Hamarosan, az első fagyok beköszöntével veszi kezdetét a 128. országos énekesmadár-etetési szezon, amely 1890 óta vonja be Magyarország lakosságát a madáretetésbe.
A november igazán izgalmas, mert újra kezdődik a madáretetési szezon és lehet figyelni, hogy milyen fajok érkeznek az etetőkre. A mintegy ötven potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése egyedülálló élményt kínál a kertekben, a parkokban és az emeletes házak ablakaiban, erkélyein is – olvasható a Magyar Madártani Egyesület (MME) közleményében.
Mikor etessünk?
A verébalakúak vagy énekesmadár-alakúak (Passeriformes) – többek között pacsirtafélék, fecskefélék, rigófélék, cinegefélék, ökörszemfélék, ősziapófélék, seregélyfélék, pintyfélék, verébfélék, csuszkafélék, valamint a varjúfélék a rend jellegzetes képviselői – etetési időszaka az őszi első fagyoktól azok tavaszi megszűnéséig tart, november második felétől márciusig. Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak.
Az etetési időszak dandárja Magyarországon az első fagyok beköszöntétől (általában november elejétől) ezek tartós megszűnéséig (akár április közepéig) tart – olvasható az MME közleményében. Azonban az sem okoz gondot, ha a madáretetést − különösen ha új helyen szeretnénk elindítani ezt − már az ősz beköszöntével, szeptember elején elkezdjük. Különösen akkor, ha az aszályos időjárás miatt gyenge volt a fűfélék terméshozama.
A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5 – 10 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak eleget táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.
Az egyesület felhívja a figyelmet arra, hogy az énekes madaraknak adható téli madáreleségek négy nagy csoportba sorolhatók: napraforgó, amibe apró szemű kölest is lehet keverni, állati zsiradék (például cinkegolyó, háj, faggyú, kifőzéssel sótlanított szalonna), alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva) és az ivó- és fürdővíz kihelyezése is fontos, a befagyott itatókban pedig szükség van a naponkénti vízcserére.
A verébalakúak vagy énekesmadár-alakúak rendjébe tartozik az összes madárfaj 60 százaléka. Az énekes madarak téli etetésével szemben a vízi madaraknál ez tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és pusztítja el az állatokat, ami ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek.
A vízi madarak esetében a kenyérrel való táplálás megbetegíti a madarakat, például kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést, ami tömeges jégbe fagyásukat okozhatja. Növeli továbbá a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, az ebből eredő sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését.
