„Fecske hozza meg a tavaszt, / Tavasz rügyet, lombot fakaszt / Tele rak mindent virággal, / Kis gyerekek játékával.” Ezen a héten a 116 éve elhunyt Mikszáth Kálmán vidám versét ajánljuk.
A századforduló magyar prózájának egyik legnagyobbja elsősorban novelláiról és regényeiről ismert. Azonban Mikszáth Kálmán időről időre verset is írt. Mikszáth Kálmán életútját a szklabonyai szülőháztól a szegedi éveken át az országházig, nagy művek – az iskolai kötelező és ajánlott olvasmányok – velős ismertetésére (Tót atyafiak; A jó palócok; Szent Péter esernyője; Gavallérok; Különös házasság; Jókai Mór élete és kora stb.) színezték.
„Ő az álarcos író – írja róla Kosztolányi Dezső. – Szerény maszkkal takarja tartalmát, okosságát, kegyetlen, csontig hatoló kajánságát. Pipafüstbe burkolózik, melyen a kedély lámpafénye aranylik, látszólag ártatlan, nagyon kedves adomákat mesélget, mint asztalbontás után a múlt század öregurai: de egyszerre egy metsző élcet hallunk, mely gondolkodóba ejt bennünket…”
Mikszáth Kálmán 1847. január 16-án született Szklabonyán és 1910. május 28-án hunyt el Budapesten.
MIKSZÁTH KÁLMÁN: OTTHON ÉS A ZÖLD MEZŐN
Hopp gyerekek, ki van itt?
Elő, elő apróságok!
Itt vannak a kis pajtások,
Hoztak nektek valamit;
Jöttek sokan egy seregbe,
Nagy vidáman csicseregve.
És hogy jöttek? Nem gyalog,
Se lóháton, se szekéren;
De jöttek a levegőben.
Apró vándor szárnyasok;
Menjünk és köszöntsük őket,
A szelíd, kedves fecskéket.
Jöttek távol Afrikából
És elhozták a tavaszt;
(Vagy tán őket hozta az?)
A szép természet kitárul,
Madár dalol, az ég nevet –
Kineveti a zord telet.
Fecske hozza meg a tavaszt,
Tavasz rügyet, lombot fakaszt
Tele rak mindent virággal,
Kis gyerekek játékával.
