„Be kén’ jól rendezni Vácot, / Odazárni Bonifácot, / Szerváciust és Pongrácot” Évszázados tapasztalat szerint májusban a melegedő időjárás hirtelen hűvösre fordul, sőt sokszor fagyot is hoz, amely a sarjadó rügyeket, vetéseket tönkreteheti. Ady Endre korai, vidám versével üdvözöljük a Pongrác, Szervác, Bonifác hozta változékony időjárást.
A XX. század egyik legnagyobb magyar költője huszonkilencedik évében járt már — lírikusnál szokatlanul magas kor –, amikor maga által is igazinak vállalt első kötetét, az Új verseket kiadta. Nagy lírai korszakát az irodalomtörténet is csak innen számítja. De nem lehet közömbösen szemlélni az addig vezető utat sem. Már legelső kötetében, sőt az oda jó ízléssel be nem vett kroki-versekben is arra kell figyelnünk, hogy elsősorban önmagát, saját gondolatait mutatja be bennük. Feltűnő, művészileg a korbeli líra megoldásaiból, sztereotip fordulatból építkezik a kezdő költő.
A Fagyos szentek című versének írásakor a magyar verselés törvényeit jól ismerte Ady Endre, sőt túlságosan is jól: csilingelő rímek díszítik korai műveit, bizonyítva, hogy formailag még mennyire a hagyományos lírához kapcsolódott. Ekkor még hagyja befolyásolni magát, helyét keresve próbál igazodni az általánoshoz, a mindenki által elfogadotthoz.
„Összejött egy sokadalom, /Hogy halljon egy kis térzenét” Miközben már-már vidáman élcelődik, megmutatkozik a városi verselés, hangot kap a realitás. Kosztolányi így fogalmazza meg: Ady fiatal kori verseinek írásakor „viszonya a világhoz, emberekhez körülbelül ugyanaz, mint később, és a jövőben csak tágul, gazdagodik, megvilágosodik, egyéni hangot és nézőpontot talál, ami már csírában megvan, formát lel a kifejezhetetlenhez”.
ADY ENDRE: FAGYOS SZENTEK
Be kén’ jól rendezni Vácot,
Odazárni Bonifácot,
Szerváciust és Pongrácot…
Mert az már szörnyü és galád,
Hogy mit művel e szép család…
Megszégyenít májust, tavaszt,
Fület és lábat megfagyaszt…
Összejött egy sokadalom,
Hogy halljon egy kis térzenét
— Melyről már túl sok a dalom –
S pár perc és rebbent szerteszét…
Riporterünk is visszatért,
— Nos, tartottak künn térzenét?
— Igen — szólt kurtán, fagyosan.
— A banda játszott ám azért,
Mert hát történt egy kis hiba:
Szájhoz fagyott a trombita…
(1899)
