A XX. század egyik legmeghatározóbb művésze, aki a század eleji építészetben tabukat döntött le új, modern terveivel, lapos tetős irányvonalat mutatva az utána következő generációknak. Charles Édouard Jeanneret Le Corbusier munkássága hűen tükrözi eseményekkel teli életét.
Charles Édouard Jeanneret Le Corbusier svájci származású francia építész igazi polihisztor, író, festő, szobrász, a modern építészet egyik megalapozója 125 éve, 1887. október 6-án született.
A svájci La Chaux-de-Fonds-ban született Charles-Édouard Jeanneret-Gris néven. A legendává vált Le Corbusier nevet apai nagyanyjától kölcsönözte. Művészeti tanulmányai befejezése után utazni kezdett, Párizsban, Berlinben és a Balkánon is járt, hogy a provincializmustól megszabadulva keresse az építészet új lehetőségeit és kifejezési formáit.
Életműve az építészet minden ágát felölelte. A plasztikus építészet megvalósítására törekedve alkotásait főleg korszerű anyagokból, vasbetonból, acélból, üvegből készítette. Merész megoldásai igen termékenyítőleg hatottak századunk építészetének fejlődésére.
Az új építészet öt pontja
Les 5 Points d’une architecture nouvelle (1926)
1. Az épület lábakra állítása, hogy az ne vegyen el területet a természettől
2. A pillérvázzal biztosítható a tartószerkezettől független szabad alaprajzi alakítás
3. A teherviseléstől mentesült homlokzat szabad alakítása
4. Szalagablakok, melyek növelik a bevilágítás mértékét és nyitnak a külső tér felé
5. Tetőkert kialakítására lehetőséget adó lapostető
A modern építészet problémáinak megoldásán fáradozva 1926-ban Az új építészet öt pontja című kiáltványában foglalta össze építészeti alapelveit, amelynek elemei: a kertté alakítható tetőterasz; a vázas szerkezet s az így szabadon variálható alaprajz; a szerkezettől független határoló falak; az oszlopokon álló ház alatt átvitt zöldterület és a szabadon alakítható, szalagablakos homlokzat.
Kidolgozta az emberi arányokat az épület arányaival összhangba hozó modulor-mértékrendszerét, amelynek lényege az emberi test arányainak a tervezésben való alapul vétele. Egyértelműen alkalmazta az aranymetszést, a Fibonacci számokat és a kétszeres egységet az egységek kidolgozásánál. Az általa tervezett Garches-i Villa Stein-ben (1927) mutatta be a Modulor használatát a nagyvilágnak. Általános használata azonban nem terjedt el.
Tervezőként épületei külső-belső egységére törekedett, a belső építészetet, lakberendezést nem is választotta el a külső formától. Az épület berendezésére kiválasztott három alapelemet: az asztalt, amelyből sokféle célra használhatót tervezett, a polcokat, amelyek bármely dolgok elrendezésére a leginkább alkalmasak, s végül a széket.
Legismertebb épületei a svájci Villa Jeanneret-Perret (1912), a Párizs közeli Villa Savoye (1928), a svájci diákok pavilonja Párizsban (1930). Nevéhez fűződik a franciaországi Ronchampi zarándokkápolna (1950-1954), amelynek különlegességét domború és homorú felületekből álló oldala adja, ahogy a marseille-i nagy lakóegység (Unité d’Habitation, 1947-1952). A 12 emeletes, vékony lábakon álló épület tetején játszótér, úszómedence és sportpálya kapott helyet.
Halála előtti utolsó munkája a nevét viselő zürichi múzeum volt. Az épület fémvázát 22 ezer csavar tartja össze. Betonból csupán az emeletre vezető belső, valamint a tetőteraszra vezető külső lépcső készült.
Az 1965. augusztus 27-én a franciaországi Roquebrune-Cap-Martin-ben bekövetkezett halálakor az utókorra maradt művészeti hagyatéka, amelyhez harmincezer építészeti terv, 13 ezer vázlat, 7000 vízfestmény, félezer olajfestmény és 52 könyv tartozik.
Szellemi hagyatékán foltot ejtett, hogy az 1930-as években folytatott – 2005-ben nyilvánosságra került – levelezésében náci szimpatizáns gondolatait is papírra vetette. Kollaboráló múltja olyan nagy vihart kavart Svájcban, hogy a portréját is le akarták vetetni a tízfrankos bankjegyről. Talán ez is közrejátszott abban, hogy az UNESCO 2011-ben sem emelte világörökségi rangra munkásságát. (Svájc, Argentína, Németország, Belgium és Japán közösen előterjesztett javaslatában 18 városban található 19 épületének akartak világörökségi címet biztosítani.)
