Meghatározó szerepet játszott Budapest mai arculatának kialakításában; a főváros minden jelentős beruházásában részt vett egészen a dunai rakodópartok kiépítéséig. Reitter Ferenc mérnök 140 éve halt meg.
140 éve, 1874. december 9-én halt meg Reitter Ferenc mérnök, aki 1813. március 1-jén született Temesvárott. Mérnöki tanulmányait Pesten, az Institutum Geometricumban (Mérnöki Intézet, a Budapesti Műszaki Egyetem elődje) végezte. Oklevele megszerzése után, 1833 és 1839 között az Országos Építészeti Főigazgatóságnál dolgozott. Hieronymi Ottó vízmérnök társaként részt vett a hazai folyók vízrajzi felmérésében, a Tisza és a Maros térképezési és szabályozási munkálataiban. Szintén Hieronymi mellett az első magyarországi vasútvonal, a Pozsony-Nagyszombat lóvasút építésében is közreműködött.
1844-től a Helytartótanács főmérnöke, 1848-ban az első felelős kormány megalakulása után a Közmunka és Közlekedési Minisztérium vasúti osztályának igazgatómérnöke volt. 1851-től a Budai Építészeti Hatóság főmérnökeként a középítési munkákkal foglalkozott. A város minden jelentős beruházásában részt vett, a lipótmezei elmegyógyintézetet is ő építette.
A dunai rakodópartok kiépítését a Dunagőzhajózási Társaság megbízásából Hieronymivel együtt kezdte meg a Lánchídnál, majd attól északra kiépítette a Rudolf (ma Széchenyi) rakpartot, végül saját tervei alapján a Gellértheggyel szembeni Ferenc József (ma Belgrád) rakpartot. A Duna szabályozása és az 1853 és 1866 között megépített partvédmű nemcsak árvízvédelmi, közlekedési és kereskedelmi, hanem városfejlesztési és városrendezési szempontból is meghatározó jelentőségű volt. A 2011 óta műemléki védettséget élvező rakpartok ma is méltó keretet adnak a világörökségként UNESCO-jegyzékbe vett budapesti Duna-partnak.
1861-ben kidolgozta a főváros építési ügyrendjét és szabályait, a Budai Vár és a város rendezésének és szépítésének tervét. Az európai metropoliszok – London, Párizs, Berlin, München – modern városépítészetének tanulmányozása után szorgalmazta az Andrássy út kiépítését, dolgozta ki az országos építési rendszabályt, illetve Budapest csatornázási programját. Tervei szerint épült meg a pesti oldalon a Dunába torkolló első gyűjtőcsatorna, amely lehetővé tette a csatornák árvízi elzárását. Ez a pesti oldalnak már az 1876. évi árvízkor védelmet nyújtott, míg Budát ismét a csatornákon keresztül öntötte el a folyó.
1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Székfoglalóját az egykori Duna-ág medrében a Margit híd környékétől a Csepel-szigetig félkör alakban kialakítandó, hajózható csatorna részletesen kidolgozott tervéről tartotta. A grandiózus elképzelés kivitelezésétől a székesfőváros anyagi okok miatt elállt, de ezen a nyomvonalon épült meg a főváros egyik fő útvonala, a Nagykörút, alatta pedig az ő irányelvei alapján később megépített pesti főgyűjtőcsatorna húzódik.
Az 1867. évi kiegyezéskor ő felelt azért, hogy a Lánchíd elbírja az I. Ferenc József koronázása alkalmával átvonuló menetet. Kiszámította a híd terhelhetőségét, amit a szertartás előtti éjjel két lokomotívval tesztelt. A híd a próbát is, a menetet is kiállta. A hazáért tett szolgálataiért minisztériumi tanácsossá nevezték ki, és „temesi” előnévvel nemesi rangra emelték.
Andrássy Gyula miniszterelnök felkérésére emlékiratot készített a Budán és Pesten végrehajtandó városfejlesztési teendőkről és a várható költségekről. A feladatok elvégzésére és összehangolására javasolta a Fővárosi Közmunkák Tanácsának létrehozását. A szervezet első főmérnökeként kidolgozta a főváros fejlesztésére 1871-ben kiírt nemzetközi pályázat követelményeit, és a nyertes pályaművek javaslatai alapján elkészítette az egész főváros szabályozási tervét.
Reitter Ferenc 1874. december 9-én halt meg Budapesten, a Kerepesi temetőben nyugszik. Emlékét utca és a 2001-ben alapított Reitter Ferenc-díj is őrzi.
