Rási (Slomo ben Jichak rabbi) az egyik legnevesebb Biblia- és Talmud-kommentátor 910 éve, 1105. július 13-án halt meg.
Slomo ben Jichak (Rabbi Shlomo Yitzchaki), a troyes-i zsidóság rabbija a Párizstól délkeletre eső, Szajna-parti francia városban született 1040-ben, így át- és túlélte a keresztes hadjáratokkal járó pogromokat is. A maga korában rabbenu Slomo Jichaknak hívták, később aztán héberül írt nevének kezdőbetűit összeolvasva kezdték Rásinak nevezni. Vallásos, de szegény tudóscsalád sarja volt, tanulmányait a németországi, wormsi jesivában végezte. Hazatérve megélhetését szőlőműveléssel és borkereskedéssel biztosította, de szakított időt arra, hogy behatón tanulmányozza a Bibliát és a Talmudot. Huszonöt évesen saját akadémiát alapított, és tanítványokat gyűjtött maga köré.
A szent írásokhoz fűzött kommentárjai a zsidó tudományra nézve egészen a mai napig mérvadók maradtak. Rási a lehető legkevesebb szóval igyekezett megvilágítani a szöveg vagy egy adott szó értelmét. Mesteri nyelvész volt, a kommentárok legeredetibb részei filológiai fejtegetései. Gyakran azonban nem eredeti magyarázattal szolgált, hanem a régi palesztinai rabbik tanításaiból közölt gondos válogatást. Majdnem minden szentírási könyvhöz írt magyarázatot, de nem minden kommentár származik tőle, amelyet neki tulajdonítanak. Egy részüket tanítványai készítették, a Babilóniai Talmud majdnem egészéhez azonban ő írta a szövegmagyarázatot.
Az 1105. július 13-án elhunyt Rási kommentárjai igen széles körben elterjedtek, tórakommentárjához több mint kétszázan fűztek magyarázatot. A keresztény tudósokra is nagy hatással volt, a zsidó származású Nicholas de Lyrát (1279-1340) például, aki a katolikus bibliai exegézis egyik legnagyobb alakja volt, és aki igen sokat merített Rási műveiből, kritikusai „Rási-majomnak” csúfolták. A teológusok Rási iránti érdeklődése a 15. században megnőtt, a 17. századtól kezdve kommentárját más nyelvekre is kezdték lefordítani. Rási tórakommentárja az első ismert héber nyelvű mű, amelyet 1475-ben kinyomtattak, azóta alig jelenik meg olyan zsidó használatra szánt héber nyelvű biblia, amely ne tartalmazná a kommentárját.
Érdekesség, hogy a francia nyelv történetének kutatói is sokat köszönhetnek neki, mert műveiben, amikor egy-egy szó pontos jelentését akarta visszaadni, azt franciául tette meg (persze héber betűkkel). Műveiben így több ezer francia szó fordul elő, és számos korabeli fordulatot őrzött meg, amelyek azóta eltűntek a nyelvből. Tanítványai leírták és szertevitték kommentárját, és a saját országuk nyelvén toldottak bele szavakat, a Kelet-Európában is hamar ismertté lett szerzőt egyszerűen Ha-Carfáti, a Francia néven emlegették.
