2017. szeptember 20.  Szerda
Gyengén felhős 14 °C Gyengén felhős
Rovatok
2017. szeptember 20.  Szerda   Friderika
Gyengén felhős 14 °C Gyengén felhős

Caligula, az őrült császár

“Tényleg nincs itt más?”

Anekdota estére – Aki meggyújtotta a gitárját

Egyenes beszéd

Caligula, az őrült császár  
2005 éve született Caligula római császár, aki uralkodása alatt szörnyen kegyetlen és gátlástalanul pazarló volt.
“Tényleg nincs itt más?”  
D. Magyari Imre nem csak kulturális kalandozásairól mesél a Bécs - Kulturális kalandozások című könyvében. Nem csak. Történelmi visszatekintésekkel kiegészítve beszámol tapasztalatairól és humorral átszőtt élményeiről is.
Anekdota estére – Aki meggyújtotta a gitárját  
Jimi Hendrix 1967-ben szó szerint lejátszotta a színpadról a világ pop-élvonalát.
Egyenes beszéd  
Spirót olvasni jó, Spirót olvasni kötelező, ha nem kisebb eltökéltség, mint a Magyarország iránti felfokozott kiváncsiság és úgymond az önmagában is boldogító vegytiszta világmegismerés vágya érdeklődésünk mozgatórugója.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Berg Judit: Nagyon élvezem az életem! című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Berg Judit: Nagyon élvezem az életem!

Szerző: / 2014. május 6. kedd / Szubkultúra, Könyvvilág   

Berg Judit (Fotó: Tóth József)“Egyelőre attól félek, hogy sosem lesz elég időm, hogy minden tervemet megvalósítsam. Folyamatosan jutnak eszembe az újabb és újabb ötletek, mesék, regények, színdarabok, krimik…” A Cultura.hun Ayhan Gökhan interjúja Berg Judit írónővel.

Berg Judit 1974-ben született Budapesten, volt cserediák, az ELTE-n angol–magyar szakos, majd drámapedagógus hallgató, ma négy gyermek édesanyja, mesekönyvek, színdarabok írója. Saját bevallása szerint három lánya és kisfia nemcsak ihletője történeteinek, de néha ötletgazdáik vagy épp “megrendelőik” is. Történeteit mindenkinek érdemes olvasni: a gyerekek könnyen megértik, ám a felnőtteknek sem együgyű. Az Év Gyermekkönyve-díjat 2007-ben Rumini című könyvéért kapta meg, 2011-ben József Attila-díjjal ismerték el írói tevékenységét. Olvashatjuk magyarul, németül és a Rumini első kötete megjelent már szerb és orosz nyelven. “Gyerekkoromban leginkább a kalandok vonzottak. Szerelmes voltam Robin Hoodba, kalandregényeket olvastam, fára másztam, verekedtem és kaszkadőr akartam lenni. De arra is vágytam, hogy beutazzam a világot, és sok gyerekem szülessen majd.” Berg Judit mesélt családjáról, az irodalomról és persze saját mesehőseiről.

 

Több helyen nyilatkozta, hogy a Rumini első kalandjait a lányának írta. Ez idáig rendben van, de aztán a történetek eljutottak egy kiadóhoz. Hogyan? Honnan sejtette, hogy a nagyközönség számára is érdekes lehet ez a történet?

Van egy különleges tulajdonságom, ami eddig mindig a segítségemre volt: nagyon biztosan megérzem, ha valami működik. Sokszor előfordul, hogy gondolkozom egy történeten, építgetem a kalandokat, és mégsem állok neki a megírásának, mert érzem, hogy valami hiányzik. Ezt a valamit néha nagyon nehéz meghatározni, sokszor nem is tudatosan találok rá a jó megoldásra, hanem ösztönösen érzek rá, vagy fellobban a szikra, ami beindít egy gondolatláncot, de rendszerint eljön a pillanat, amikor felismerem, hogy most már jó, amit kitaláltam. A Ruminivel is így történt, bár ott a felismerés csak a végén következett be. A könyv valóban karácsonyi ajándék volt Lilunak, A4-es lapra nyomtatva tettem a karácsonyfa alá, én magam rajzoltam hozzá az egereket is, de amikor felolvastam, egyszer csak rádöbbentem, hogy ez a könyv él.

Berg JuditAztán megmutattam a kéziratot a Pagony Kiadónak, de ők akkoriban nem foglalkoztak regényekkel, inkább kicsiknek szóló könyveket adtak ki. Ám elkezdték felolvasni a Ruminit az akkor hatéves Bálintnak, és az ő hihetetlenül lelkes reakciója győzte meg a szüleit, hogy a könyvet mégis kiadják.

A Rumininak az első kötet óta több folytatása megjelent, folytatásos regénnyé változott. Szinte egymás után születnek a könyvei. Nem fél attól, hogy egyszer elfogynak a történetek, ötletek? Elérkezik a burn-out?

Egyelőre inkább attól félek, hogy sosem lesz elég időm, hogy minden tervemet megvalósítsam. Folyamatosan jutnak eszembe az újabb és újabb ötletek, mesék, regények, színdarabok, krimik, és én majd’ megbolondulok, hogy a negyedére sem futja az időmből, energiámból. A burn-out nálam inkább időszakos állapot. Egy-egy komoly munka után néha hetekig nem tudok alkotni, se gondolkodni, sőt, néha úgy érzem, a saját nevemet is nehezemre esne leírni. Ilyenkor hagyom, hogy a gyerekeim vegyék át az irányítást, belemegyek minden lökött ötletükbe, amikor pedig nincsenek otthon, csak pakolgatok vagy elmegyek lovagolni. Aztán pár hét után elkezdenek visszaszivárogni a gondolataim, és egy nagy erdei vágta után hirtelen újra szétfeszít a tettvágy.

A kortársai közt van olyan, akinek kikéri a meséiről, ötleteiről a tanácsát?

A gyerekkönyveimről leginkább a Pagony szerkesztőjével, Kovács Eszterrel szoktunk beszélgetni, de amikor az Almát írtam, nagyon sokat számított az Ecovit kiadó főszerkesztőjének, Futász Dezsőnek a véleménye, segítsége, a szakmai vitáink. A Maszat-sorozat indulása előtt Marék Veronikával beszélgettem, az ő ötletei, észrevételei is nagyon hasznosak voltak. Most egy számomra nehezebb, ismeretlenebb területre merészkedtem, éppen egy felnőtteknek szóló színdarabon dolgozom. Ebben nagyon sokat segít a barátnőm, Szabó Borbála, aki szerintem az egyik legjobb kortárs drámaíró.

Jelenleg milyen könyvön, könyveken dolgozik?

Jelenleg a felnőtt színdarab köti le a legtöbb energiám, de már elkezdtem tervezni a Rumini befejező részét és az Alma folytatását is, aminek ezúttal Drifter lesz a főszereplője. A Lengemesékből rajzfilm készül, itt is részt veszek a munkában, és összeállítottam egy kalendáriumot, ami a rajzfilm-DVD-vel együtt fog megjelenni. Közben tervezek egy ifjúsági krimit, a Lengemesék őszi epizódját, a Két kis dinó negyedik részét, aminek az ókori Kréta szigete lesz a helyszíne, és folyamatosan győzködöm Szabó Borit, hogy írjuk meg azt a felnőtt krimit, aminek két női főszereplőjét külön-külön, a saját hangunkon fogjuk megszólaltatni.

Pilinszky nyilatkozta egy interjúban, hogy költő és katolikus. Ön meseíró és családanya. Hogyan tudja összeegyeztetni a kettőt?

Marék Veronika mondta nekem egyszer, hogy az alkotómunka nem család-kompatibilis. Ezzel mélyen egyetértek. Nagyon nehéz összeegyeztetni a két területet, még akkor is, ha a meséimet gyakran mondom, olvasom a saját gyerekeimnek. Rendszerint ezer kompromisszumot kell kötnöm, mindig van egy fontossági sorrend, és ahhoz igazodom. Sokan talán megvetnek érte, de a háztartás például a lista végén kullog. Persze mindig van otthon finom ebéd, tiszta ruha, szóval a gyerekek nem szenvednek hiányt, de például évek óta nem vasaltam, és sosem tiltakozom, ha a férjemnek főzni támad kedve.

Berg Judit-könyvek (Fotó: Cultura)

Egy-egy könyve elindult a klasszikussá válás útján. Több közülük iskolai tananyag, a gyerekek ismerik és szeretik. Gyerekkorában vágyott hasonló sikerre?

Gyerekkoromban leginkább a kalandok vonzottak. Szerelmes voltam Robin Hoodba, kalandregényeket olvastam, fára másztam, verekedtem és kaszkadőr akartam lenni. De arra is vágytam, hogy beutazzam a világot, és sok gyerekem szülessen majd. Akkoriban nem gondoltam rá, de utólag be kell vallanom, hogy mindig is élveztem a figyelmet, és fontos volt számomra az elismerés. Ha jobban belegondolok, minden álmom valóra vált. Született négy gyönyörű gyerekem, sokan ismerik és szeretik a könyveimet. Kaszkadőr ugyan nem lettem, de a regényhőseim meglehetősen vagány figurák, és általuk én is rengeteg kalandot élhetek át. Utaztam, és a mai napig is utazom sokat. Nagyon élvezem az életem!

Hogy születnek a történetei? Sokat gondolkodik egy-egy kalandon? Vagy mint Mozartnál, csak úgy ömlenek magából a történetek, s csak ki kell választania a legmegfelelőbbet?

Az ötletmorzsák, történetmagok maguktól jönnek, néha záporoznak, szóval van miből válogatnom. De utána több hónapon át forgatom magamban a kiválasztott darabokat, tervezgetem, nevelgetem, nyesegetem. Mindig kivárom azt a pillanatot, amikor úgy érzem: ez nem az én kitalációm már, hanem egy valós történet, aminek én csupán a krónikása vagyok. Ekkor kezdődhet csak a szó szoros értemében vett írás.

A magyar felnőtt könyveladás régóta, úgy száz éve siralmas állapotban van, a meséknél jobb a helyzet, azok mind a mai napig fogynak. Ezzel az a veszély is fennáll, hogy a bóvli, gyengébb színvonalú mesék is eljutnak a gyerekszobákba. Mit tehet a szülő, hogy elkerülje a gyengébb mesekönyveket? Hogyan tájékozódjon?

Valóban nincsenek könnyű helyzetben a szülők. De van néhány olyan igényes gyerekkönyvkiadó, amelynek a neve önmagában is garancia, hogy jól szerkesztett, szépen illusztrált, értelmes könyvre számíthatunk. Érdemes figyelni a szakmai szervezetek, fórumok ajánlóit, kritikáit is, a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülésének honlapját, a Bárka online Papírhajót, a Csodaceruzát, a Pagony.hu-t, és amíg még létezik, a Meseutcát.

Milyen meséket olvas? Népmeséket, kortársakat, Lázár Ervint? Ki a kedvence?

Mindenevő vagyok, szeretem a régieket, Lázár Ervin és Janikovszky Éva szövegei mindig feltöltenek, de igyekszem lépést tartani a legfrissebb irodalommal, olvasom a külföldi kortársak és magyar kollégák írásait is. Sokan vannak, akikre érdemes odafigyelni. A honlapomon vezetek egy könyvajánlót is, ide csak azokat a könyveket veszem be, amelyeket a gyerekeimmel olvastunk és szeretünk. Már egy ideje nem frissítettem, de hamarosan sok új könyvet fogok bemutatni.

Ha ellent kéne mondania annak az állításnak, hogy nincs szükség a mai mesékre, mert például a magyar népmesékben szinte minden benne van, mit mondana? Hogyan védené meg a kortárs meseirodalmat?

A népmesékben valóban benne van minden, ami a legmélyebben foglalkoztat minket, embereket: emberi kapcsolataink, alá-, fölé- és mellérendelt viszonyaink, vágyaink és félelmeink, harcaink, botlásaink és győzelmeink. Nem véletlen, hogy a népmesékkel felnőtteket is gyógyítanak. De a népmesék világa mindig a távoli múltat idézi, így napi küzdelmeinkre, megváltozott viszonyainkra, a jelen körülményekbe ágyazott gondjainkra nem tud reflektálni. A kortárs irodalom egyik nagy varázsa, hogy képes mai környezetben, mai nehézségekkel küzdő szereplőket megmutatni. Másik nagy csodája az élő nyelv és kortárs humor erejéből fakad. Egészen másként azonosulunk a történettel, ha olvasás közben nem egy archaikus nyelvi közegben evezünk, hanem saját, élő birodalmunkban lubickolva bukkanunk kisebb-nagyobb gyöngyszemekre.

Berg Judit (Fotó: Kenéz Kíra)

Követi a külföldi trendeket? Milyen különbséget tapasztal a hazai és a külföldi felhozatal között?

Figyelem a külföldi gyerekirodalmat, szerencsére az egyszerűbb meséket több nyelven is tudom olvasni, az ifjúsági regényeket eredetiben sajnos csak angolul (esetleg spanyolul) értem. Az egyik legszembeszökőbb különbség számomra az, hogy külföldön nagyon szeretik az egy mesét tartalmazó, szövegében nem túl hosszú, illusztrációban viszont annál gazdagabb kiadványokat. Gyakorlatilag kisiskolás korig csak ilyen könyvekkel találkoznak a gyerekek. Ez a forma a magyar piacon majdhogynem életképtelen, sokan úgy érzik, hogy a pénzükért több szöveget szeretnének. A másik nagy különbség, hogy külföldön már a legkisebbek számára is találunk komoly, emberi problémákat feldolgozó mesekönyveket. Vannak jó mesék betegségről, válásról, másságról,  manipulációról, testvérféltékenységről, szegénységről stb. Itthon ez a műfaj még sajnos gyerekcipőben jár. Éppen ezért is indítottam egy sorozatot az Ecovit Kiadóval tavaly ősszel. A Berg Judit Világkönyvtárába olyan nívós, itthon még ismeretlen meséket válogatunk, amelyek beszélgetésre, gondolkodásra hívják az olvasókat. Elsőként Mira Lobe A kicsi én én vagyok című kötete jelent meg Varró Dani fordításában. Ez a nagyon vicces és kedves mese az identitáskeresésről és önmagunk elfogadásáról szól.

Nappal szeret, tud jobban írni, vagy éjszaka, mint Weöres Sándor?

Írni általában nappal szoktam, éjszaka inkább az új gondolatok, ötletek, már folyamatban levő történetek forognak a fejemben. Nagyon rossz alvó vagyok, átlag napi négy-öt órát alszom, de ennyit is csak akkor, ha előtte eleget mozogtam. Szóval éjszaka félálomban vagy éber állapotomban jönnek-mennek a gondolatok, és ez legalább olyan fontos munkafázis, mint a nappali írás.

Ha rendelkezne azzal a képességgel, mint a tündér a Pinokkioban, melyik figuráját keltené életre? Mit kérdezne tőle?

Be kell vallanom, hogy a szívem csücske a Rumini-sorozatban szereplő Galléros Fecó. Őt olyannak írtam meg, amilyen álmaim férfija egérbőrbe bújtatva. Vagány, bátor, talpraesett, laza, de közben jó szívű, mély érzésű, csupa szeretet. Jó a humorérzéke, magabiztos, egy kicsit szemtelen, szereti a rejtélyeket, és nem riad vissza semmilyen kalandtól. Ha egérlány lennék, egész biztosan belé volnék szerelmes. Ha viszont életre kelthetném, megkérném, hogy tanítson meg pókerezni, menjünk el együtt sörözni, és mutassa meg nekem, milyen érzés heteken át vitorlázni a tengeren. Ezt a fajta szabadságot már nagyon régen szeretném kipróbálni.

Megkereste már valaki amiatt, hogy szeretne a Rumini sorozatból filmet készíteni?

Tervek és érdeklődők is vannak. Jelenleg éppen a megfelelő látványvilág kidolgozása folyik, úgy tűnik, hogy a komoly érdeklődőknek nem elég maga a történet, az is fontos, hogy lássák maguk előtt, milyen az a világ, ami életre kel a mozivásznon. Bízom benne, hogy pár év múlva már a közelgő bemutatóról mesélhetek.

Ayhan Gökhan
Átjáró

Fotók: Kenéz Kíra, Tóth József, Cultura

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek