Emily Brontë, a középső Brontë lány

„Nem élhetek az életem nélkül! Nem élhetek lelkemtől megfosztva!” Ez a két mondat nemcsak Linton Heathcliff, az Üvöltő szelek című regény hősének siratója, de a mű szerzőjének, a 205 éve született Emily Brontë angol írónő  jelmondata is lehetne.

Emily Jane Brontë csak egy regényt és egy versgyűjteményt hagyott az utókor számára. Ez azonban több mint elég volt ahhoz, hogy ma a világ egyik legnagyobb és legolvasottabb írójaként ünnepik világszerte. Emily az irodalommal élő yorkshire-i Brontë család talán legtitokzatosabb tagja, akit mégis mindannyian ismerünk és szeretünk.

200 éve, 1818. július 30-án született Emily Jane Brontë angol írónő, az Üvöltő szelek című regény szerzője.

Emily Brontë és a szerelem?

Az Üvöltő szelek az egyetemes irodalom egyik legnagyobb és legjelentősebb műve, amely tele van szenvedéllyel és szeretettel, miközben csavaros és néha ijesztő is. Úgy tűnik, Emily, aki olyan jól értette a szerelem mélységeit, személyes életében sosem ismerte meg a romantikus szerelmet. Emily Brontë magányos egyéniség volt: a saját társaságában volt a legboldogabb, vagy szeretett húgával, Anne-nel. Emily életében Anne jelentette a boldogságot, a család barátja, Ellen Nussey úgy jellemezte őket, hogy „mint az ikrek – elválaszthatatlan társak, és a legszorosabb együttérzésben, amit soha semmit nem tud megszakítani”.

Emily Brontë néha képtelen volt nyilvánosan megszólalni

Az összes Brontë nővér félénk lehetett, de Emily volt a legvisszafogottabb. Gyermekként ő és Anne néha elbújtak az ajtók mögé vagy asztalok alá, ha látogatók érkeztek otthonukba, a haworthi plébániába. Ez felnőttkorban is folytatódott, így néha Emily csendben maradt, amikor megszólították, és képtelen volt megszólalni.

Emily Brontë rajongott a természetért

Char­lot­te hatalmas sétákat tett és már-már olvasott a természetből, de a természet vizsgálásának és értésének iga­zi mes­tere Emily volt, aki az ég szí­ne­i­ből, a fel­hők alak­já­ból, a csil­la­gok fé­nyé­ből, a lég­moz­gá­sok ere­jé­ből és irá­nyá­ból meg tud­ta mon­da­ni, mi­lyen idő lesz. Emily, aki min­den ideg­szá­lá­val ben­ne élt a ter­mé­szet­ben, azo­no­sult ég­haj­la­ti je­len­sé­gek­kel, nö­vé­nyek­kel, ál­la­tok­kal.

Emily Brontë gyerekként nem tudott helyesen írni

Sok zseniális íróhoz hasonlóan a helyesírás, a nyelvtan és az írásjelek nem voltak Emily erősségei. Ezt bizonyítja a testvérek naplója is: Anne-nel rendszeres időközönként naplót írtak, és például egy 1834 novemberéiben rögzített bejegyzésben (16 éves volt korában) a fácánt („pheasan”-t pheasan-nak) és a konyhát („kitchen”-t kitchin-nek) is rosszul írta számos más szó mellett. Későbbi naplói javulást mutatnak.

Emily Bronte nem szerette iskoláját

Nővérei, Maria, Elizabeth majd Charlotte után Emily is a Lel­kész­lá­nyok Is­ko­lá­já­ba járt. Az otthonától elszakított kislányok (Emily alig hat és fél éves volt) nem találták helyüket az idegen helyen. Az idő­sebb lá­nyok szí­ve­sen anyás­kod­tak – fő­leg a leg­ki­seb­bel, Emily­vel –, de ugyan­ak­kor sok­szor erő­szak­kal bi­zo­nyos szol­gá­la­tok­ra és étel­ada­guk egy ré­szé­nek az át­en­ge­dé­sé­re kény­sze­rí­tet­ték a gyen­gé­ket. Az is­ko­la szel­le­mét ter­mé­sze­te­sen az igaz­ga­tó ha­tá­roz­ta meg, aki úgy vél­te, hogy a leg­ered­mé­nye­sebb ne­ve­lé­si elv a kény­szer.

Emily Brontë kedvenc moor-ja

Különösen szép és zord táj veszi körül a felnövekvő testvéreket. Rész­ben ide ve­zet­he­tő vissza, hogy írói vi­lá­guk­ban arány­ta­la­nul nagy sze­re­pet ka­pott a szen­ve­dés. Taxtner-Tóth Ernő írja a Bronte lányokról szóló könyvébe: „Ah­hoz, hogy a Brontë nő­vé­rek ked­velt sé­ta­he­lye­i­re el­jut­has­sunk, még jó­ko­ra utat kell ten­nünk a mooron, amit Arany Já­nos szó­hasz­ná­la­tá­val fe­nyér­nek ne­vez­he­tünk. Egyik sé­tánk el­vi­het a he­gyek­ből csor­gó kis pa­ta­kok víz­esé­sé­hez, a vi­zek ta­lál­ko­zá­sá­hoz, amit Emily Brontë kü­lö­nö­sen sze­re­tett. Itt a téli, nyir­kos hi­deg­ben, ami­kor a szél fo­lya­ma­to­san vág­ja ar­cunk­ba a je­ges esőt, hir­te­len rá­döb­be­nünk e ma­gá­nyos hely kü­lö­nös szép­sé­gé­re. De in­dul­ha­tunk föl­fe­lé is, hogy el­ér­jük azt az ütött-ko­pott ta­nyát, me­lyet az Üvöl­tő sze­lek szín­he­lyé­nek tar­ta­nak. S ott az­tán iga­zán össze kell szo­rí­ta­ni a fo­gun­kat arra a né­hány perc­re, amíg kö­rül­né­zünk. Fázunk. Tu­da­tunk­ban egy­re elő­rébb to­lak­szik a jól fű­tött szo­ba képe. Ön­kén­te­le­nül is ke­res­sük a gyors tá­vo­zás le­he­tő­sé­gét.”

Emily Brontë remek zongoraművész volt

1833-ban Patrick Brontë vett egy álló zongorát, és megtaníttatta lányait játszani, hogy később leckéket adhassanak, és bár Anne és Charlotte is szeretett játszani és énekelni, Emily volt az, aki remekelt a billentyűs hangszereken. Ellen Nussey úgy jellemezte Emilyt, mint aki „ragyogóan és precízen játszik”. Annyira ügyes volt, hogy amikor 1842-ben Charlotte Brontë-val Brüsszelbe utazott, hogy a városi Pensionnat Heger iskolában tanuljon, hamarosan zenetanári állást kapott. Ironikus módon zongora nem szerepel az Üvöltő szelekben, míg Charlotte több regényében is zongoráznak a szereplők.

Emily Brontë az Üvöltő szelek folytatását írta?

Ha lenne Üvöltő szelek folytatása… Nos, majdnem lett. Egy 1848. február 15-i levélben Emily kiadója, Thomas Newby Emily következő munkájáról ír, és azt tanácsolja neki, hogy ne siessen a befejezéssel. Nem tudni, hogy a folyamatban lévő művet maga Emily semmisítette meg, vagy Charlotte, miután Emily alig tíz hónappal Newby levele után meghalt.

Emily Brontë megtagadta az orvosi kezelést

Emily a mélyen makacs és sztoikus volt. 1848 végén már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy tuberkulózisban fog meghalni, ahogy Branwell Brontë is tette ugyanabban az évben – Branwell 1848 szeptemberében halt meg, a zord körülmények közt zajló temetésén az amúgy is gyenge Emily megfázott és tüdőbajt kapott -, mégis visszautasított minden orvosi segítséget. Még azt is tagadta, hogy már súlyosan beteg, és ragaszkodott hozzá, hogy a szokásos háztartási feladatait elvégezze. Végül Emily csak december 19-én, már szinte levegőt is alig kapva és borzasztóan lesoványodva jelentette ki, hogy orvoshoz kellene fordulnia. Aznap délután meghalt, Anne és Charlotte mellett.