Az elmúlt évtizedek igazolták, hogy a Béres-csepp bár nem csodaszer, de csökkenti a testi fájdalmat, javítja a szervezet ellenálló képességét, és növeli az étvágyat is. Béres József Széchenyi-díjas kutató, a világhírű „Béres-csepp” feltalálója 10 éve, 2006. március 26-án hunyt el Budapesten.
1920. február 7-én született a szabolcsi Záhonyban. Egy fűrésztelepen volt egyszerű munkás, majd Kecskeméten tanult kertészetet. 1941-ben bevonult, a frontszolgálatról 1945 júniusában sebesülten, bénult bal karral került haza. 1947-ben megnősült, egy lánya és egy fia született, ifjabb Béres József ma a Béres Gyógyszergyár Zrt. elnöke. A háború miatt félbeszakadt gimnáziumi tanulmányait 1948-ban fejezte be. 1954-től laboratóriumot vezetett a kisvárdai Állami Mezőgazdasági Gépállomásnál, közben agrármérnöki diplomát szerzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, 1968-ban doktorált. 1964-től huszonöt éven át a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet tudományos munkatársa volt. A burgonyaleromlás okait, a talaj tápanyagtartalmát vizsgálva ismerte fel a nyomelemek meghatározó szerepét a talajban, illetve áttételesen az emberi szervezetben.
1972-ben állította össze a nyomelemeket és ásványi anyagokat komplex formában tartalmazó cseppjeit, amelyek az immunrendszer erősítését, a betegségek megelőzését, a betegség utáni felépülést szolgálják. Az akkor még kísérleti állapotban lévő szert először önmagán, majd agydaganatban szenvedő testvérén próbálta ki, aki csodálatos módon meggyógyult. Miután ennek híre elterjedt, tömegesen fordultak hozzá rákbetegek, akik utolsó reményüket látták benne. Ezzel kezdődött el kálváriája: az orvosok, a hivatalos szervek nem nézték jó szemmel „ténykedését”: 1975-ben kuruzslás vádjával bűnvádi eljárás indult ellene. Ekkor forgatta róla Kósa Ferenc Az utolsó szó jogán című dokumentumfilmjét, amelyet azonnal be is tiltottak, és csak tíz évvel később mutathattak be.
Találmánya, amely mellett jeles politikai és közéleti szereplők is kiálltak, 1978-ban kerülhetett forgalomba. Az elmúlt évtizedek igazolták, hogy a Béres-csepp bár nem csodaszer, de csökkenti a testi fájdalmat, javítja a szervezet ellenálló képességét, és növeli az étvágyat is. A rendszerváltás után elvégezhették a tudományos vizsgálatokat is, és a cseppeket 2000-ben roborálószerként gyógyszerré nyilvánították. 1989-ben hozta létre a családi tulajdonban álló Béres Rt.-t, néhány év múlva a karitatív szolgálat érdekében megalakult a Béres Alapítvány is. A Béres-cseppek gyorsan országos hírnévre tettek szert, ma már külföldön is ismertek. 2013-ban a készítmény bekerült a hungarikumok közé.
Béres József tudományos munkásságát végül hivatalosan is elismerték, 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, majd 2002-ben a Széchenyi-díjat vehette át. A tudós 2006-ban hunyt el Budapesten, 2008-ban emlékére szobrot állítottak az Orvostörténeti Múzeumban, egy év múlva pedig Szolnokon sétányt neveztek el róla. Életútjáról, küzdelmeiről vallott az 1999-es Szirtfoknak lenni című könyvben, amelynek újraszerkesztett változata Cseppben az élet címmel jelent meg 2010-ben.
