2017. augusztus 21.  Hétfő
Közepesen felhős 21 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. augusztus 21.  Hétfő   Sámuel, Hajna
Közepesen felhős 21 °C Közepesen felhős

Szent István emlékezetének napja

Új szereplőket keres a Barátok közt

Elvis Presley emlékére

Ki volt “Edvárd, a walesi fekete herczeg”?

Szent István emlékezetének napja  
Államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, az egyik legrégibb magyar ünnepnap.
Új szereplőket keres a Barátok közt  
Az RTL Klub sorozata 15 éven felüli, új szereplőket keres: a Barátok közt leendő arcait négy időpontban válogatja a csatorna.
Elvis Presley emlékére  
A rock and roll királya, Elvis Presley az amerikai álom megtestesítője volt, ám a dollármilliókért hajtva a legszebb férfikorban gyógyszerek rabjaként halt meg éppen 40 évvel ezelőtt.
Ki volt “Edvárd, a walesi fekete herczeg”?  
Az eddig véltnél jóval kevesebb vér tapad a Fekete Herceg néven is ismert Eduárd walesi herceg.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Mennyi galibát okozhat egy új szív? című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Mennyi galibát okozhat egy új szív?

Szerző: / 2017. április 10. hétfő / Kultúra, Teátrum   

Pintér Béla: Szívszakadtig, Szkéné, 2017 (Fotó: Horváth Judit) Pintér Béla valaha egyszerű(bb)en festő történeteit egyre kacskaringósabbra írja. Új darabjában, a Szívszakadtig-ban némi túlzással több a plot twist, mint egy Shyamalan-moziban, de szerencsére nem – vagy alig – érezzük barokkosan telizsúfoltnak.

A Szívszakadtig a Szkénében

Pintér számtalanszor bizonyította már, hogy társulata több, mint a színházi átlagmasinéria olajozottan ketyegő, határidőre teljesítő – egy év, minimum egy bemutató – alkotórésze. Az író-rendező kézjegye fellelhető az életmű ezen darabján is, s bár valószínűleg nem sorolják majd a legkiemelkedőbb produktumai közé, magánbűnök és közerkölcsök élvezetes kiteregetésére ezúttal is számíthatunk.

Pintér Béla: Szívszakadtig, Szkéné, 2017 (Fotó: Horváth Judit)

A Szívszakadtig csavaros-fantasztikus történet, centrumában egy tragikomikus sorsra szánt fővárosi családdal: két lány, egy apa, és egy szerető négyesfogatán belül zajlik – zömmel – az életnek nevezett röhejes és nyomasztó kínszenvedés. Az ironikus, nézőkhöz kiszóló bevezető után két szívbeteg fiatal – Borbély Emőke (Stefanovics Angéla) és Gátéri Róbert (Szabó Zoltán) – rúgja be a cselekmény motorját. Egyikük dobogós helyen áll a donorban reménykedők hosszú listáján, a másik szorosan követi: ráadásul igen közeli kapcsolatban állnak egymással – egy balul sikerült jelenetben szerelmük kis híján végzetessé is válik. A fiatalembernek, aki mellesleg az MLSZ – Mindent Látó Szem – elnevezésű videoblog készítője, döntenie kell: átadja-e második helyen tanyázó kedvesének az elsőséget, amivel vállalja a listáról való végleges lekerülést, és csalódást okoz idős és kissé modoros, de melegszívű apjának.

Az előadás Emőke sikeres (?) szívoperációját követően – a jelenet az operáról emelkedett stilben társalgó, majd laza kokodzsabózásba váltó orvosduóval és a kétségbeesetten imádkozó családtagokkal virtigli közép-európai groteszk – fordul szürreálisba. A folytatás komoly kétségeket hagy bennünk, hogy mindaz, amit látunk, működhet-e valóságos keretek között – a sztori, illetve a főszerepet játszó Stefanovics Angéla kikacsintós kezdőmonológja lehetőséget hagy egy másik dimenzióban, akár a halál után játszódó értelmezésnek. A kórház steril minimáldíszletét kispolgári nappali cseréli fel, egy emeletes ágy, egy hatalmas asztal és egy kis dívány társaságában találjuk magunkat rondasárgára mázolt falak között, és itt maradunk a darab végéig. Mivel a szívátültetést végző orvosok lefizetése a Borbély család utolsó fillérjeit is felszívta, a társaság a nappaliban nyomorog összezsúfolódva, akár egy rossz emlékű társbérletben: a családfő, Győző (Thuróczy Szabolcs), lánya, a harcos jogvédő Rebeka (Enyedi Éva), a szívátültetéssel új esélyt nyerő másik lány, Emőke, és áldozatos szerelme, Robi. A kényszerű és szűkös körülmények diktálta együttélést apró-cseprő, kabarékból is jól ismert nehézségek kísérik (összeütközések, lábbeverés, bútortologatás, sorakozó a fürdőszoba előtt), de a hétköznapiság felett ott tornyosul a szürreál. Emő ugyanis egyre furcsábban viselkedik, piacra jár, éjszakai kutyaugatást hiányol, kék mackónadrágot, fejkendőt és öregnénis kosarat hurcibál, egyszóval: lassan másvalakivé kezd változni, a szívcserével egy másik, idegen szociokultúrájú program telepítődött a személyiségébe.

Pintér Béla: Szívszakadtig, Szkéné, 2017 (Fotó: Horváth Judit)

A történet ismertetését ezen a ponton felfüggesztjük, pedig bőven lenne mit mesélni az új Pintér-darabról, de mi szeretnénk, ha az olvasók megnéznék az előadást. A szívműtét és a bizarr metamorfózis ugyanis olyan következményekhez vezet, amin a közönség meglepődik, borzong és derül, közben pedig fokozatosan szembesül markáns társadalmi és univerzális kérdésekkel, amiket a rendező már jó ideje pedzeget. Például: az élet hány területét fedi le a korrupció? Akkor is harcos jogvédők maradunk, ha éles helyzetbe kerülünk? Mit szól a liberális, vagy magát annak valló első generációs értelmiség, amikor szemtől szemben találkozik olyannal, aki többszörösen más tészta, mint ő? Hogyan viselik, vagy nem viselik el egymást az emberek, hogy ha egy lyukban kell tengődniük? Mi lesz a szerelemmel, ha megöli a hála?

Pintér ezúttal sem szakad el a politikumtól, legfeljebb jobban elbújtatja a groteszk és a bizarr mögé. A társadalomábrázolásról se mond le, metszetének szereplői ezúttal urbánus típusfigurák (ügyeskedő taxis, ligetvédő fiatal, videoblogger, sebész) egy valóságon túli határhelyzetben, s a darab ezt a bizarr perspektívát megteremtve egyszerre reflektál a migránskérdésre, az életünket átszövő korrupcióra és kisemberi ügyeskedésre, a szegénységre, a képmutatásra, a magányra, a szerelemre és az árulásra, csupa olyan dologra, ami egyszerre aktuális és egyszerre egyetemes érvényű.

Pintér Béla: Szívszakadtig, Szkéné, 2017 (Fotó: Horváth Judit)

A darab tényleg csúcsra járatja a kiszámíthatatlanságot, ehhez szerzője mindig nagyon értett, és most sem felejti el, hogy az igazi nézői élményhez nemcsak mondanivaló, de szórakoztatás is dukál. A Szívszakadtig-ban semmi sem jósolható meg előre, főként az nem, hogy a tőrőlmetszett városi lányból falusi öregasszonnyá alakuló Emőke mit lép a következő pillanatban. Végül olyat tesz, amire nem gondolunk, s épp homlokon csapnánk magunkat (aha, most már világos, miféle humánus szándék íratta a darabot, miféle görbe tükröt tart elénk az alkotógárda), amikor hirtelen az Egerek és emberek című John Steinbeck-kisregény lapjain találjuk magunkat. És eltart egy darabig, amíg a főbekólintásból magunkhoz térünk.

Az előadás kiváló ötlete Friedenthal Zoltán szerepkettőzése – na jó, valójában hármazás az, csak az első nem több nyúlfarknyi villámszereplésnél. A legszívszorítóbb és a legbrutálisabb pillanatok hozzá, valamelyik karakteréhez kapcsolódnak, márpedig az ilyen dramaturgiai jutalmak után minden színész hálás lehet, amiért ezen a pályán kötött ki. Stefanovics Angélát elfogadjuk városi lánynak és vidéki nénikének egyaránt, Pintér Béla sebészorvosának cinikus személyisége a darab végén megrendítő gellert kap. Thuróczy Szabolcs az első belépéstől gurgulázó nevetést szít a nézőtéren, ez a színész számára áldás-átok lehet egyszerre. Szabó Zoltán esendő alakítása szépen kiegészíti a Borbély- család hányattatásait, bár a videoblogger-perspektíva eggyel talán több volt a számtalan reflexív elem (keretjáték, nézőtérhez beszélés) halmán.

Nem egyszerű röpke másfél óra alatt a sok fordulattal megbirkózni, s azt sem állítom, hogy az előadás minden perce és minden sorsa egyforma súllyal és hatásfokkal bír. De Pintér összességében ezúttal is emlékezetesen festi fel egy képmutató világ látható és láthatatlan motivációit, titkolt vágyait és torzult kapcsolatrendszerét. A hétköznapiságukban is abnormális – s épp ettől riasztó – Családok népes irodalmi-színházi-filmes panoptikuma újabb tagokkal bővült.

Pintér Béla: Szívszakadtig, Szkéné, 2017 (Fotó: Horváth Judit)

Hegedüs Barbara

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek