„Zazinak hívnak. Vlad bácsinál nyaralok pár napot. De ő most alszik. Én meg unatkoztam. Segítsek neked?” Palásthy Ágnes második mesekönyve, A tekergő bőregér minden korosztálynak sok kalandot ígér.
Zazi, a kis bőregér eltekereg, és nem talál haza; a harkályok punk rock zenekart szeretnének alapítani, de még hiányzik az énekes; Róka Berci a sportsérülése mellé új barátokat is szerez; a kiscinkék pedig iskolába mennének, de Bagoly tanító elveszített valami nagyon fontosat.
Palásthy Ágnes mesekönyve hatalmas kaland kicsiknek és nagyoknak. Visszatérnek az Elrabolták a siklót című kötetben megszeretett figurák, és mellettük sok új, kedves szereplő is bemutatkozik.
Ágnessel készült interjúnk ITT olvasható.
Részlet a könyvből a címre kattintva:
Palásthy Ágnes: A tekergő bőregér
(részlet a könyvből)
A reggeli napsugár beosont a mókusodúba, és játékosan megcsiklandozta Mókus Rézi orrát. A mókus nagyot tüsszentett, és kipattant az ágyból. Aztán a szemét dörzsölve, kicsit még álmosan kiballagott az odúja elé, hogy megnézze, mi történik odakint. Éppen azon morfondírozott, vajon hova igyekezhet Csiga Béla annyira a harangvirág tövében, amikor megszólalt mellette a szomszédos fa lombja:
– Jó reggelt, Rézi! Rézi összerezzent, és hátraszökkent meglepetésében.
Majdnem le is esett az ágról. Az utolsó pillanatban kapott el egy erősebb gallyat, abba kapaszkodott.
– Ejnye, Vlad – fordult mérgesen barátjához, a denevérhez.
– Hogy te mindig ezt csinálod velem! Egyszer még szívbajt kapok miattad. Mit bujkálsz ott a lombok között?
– Hogyhogy? – fortyant fel a denevér. – Hát én így kapaszkodom az ágon. Nem szaladgálhatok ott lent a fűben, mint Csiga Béla. Szia, Csiga! Hova olyan sebesen?
De Csiga Béla csak a csápjával intett, hogy most nincs ideje beszélgetni, és már el is tűnt a harangvirág mögött.
– Amúgy téged vártalak, Rézi – folytatta a denevér. – Tanácsot akarok kérni tőled.
– Jó! – csillant fel a mókus szeme. – Szeretek tanácsokat adni. Miről van szó?
– Hát, jön az unokahúgom… – kezdte a denevér, de Mókus Rézi közbevágott:
– Nem is tudtam, hogy van unokahúgod.
– Aha. A nővérem kislánya. Zazi. Tudod, egy metróállomáson laknak.
– Hol?
– Mindegy. Most úgyis elköltöznek. A zöldövezetbe, egy szép régi ház padlására. Éppen ezért lesz pár napig nálam a kis Zazi. A költözködés miatt.
– Értem. És mi a kérdés?
