Kováts Judit történetében egy fiatal lány a háború, a harcok zűrzavarában, a politikai változások zivatarában magát a háborút és önmagát, mint a háborút látó lányt kell értelmeznie, megmaradnia a fiatal, ártatlan lánynak. Ayhan Gökhan írása a múlt tragédiájának életben maradásáról.
A felfedezések korában gyanakvóan tekintünk a manapság egymás után, szinte a semmiből előbukkanó szerzők könyveire, olyannyira, hogy kezdetben ez a gyanakvás némi megelőlegezett, igazságtalan rosszindulattal párosul. A Magvető Kiadó mostanában gyakran ad ki könyveket olyan, eddig nem igazán ismert vagy fiatal szerzőktől, akikkel kockázatot vállal és hol egy mellényúlást tapasztalunk a könyvkiadás terén, mint például Gressai Ferdinánd, azóta kevésbé hallható szerző esetében vagy a jó szerkesztői fogás eredményeként olyan könyv jelenik meg az üzletek polcain, mint például az idén megjelentetett Kováts Judit: Megtagadva című, kitűnő regénye.
Illenék szólnom néhány szóban arról, hogy kit fed az impozáns borítójú kötet, avagy szerzőjében kit tisztelhet a nagyérdemű, irodalomszerető közönség. A Magvető honlapján található önéletrajzból megtudjuk, hogy Kováts Judit eddig történelemmel foglalkozott, tudományos cikkek, tanulmányok fűződnek a nevéhez. Kiemelt kutatási területe a reformkor, a katonai térképészet és a hadtörténet is. A tudományos munkássággal párhuzamosan írt novellát, elbeszélést, tárcát.
Számtalan, a második világháború eseményeit feldolgozó, azokra reflektáló mű született a magyar irodalomban, hol a holokauszt szörnyűségei, a holokauszt filozófiája felől értelmezés vált megannyi regény súlypontjává, gondolunk itt rögtön Kertész Imre nagyszerű regényére, a Sorstalanságra vagy azokra a művekre, amik a háborút követő események, a kommunista rezsim megjelenése okozta kegyetlenségek, embertelen körülmények feldolgozását tűzték ki célul. Jellemzője – sok egyéb mellett – e-könyveknek, hogy szerzőjük általában megélte a tárgyalt eseményeket, a szerencsétlenül alakuló történelem kiváltotta szenvedésnek elszenvedője volt. Na már most, létezik egy ilyen véglet és létezik egy másik, esetünkben a Kováts Judité. Az ő könyvének az ad hitelt, hogy írója történész, és mint a történelem tudományának ismerője és kutatója valós tényeken, tüzetesen kivizsgált eseményeken alapuló művet hozott létre. Ha ez még nem lenne elég, fontos tudnunk, hogy Kováts Judit éveken át készített interjúkat szemtanukkal a szovjet megszállásról, a kuláküldözésről, a frontról, magáról a háborúról. Az így begyűjtött érdekes és rendkívüli anyag nélkülözhetetlenül hozzájárult a regény megírásához. Ehhez társul még, hogy Kováts Judit írói tehetsége a könyvben elbeszélteknek még inkább áramlást, sodró lendületet, esztétikai hitelességet ad.
A könyv főszereplője – amennyire egy ehhez fogható könyvnek van megnevezhető főszereplője a nagy szereplő, a történelem mellett – Somlyói Anna az első fejezetben visszaemlékezik, talán élete legboldogabb időszakát, a gyerekkort, az iskolai időszakot idézi fel, amikor még derű és vidámság uralkodott és a mindent erőszakosan befolyásoló, átalakító esemény, a háború messze nem volt sehol. Az idilli kezdést aztán a háborúval járó szörnyűségek követik. A visszaemlékező Somlyói Anna, egy vidéken élő, idős asszony, egyfelől elkönyvelhetjük, hogy kitalált, fiktív személy, másfelől bárki, háborút megélt emberrel behelyettesíthető, annak szócsöveként értelmezhető. Az elbeszélt események a leírás műfajához, közelebbről: a dokumentum szigorú, fellebbezhetetlen rendjéhez igazodnak, mint egy a második világháborúról szóló dokumentumfilm, a szemünk előtt pörgő epizódok a valóságba süllyesztve égnek bele a retinánkba, feketén-fehéren, kommentek, érzelmi töltetű megjegyzések nélkül. A háború látszólag Somlyói Annáé, a dokumentumjelleg furfangja tesz viszont róla, hogy a háború mindenkié legyen. Egy fiatal lány a háború, a harcok zűrzavarában, a politikai változások zivatarában magát a háborút és önmagát, mint a háborút látó lányt kell értelmeznie, megmaradnia a fiatal, ártatlan lánynak. A könyvből az ártatlanok, az átlag lakosság története, tragédiája bukkan fel, nem mellesleg, egy lány, majd egy asszony története, a háború által átszabott sorsa. 
A visszaemlékezés hitelességét erősítendő, a szerző ugrál a történetekben, mintha egy szobában ülne valaki és csak úgy, ahogy eszébe jut, a koncepció különösebb betartása nélkül mondaná el a vele történteket, az emlékezés következetlenségére hagyatkozva, belesimulva az emlékezésbe. Ezáltal elvész az események kronológikussága felőli vizsgálódás és az elbeszélő szemszögéből látott történelem lép a helyébe, az ő önkéntes esemény-alakítása hozza közel az olvasóhoz a történelmet.
Mennyire gyógyít, enyhít az emberen, ha elmond valamit? Feldolgozza a történteket azzal, hogy elmondja azokat? Azzal, hogy elbeszélünk valamit, el is szakadunk attól, érzelmileg kevésbé függünk tőle, hiszen képesek lettünk az elmondására, a megtagadására. Ami elbeszélhető, az valamilyen szinten megtagadható, az én leválasztható róla, mert hát az elbeszélésével az én-történet mindenki- történetté, kollektív történetté válik, mint ahogy a holokauszt is kollektív történetté alakult az idők során a sok-sok elbeszélésnek köszönhetően. Kováts Judit könyve ennek kérdését, kérdésességét is feszegeti, az identitáskereséstől az identitás elvesztéséig, az elbeszéléstől a kihagyásos módszeren át a végső elhallgatásig.
Kováts Juditban egy nagyszerű, tehetséges írónőt üdvözölhet a kortárs magyar irodalom. Egyik nagy erénye, hogy könyvében kerül mindenféle hatásvadász, olcsó megoldást, mértékletesen, szépen adagolja, tárja elénk a számunkra megdöbbentő, elképzelhetetlen második világháborúból egy asszony történetét. Talán a történetet mederben tartja a dokumentumjelleg, az ahhoz igazodni akarás, de igazságtalanság lenne csak ezzel magyarázni a minimalista, visszafogott monológ-leírás-elbeszélést, a felesleges megoldások, buktatók tudatos kikerülését. Az olvasóra gyakorolt hatást Kováts Judit a mértéktartásával, pontosságával éri el. Kevés ennyire hatásos mű született ebben a témában, Kováts Judit könyve ennyiben mindenképp hiánypótlónak, fontos eseménynek nevezhető.
A könyv végén a várva várt katarzis elmarad, a szerző nem esik bele a hamis feloldást sugalló történetzárás csapdájába. A második világháborút és az ahhoz kötődő borzalmakat fiatalon megélt, majd tanítónőként dolgozó, gyermektelen, a férjével rossz viszonyt ápoló Somlyói Annától nem várhatjuk el a feloldást segítő, tápláló mondatokat, ehelyett általa és rajta keresztül egy újabb fejezetet ismerhetünk meg, új fényben válik láthatóvá a magyar történelem még mindig sok rejtélyt tartogató, borzalmakkal telített epizódja.
Kováts Judit: Megtagadva, Kiadó: Magvető Könyvkiadó, Megjelenés: 2012 Részlet a könyvből ITT olvasható.
Ayhan Gökhan
