„Miért roskadnánk magunkba fájdalmunkban, mikor az élet úgyis oly rövid, a halál pedig feltétlenül a boldogság kapuja, s a dicsőségé?” Miért és hogyan volt optimista a 200 éve született Charlotte Brontë angol írónő, a Jane Eyre című regény szerzője?
Kétszáz éve, 1816. április 21-én született Thorntonban Charlotte Brontë angol írónő, a Jane Eyre című regény szerzője. Apja, Patrick Brontë (eredetileg Brunty) anglikán lelkész volt, aki több egyházkerületben is szolgált, míg végül feleségével és hat gyermekével Haworth-ben telepedett le. A négy idősebb lány, köztük Charlotte is kezdetben a Cowan Bridge-i Lelkészlányok Iskolájába jártak, itt szerzett nem túl kedvező tapasztalataikat Charlotte később a Jane Eyre-ben írta meg.
A két legidősebb nővér, Maria és Elizabeth, valamint édesanyjuk halála után Charlotte és Emily visszakerültek Haworth-be, ahol nagynénjük segédkezett a gyerekek nevelésében. A Brontë gyerekek valóságos mesevilágot építettek fel maguknak: már igen fiatalon romantikus történeteket írtak és meséltek egymásnak, képzeletjátékokat találtak ki és eljátszották ezek szerepeit. Ekkor született az a szokásuk, hogy műveiket igen apró betűkkel írták, részint takarékosságból, meg azért is, hogy a felnőttek ne olvashassák el őket.
1831-ben Charlotte-ot egy Roe Head-i iskolába küldték tanulni, innen azonban egy év múlva hazatért, hogy húgait tanítsa. 1835-ben ismét Roe Headbe ment, immár tanárnak, mivel keresetére nagy szüksége volt a családnak. Néhány év után inkább nevelőnői állást vállalt, hogy igen tehetséges, ám az alkohol és az ópium rabságában vergődő bátyja, Branwell adósságait ki tudja fizetni.
Charlotte és Emily saját iskolát akartak nyitni, ezért tapasztalatszerzés és nyelvtanulás céljával 1842-ben Brüsszelbe mentek, az Héger-internátusba. Nagynénjük halála miatt hamarosan haza kellett utazniuk, ám 1843 elején Charlotte visszatért az intézetbe diáktanárnak. Ekkor azonban már egészen másfajta tapasztalatokra vágyott, mivel beleszeretett az igazgatóba, akinek féltékeny felesége nem nézte jó szemmel a bimbózó románcot. Charlotte hazatérése után több levelet is írt Héger-nek, ám a férfi tapintatosan visszautasította közeledését. A lányban az elutasítás ellenére is mély nyomot hagytak brüsszeli élményei, amelyekről két művében is megemlékezett: első regényében, Az angoltanár címűben, majd pedig az 1853-as Villette-ben.
1844-ben megpróbálkozott az oly régóta álmodott iskola megnyitásával, ám a távoli Haworth egyetlen diákot sem vonzott. 1845-ben Charlotte rábukkant Emily néhány versére, s ez vezetett a három nővér közös verseskötetének kiadásához Currer, Ellis és Acton Bell versei címmel.
A három álnév egyrészt a diszkréciót segítette, másrészt a kritikusok nőkkel szembeni elfogultságát volt hivatott kiküszöbölni. A saját költségükön kiadott könyv csekély visszhangra talált, mindösszesen két darab kelt el belőle. Nem sokkal később Charlotte Az angoltanár című regényét azzal utasította vissza a kiadó, hogy valami cselekménydúsabb és izgalmasabb művet szeretnének látni. Charlotte ekkor gyorsan befejezte a Jane Eyre-t és benyújtotta a kiadónak. A könyvet elfogadták és 1847 októberében, Emily Üvöltő szelek és Anne Agnes Grey című regényével egy időben meg is jelentették. Az önéletrajzi ihletésű mű későbbi munkáihoz képest hatalmas sikert aratott: nem igazán témájával, nem is a talán túlzottan elnagyolt társadalomábrázolásával, nem is a már-már melodramatikus történetével hatott igazán, hanem azzal, hogy elbeszélésmódjával személyessé, s ezáltal hihetővé tudta tenni a történetet.
A romantikus regényből tucatnyi filmváltozat született, 1996-ban Franco Zeffirelli rendezett filmet Charlotte Gainsbourg és William Hurt főszereplésével, 011-ben pedig Cary Fukunaga rendezésében Mia Wasikowska, Michael Fassbender, Jamie Bell és Judy Dench főszereplésével mutatták be a történetet. Jane Eyre és Mr. Rochester történetét a BBC is feldolgozta, a nagy sikert aratott tévésorozatban Ruth Wilson, Toby Stephens játszott.
„Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti az életet. Ha pedig viszonzásra talál, akkor lidércfényszerűen olyan mocsaras vadonba csalogat, amelyből nincs többé menekvés.” (Charlotte Brontë Jane Eyre)
A sikerek után sötét időszak következett: 1848 szeptemberében bátyja, decemberben Emily, 1849 májusában pedig Anne is meghalt. Charlotte befejezte Shirley című regényét, majd Londonba utazott. Itt megismerkedett Thackeray-vel és későbbi életrajzírójával, Elizabeth Gaskell-lel, s modellt ült portréjához George Richmodnak. Közben rövidebb-hosszabb időszakokra hazatért, s megírta Villette című regényét, amely 1853-ban jelent meg.
A következő évben, a sokadik vőlegényjelölt jelentkezése után rászánta magát a családalapításra, s igent mondott apja káplánja, Arthur Bell Nicholls házassági ajánlatára. 1854 júniusában összeházasodtak, s végleg Haworth-ben telepedtek le. Férje ugyan kevésbé volt intellektuális érdeklődésű, de Charlotte boldog volt, hogy önmagáért szeretik, s rövid házasságuk kiegyensúlyozott volt. Terhességét azonban súlyos betegség kísérte, amelybe 1855. március 31-én meg is halt.
Szűk témakörben mozgó író volt, ám kiváló mesemondó, művei magukon viselik az alkotó képzelet, az igazi szenvedély jegyeit. Művészetének értékelése is koronként változó, hol őt, hol Emilyt értékelték többre a hivatásos ítészek, akiknek véleménye nem mindig esik egybe az olvasókéval. A három Brontë -nővér életének és munkásságának tanulmányozására 1895-ben jött létre a Brontë Társaság, mely mind a mai napig a haworth-i paplakban berendezett múzeumot is vezeti.
