„Nagyon korán volt még, az igazán jó képekhez túlságosan szürkének látszott minden, de a szürke víz meg a szürke égbolt döbbenetesen hatásossá tette a látványt, amint az apró emberek a Hitler-féle antiinváziós agytröszt szürrealisztikus díszletei közt bujkálnak.” 70 éve jelentek meg a Life magazinban Robert Capa magyar fotós világhírű képei a normandiai partraszállásról.
A 1913. október 22-én 100 éve született Robert Capa első sikerét alig egy évvel Párizsba érkezése után aratta, Trockijról, a száműzött szovjet forradalmárról készített felvételeivel. Hamar világhírű fotóriporter lett belőle, a háború nagy elismeréssel övezett haditudósítója. Egy párizsi lap megbízásából fényképezett a spanyol polgárháborúban. Szubjektív látásmóddal örökítette meg a háború borzalmait, az öldöklést, a halált és az emberi pillanatokat. A Life magazin tudósítójaként 1939-től New Yorkban dolgozott. Aztán újabb hadszíntér Észak-Afrika partjainál, majd Szicília (ahová ejtőernyővel érkezett) és a normandiai partraszállás.
Az 1944. június 6-i normandiai akció a történelem legnagyobb partraszállási hadművelete volt, amely a nyugati front megnyitásával hozzájárult a náci Németország katonai összeomlásához és a második világháború befejezéséhez Európában. A jobbára D-napként (D-Day) emlegetett művelet az Overlord fedőnevet kapta. Dwight Eisenhower irányításával nem sokkal éjfél után a szövetségesek – kétévi katonai, politikai és lélektani előkészület után – ötezer tonnányi bombával árasztották el az Atlanti-óceánnak a franciaországi Le Havre és Cherbourg közti partszakaszát, majd több hullámban 23 ezer ejtőernyőst dobtak le, hogy azok a nehéz terepen segítsék a hídfőállások megteremtését.
„És ha a fiam a történetnek ezen a pontján félbeszakítana a kérdéssel — Mi a különbség a haditudósító és a minden más egyenruhás között? –, azt felelném neki, hogy a haditudósítónak több pia, több csaj, több fizetés és nagyobb szabadság jut, mint a katonáknak, ezért a játék bizonyos szakaszában szabadságában áll megválasztani a tartózkodási helyét. Ilyesformán tehát vállalhatja a gyávaságot is, és vele azt az életfogytiglan tartó kínszenvedést, hogy még csak ki sem végezték érte.”
Hajnali fél héttől ötezer brit, amerikai és kanadai hajóról nyitott heves tüzérségi tűz közepette 20 ezer harci jármű és 156 ezer katona szállt partra öt helyen, az Omaha, Utah, Gold, Juno és Sword elnevezésű partszakaszokon, s ezzel megkezdődött az Atlanti Fal néven ismert német erődrendszer felszámolása. A német légierő alig ötszáz gépével szemben a szövetségesek 12 ezer repülővel támadtak, a szárazföldön 30 ezer német katona próbált ellenállni.
Capa végül egy hajnalig tartó pókerjátszmát követően gázálarccal, mentőövvel és néhány egyéb katonai felszereléssel felruházkodva a katonákkal együtt rohamcsónakba szállt és hat órán keresztül fényképezte a heves közelharcot, a szövetségesek és a német csapatok párharcát. Életét kockáztatva 106 felvételt készített, ám ezekből mindössze néhány maradt meg, mert az asszisztens túlmelegítette az előhívó-oldatot.
“Úgy bántak velem, mint egy valódi hőssel. Felajánlották, hogy repülőgéppel visznek Londonba, csak számoljak be a rádióban a tapasztalataimról. Én azonban nem feledkeztem meg az elmúlt éjszakáról, és elhárítottam az ajánlatot. Becsomagoltam filmjeimet a sajtózsákba, ruhát váltottam, és az első induló hajóval visszatértem a hídfőállásra.
Hét nappal később értesítettek, hogy a „Könnyű Vörösről” készült képeimnél jobbat senki nem csinált a partraszállásról. De a sötétkamrában dolgozó technikus izgalmában túl forróra kapcsolta a szárítót, úgyhogy az emulzió a londoni irodavezető szeme láttára olvadt le a filmről. Így aztán 106 felvételemből mindössze nyolcat tudtak csak megmenteni. A hőtől életlen fotók alatt közölt szöveg szerint Capának túlságosan remegett a keze.”
A LIFE “slightly out of focus” (“enyhén életlen”) magyarázkodó képaláírással jelentette meg őket. Capa viszont nem felejtett,1947-ben megjelent önéletrajzi kötetének címét is így nevezte el mérgében.
A háború után az Újvilág volt működésének színtere. Barátaival — Henri Cartier-Bresson, David Seymour, George Rodger és William Vandivert — 1947-ben megalapította a Magnum fotóügynökséget, ahová fiatal fotósokat gyűjtött maga köré, s hathatósan támogatta őket. Utazásai során azonban többször hazatért, s járt a Szovjetunióban, Törökországban, Norvégiában. A képek mondanivalóját élvezetes beszámolókkal kerekítette egésszé. Fényképezett Izraelben, az „ígéret földjén”, és Vietnamban, ahol a Life tudósítójaként 1954-ben, az indokínai harctéren – Thai Binh-ben – taposóaknára lépve vesztette életét.
Fotók: Robert Capa, normandiai partraszállás, 1944 Robert Capa / Magnum Photos / icp.org)
