2017. január 20.  Péntek
Pára -13 °C Pára
Rovatok
2017. január 20.  Péntek   Fábián, Sebestyén
Pára -13 °C Pára
A.A. Milne és fia, Christopher Robin Milne Micimackóval (Fotó: babelio.com)

A. A. Milne, a Micimackó írója

Majdnem 20, Bárka, Szkéné (Fotó: Schiller Kata)

“Ez lesz-e lakóhelyünk?”

Mikszáth Kálmán (1847-1910) író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő porték (Fotó: PIM, Cultura.hu)

Mikszáth Kálmán társaságában

Molière, Jean-Baptiste Poquelin francia drámaíró, színész, rendező (1622-1673) (Fotó: Wikipédia)

Harpagon “atyja”, Molière

A. A. Milne, a Micimackó írója  
"Aki senkit mond, annak valakinek lennie kell." Százharmincöt éve, 1882. január 18-án született Londonban Micimackó "szülőatyja", A. A. (Alan Alexander) Milne.
“Ez lesz-e lakóhelyünk?”  
A Majdnem 20 mélyebb hatását akkor érezteti, mikor könnyeinket törölgetve elhagyjuk a nézőteret és marad időnk elgondolkodni. Nehéz kérdéseken: vajon mikor döngessük a falakat, mikor rázzuk az öklünket?
Mikszáth Kálmán társaságában  
170 éve, 1847. január 16-án született a Nógrád megyei Szklabonyán Mikszáth Kálmán író, újságíró, akadémikus, a magyar kritikai realista próza nagymestere, aki vallotta: “Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól."
Harpagon “atyja”, Molière  
"Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik, / Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig." 395 éve született Jean-Baptiste Poquelin francia drámaíró, színész és rendező, akit Molière néven ismert meg a világ.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Rajongani bolondulásig – sztárszerelem című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Psziché

Rajongani bolondulásig – sztárszerelem

Szerző: / 2016. június 22. szerda / Psziché, Énkép   

Beatles koncerten a rajongók, 1965 (Fotó: listal.com) „Ketchupot eszem a virslihez, pedig nem szeretem. De neki ez a kedvence. Esténként beszélek hozzá, és ő válaszol nekem: biztat, megígéri, hogy hamarosan találkozunk. Imádom Őt. Bármit megtennék érte.” A szerelem veszélyes üzem, főleg, ha nem is valóságos.

A Rajongó

Az idézet egy tizenhat éves kamaszlány naplójából származik, a bódult vallomás célpontja pedig egy ismert magyar tinisztár. Edit szobájának fala ki sem látszik a rengeteg poszter alól, más zenét nem hajlandó meghallgatni, környezetét állandóan a fiatalemberről szóló pletykákkal és történetekkel untatja. Edit nagynénjét páni félelemmel töltötték el a lány túlcsorduló érzelmei, lelki szemeivel már látta is a gyereket a mániákus rajongók pszichiátriai osztályán, amint rongyosra szorongatott celebfotókat csókolgat eszelős tekintettel.

Valóban rettegni kell? Nőhet a rajongás annyira kórossá, hogy az egészséges személyiségfejlődést veszélyezteti?

A Megasztár

A sztárok, az extrém rajongással övezett félistenek megszállott vágyak tárgyai. Lépéseiket vakító reflektorfény és sokmilliós kukkolótábor követi, s ebből a helyzetből – ha az ember netán megbánná – nem lehet csak úgy visszalépni az arctalan társadalom normalitásába. „Világunk sok tekintetben ún. „sztársadalom” – mondja Dr. Kőváry Zoltán pszichológus, aki tudományos karrierje mellett a The Trousers nevű rockzenekar gitáros-énekese. – Mindkét fél kiszolgáltatott helyzetbe kerül: a rajongó életében a sztár a vezércsillag szerepét tölti be, reményt és értelmet ad a számára, de a sztár is igényli a folyamatos visszajelzést a közegtől, ami fölé emelkedett. Nehéz általánosítani, melyik híresség hogyan kezeli a sikert: van, aki beleroppan, más megtanulja irányítani.”

A Beatles és a rajongók (Fotó: listal.com)

Előbbire számtalan hírhedt példát sorolhatunk. Marilyn Monroe, Janis Joplin, Amy Winehouse vagy Michael Jackson bódítószerek segítségével távozott oda, ahonnan nem tér meg utazó. Judy Garland, Ian Curtis, Kurt Cobain saját kezük által estek el a harcmezőn. Kevesebb szó esik azokról, akik bírják a terhelést: Paul McCartney, Sting, vagy a nemrég elhunyt David Bowie viszonylagos kiegyensúlyozottsággal vészelik át az ismertséggel járó megpróbáltatásokat, és jól érzik magukat félisten-bőrbe varrva.

A Rajongó pedig mindkét típus erőfeszítéseit boldogan honorálja. Koncert- vagy mozijegyet, CD-t vesz, dalokat, filmeket tölt le, és mivel többségük még nem dolgozik, leginkább a szüleik zsebéből tömik meg kedvencük bukszáját sok-sok millióval. Valójában mi sem természetesebb, ha a tizenéves fogyasztók plakátokkal aggatják tele a szobát, és önfeledt sikítozásba kezdenek Justin Bieber nevének hallatán. Szülői szemmel persze nem túl boldogító jelenség ez, de legtöbbször legyintünk rá: majd kinövi. Néha azonban nem is olyan egyszerű…

A rajongás Laár András szemével

Laár András szerint a szép emlékű ORI büféje volt annak idején a grupik gyülekezőhelye, innen szálltak be mindig az együttesek turnébuszaiba. „Ezek a lányok rendszerint egy bizonyos hangszerre gerjedtek, s mindig az adott szerszámot birtokló zenésszel mentek el: egyikük csak a gitárosokkal, mások csak a dobosokkal és így tovább – meséli a KFT frontembere. – Minket azonban mindössze egy-két turnéra kísérhettek, a zenekar tagjai közül ugyanis senki sem használta ki a helyzetet.”

Laár nem igazán tartja magát szexidolnak. „Előfordult ugyan, hogy egy rajongó lány meg akart csókolni, de sose volt jellemző, hogy a nyakamba ugráltak volna. Annál szívesebben vetették magukat zenésztársam és jó barátom, Szikora Róbert karjaiba! Egy közös sétánk alkalmával pár percen belül megtapasztalhattam, milyen az, amikor valaki nagyon szélsőséges érzelmeket vált ki: először egy visítozó tinilány-csapat ölelgette-puszilgatta, néhány pillanattal később pedig néhány marcona rocker fenyegetőzött pofonokkal. Szikora azonban nagyon jól kezelte ezeket a helyzeteket.”

Edit története

A csendes, félénk kislány apját nem ismerte (a férfi elhagyta a családot a gyerek születése után nem sokkal, hír sem érkezett felőle többé), majd négy éves korában egy tragikus autóbalesetben elveszítette édesanyját is. Ettől kezdve még jobban begubózott, nem játszott a többi gyerekkel, félt a zajtól és a tömegtől, még a játékbabákat sem szívlelte: egyedül rajzolgatott a porba, vagy a család kutyájával beszélgetett. Editet anyja nővére, Zsófi fogadta magához, és kezdettől fogva aggodalommal töltötte el a kislány szomorú magánya. Félelme csak növekedett, amikor Edit elérte a kiskamasz kort, és a család kutyája ment a levesbe: helyét a csibészes mosolyú tini popsztár foglalta el, kitörölhetetlenül.

Laár András - KFT koncert (Fotó: YouTube)

Edit tizennégy éves korára teljesen megváltozott. Mindig jól tanult, a rajongás elburjánzásával azonban jegyei romlani kezdtek. Többet beszélt, mint korábban, de szinte kizárólag az álomférfiról. Naplót vezetett: nagynénje – szégyen, nem szégyen – titokban előkereste, és olvasás közben meghűlt benne a vér. Edit részletesen taglalta benne a sztárral kötött fényes esküvőjét és közös életük minden eltervezett részletét.

Zsófi még két évig reménykedett, hogy a dolgok maguktól jobbra fordulnak. Edit tizedik osztályban négy tárgyból bukott meg, igazolatlan hiányzásainak száma bőven meghaladta a megengedettet. Lassan csontsoványra éheztette magát, hátha így jobban tetszik leendő vőlegényének, és kevés számú barátját is sikeresen elüldözte maga mellől. Nagynénje végül mindenre kiterjedő kutatást tartott a lány szobájában, ahonnan zavaros tartalmú levelek kerültek elő: a szerző imádott sztárjának szánta mindet, a sorokban eszelős vágyakozás keveredett az elkeseredett fenyegetőzéssel. Edit hosszasan kifejtette, mit tesz önmagával, ha a férfi nem lesz az övé, természetesen az öngyilkosságot is kilátásba helyezve. Zsófi ekkor döntött úgy, hogy cselekszik, még mielőtt a levelek postára kerülnek.

A fanatizmus csapdájában

Edit és sorstársai olyannyira egy sztár hatása alatt állnak, hogy elveszítik kapcsolatukat a valósággal és képtelenek kikeveredni a rajongás csapdájából. Az angolok jól csengő nevet is adtak a jelenségnek: a celebrity worship syndrome áldozatai betegesen kötődnek egy ismeretlen személyhez, és azt képzelik, érzelmeik viszonzásra találnak. Gondolataik állandóan a bálványozott sztár körül forognak, a velük való intim érintkezés realitássá változik a képzeletükben, lassan elveszítik az érdeklődésüket az élet iránt, magukba zárkóznak, esetleg agresszívvá válnak. „A személy egész lelkivilága a bálvány köré szerveződik – mondja Kőváry Zoltán. – Ebben az esetben súlyos személyiségproblémáról van szó, egy illúziókra épülő, labilis rendszerről, aminek a legcsekélyebb sérülése is katasztrofális hatást válthat ki.”

A legismertebb tragédia Mark David Chapmané, akinek John Lennon iránt érzett szélsőséges rajongása idővel gyilkos gyűlöletbe csapott át, John W. Hinckley pedig imádott Jodie Fosterét igyekezett azzal levenni a lábáról, hogy rálőtt Ronald Reaganre. Egyes rajongók annyira kilátástalannak érzik az életet idoljuk nélkül, hogy önként követik: Elvis Presley, Jim Morrison, vagy Michael Jackson váratlan halála valóságos öngyilkosság-vírust szabadított a világra. Az emberölésnél és az önként vállalt halálnál jóval gyakoribbak a hírességek életét megkeserítő zaklatások, az állandó követés, leselkedés, fenyegető levelek, telefonok. Edit ennek a kóros állapotnak szinte minden szeletét megismerte, szerencsére a képzelgéseket tett nem követte soha.

Hogyan előzhetünk?

„Iskoláskor környékén a legfontosabb aspektus az ambíció mellett az ideálok keresése és utánzása, hiszen ez is előrehúzza az embert – meséli Kőváry Zoltán. – Amíg a rajongás nem vezet kontrollvesztéshez, addig nagy probléma nincsen.” A nagyobb bajt – nem meglepő módon – a szülő leginkább szeretettel és odafigyeléssel előzheti meg: ha időben kielégíti a gyerek biztonságigényét és megfelelő módon tiszteli autonómiaszükségletét is, a tinédzser a nagy rajongások kifutása után könnyen alakít majd ki felnőtt kapcsolatokat. „A kapcsolati fejlődés célja nem a teljes függetlenség, hanem az érett függőség kialakítása – magyarázza Kőváry. – Ahhoz pedig, hogy érett ideálokat akarjunk követni, egyszerűen át kell esnünk a serdülőkori idealizálás fázisain.”

A rajongás Pásztor Anna szemével

Közismert tény, hogy a Márti dala című Anna and the Barbies-slágert egy tragikus sorsú rajongó személye inspirálta. Igaz, csak a címét. „A szám már megvolt, amikor Márti meghalt – meséli Pásztor Anna. – Nagyon közeli barátunk és rajongónk volt, mindig tartotta bennünk a lelket, amikor még egyáltalán nem volt biztos, hogy a zenélésből meg tudunk élni. Amikor megtudtam, hogy meghalt, azonnal átneveztem a Kezdjetek el élni című dalt Márti dalára. Sokszor megköszönöm neki azóta is, hogy korteskedett odafentről, mivel ez a dal tárta ki igazán a kapukat a siker felé.”

Anna nyitott embernek tartja magát, szívesen tart „zenészsimogatót” a koncertek után, ilyenkor mindenki fogdoshatja a zenekart kedvére, vagy fotózkodhat velük akár órákon át. „Az igazán agresszív férfirajongók szerencsére elkerülnek, szerintem félnek tőlem, még zaklató levelet sem kaptam soha, amit kicsit zokon is veszek. A lányok inkább szoktak ölelgetni, de nagyon kedvesek, én pedig tudom, hogy ez a munkám része, és alázattal köszönöm is nekik. Persze van olyan eset, amikor határt kell szabni, például ha valaki megsértődik azon, hogy nem játszottunk el egy számot, vagy ha azt kérik rajtunk számon, miért lettünk ennyire sikeresek. Ilyenkor el kell magyarázni, hogy inkább örülni kéne annak, hogy a kedvencük több tízezer ember előtt játszhat. De mindig figyelek arra, mit mondanak, fontos a visszajelzés, a Facebookon is magam válaszolok az üzenetekre. Nem tehetem meg, hogy ne írjak azoknak a gyerekeknek, akik koncert után például kézzel kötött cipőt hoznak a kislányomnak.”.

A vége

Edit, a Rajongó ma már huszonkilenc éves. Tizenhat éves korában Zsófi keresett neki egy pszichológust, akivel kezdetben nem akart együttműködni: pánikszerűen rettegett attól, hogy elveszik tőle a mankókat, melyek segítségével – érzése szerint – talpon tudott maradni a világban. Végül közös erővel és évek munkájával lassan sikerült kikecmeregni abból az álomvilágból, amit önmaga és kedvence köré épített. A szakember segítségével Editnek sikerült feldolgoznia magányos gyermekkorát, édesanyja halálát, apja elvesztését. A túllendülésben sokat segített az is, hogy egy ízben, tizennyolc évesen találkozhatott vágya titokzatos tárgyával.

Pásztor Anna énekes - Anna and the Barbies koncert (Fotó: annaandthebarbies.hu)

„Akkor már túl voltam a mélyponton, de még mindig fontos volt nekem az a férfi. Gondosan elterveztem a találkozót, egy koncert után mentem oda hozzá: idegességemben vagy öt felest megittam előtte. Ő azonban jóval részegebb volt nálam, beszélni alig bírt, perverz vigyorral stírölte a mellemet. Kiábrándító volt, bár nem tudom, akkor is ezt érzem-e, ha két évvel korábban találkozunk.”

Edit nem sokkal később férjhez ment, azóta két kislány édesanyja. Még ma is tart a fiókjában egy fényképet egykori kedvencéről: emlékezni akar azokra a rémálomba illő évekre, amikor nem volt ura önmagának. „Nem bánom, ha a gyerekeim kamaszkorukban bomlanak majd valami trendi szépfiúért, tiltani se fogok semmit a saját múltam miatt – mondja. – De azért rajtuk tartom a szemem.”

Hegedüs Barbara
Fotók: annaandthebarbies.hu, YouTube

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek