cambridge-i King’s College kápolnájában. 1919-ben jelentek meg versei Elmerült sziget címmel, az elmúlt évtizedben újra felfedezték, egybegyűjtött írásait 2010-ben, szerelmes leveleit 2013-ban adták ki. A Petőfi Irodalmi Múzeum 2014-ben nyílt első világháborús kiállításán róla is megemlékezett.
