2026-ban az énekes rigó viselheti az Év madara címet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) lakossági szavazása nyomán. A különleges hangjáról és jellegzetes „rigóüllő”-használatáról ismert faj kiválasztása ismét arra irányítja a figyelmet, mennyire fontos megóvnunk a mindennapjainkhoz közel élő, mégis sokszor észrevétlen madarakat.
Egy ének, amely kövön tör – az énekes rigó lett 2026 madara
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-ben indította útjára az Év madara programot azzal a céllal, hogy évről évre olyan fajokra irányítsa a társadalom figyelmét, amelyek természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségűek. A több mint négy évtizedes kezdeményezés legújabb „nyertese” az énekes rigó lett, amely a nyilvános, internetes szavazáson bizonyult a legnépszerűbbnek.
Küllemében visszafogott, hangjában különleges
Az énekes rigó (Turdus philomelos) a fekete rigónál (Turdus merula) valamivel kisebb termetű madár. Hímje és tojója megjelenésében alig különbözik: felsőtestük olívbarnás árnyalatú, torkuk világos, mellkasukat és oldalaikat sárgásfehér alapon barna pettyek díszítik. Repülés közben feltűnőek sárgás alsó szárnyfedői, a fiatal madarak szárnyain pedig jellegzetes, sárgás foltok árulkodnak korukról.
Európa egyik legszebb madárdala
Az énekes rigó nevét nem véletlenül kapta: a hímek dallamos, tiszta hangú éneke Európa-szerte az egyik legszebbnek számít. Ezt tükrözi a faj elnevezése más nyelveken is – az angol song thrush és a német Singdrossel egyaránt az énekére utal.
Erdőktől a városi kertekig
A faj Eurázsia nagy részén őshonos, de az ember közvetítésével Ausztráliába és Új-Zélandra is eljutott. Magyarországon általánosan elterjedt, és a fekete rigó után a második leggyakoribb rigófaj. Eredetileg dús aljnövényzetű lomb- és vegyes erdők lakója volt, ám az elmúlt évtizedekben egyre gyakrabban költözik be parkokba, kertekbe és városi zöldterületekre is.
A „rigóüllő” titka
Táplálékát főként gerinctelenek – giliszták, rovarok, hernyók – alkotják, de különösen kedveli a csigákat. A házas csigákat gyakran ugyanazon a kemény felületen, például kövön töri fel: ezt a jellegzetes „munkahelyet” nevezik rigóüllőnek. Nyáron és ősszel bogyókkal egészíti ki étrendjét, amelyek a fiókák táplálásában is fontos szerepet kapnak.
Családi élet és fiókák
Az énekes rigó évente akár kétszer is költ. Csésze alakú fészkét gallyakból és növényi szálakból építi, fák ágain vagy bokrokban. A tojó rendszerint 4–5 kékeszöld tojást rak, amelyeket csak ő költ ki, miközben a hím énekkel védi a területet. A fiókákat mindkét szülő eteti, a fiatal madarak pedig már két hét után elhagyják a fészket – ilyenkor gyakran találkozhatunk velük a föld közelében, ami azonban természetes fejlődési szakasz, nem jelent árvaságot.
Vonulás és állományhelyzet
A faj többsége vonuló: a telet Dél-Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten tölti, bár egyre több példány marad áttelelni, különösen városi környezetben. Az MME adatai szerint az énekes rigó világ- és európai állománya, valamint a hazai – mintegy 342–357 ezer párra becsült – populációja jelenleg stabil vagy enyhén növekvő.
Veszélyek és védelem
A vonulás során azonban komoly veszélyekkel szembesül: a mediterrán térségben még mindig jelentős probléma a madarak befogása és vadászata. Az MME – a BirdLife International magyarországi partnereként – más nemzetközi szervezetekkel együtt folyamatosan dolgozik azon, hogy felhívja a figyelmet erre a pusztító gyakorlatra, és elősegítse a faj védelmét.
Az énekes rigó 2026-os kiválasztása így nemcsak egy szerethető madár ünneplése, hanem emlékeztető is: a természet védelme gyakran ott kezdődik, ahol a kertünk vagy a parkunk határa húzódik.
