2017. október 20.  Péntek
Köd 6 °C Köd
Rovatok
2017. október 20.  Péntek   Vendel
Köd 6 °C Köd

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Festők, múzsák és szerelmek című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Festők, múzsák és szerelmek

Szerző: / 2016. október 27. csütörtök / Szubkultúra, Könyvvilág   

Frank Frigyes: Fotelban ülő vörös ruhás Mimi (Mimi olajfúvóval), 1929 (Fotó: Kieselbach Galéria) A magyar festészet nagy múzsáiról, a háttérben álló művészfeleségekről vagy alkalmi szerelmekről évtizedeken át alig tudtunk valamit. 

Picasso szeretőiről, a francia impresszionisták hölgytársaságáról vagy az 1920-as évek Párizsának körülrajongott múzsáiról, a világhírű festmények ihletőiről és főszereplőiről könyvek tucatjai születtek már. Az érzéki modellek, alkalmi szeretők és hűséges művészhitvesek joggal vonultak be a művészettörténet lapjaira, hiszen inspirálták, előre lendítették, sőt akár egy életen át támogatták egy-egy művész pályáját. A magyar festészet nagy múzsáiról, a háttérben álló művészfeleségekről vagy alkalmi szerelmekről alig tudunk valamit. Nyáry Krisztián új kötete, a Festői szerelmek most alkalmat teremt arra, hogy megismerjük a képeken feltűnő, a festő mögött álló, sokszor szerényen meghúzódó társakat, akik nélkül azonban minden másként alakult volna.

Festők, múzsák, szerelmek

Szerelem, csalódás, vágy, válás, gyilkosság, rajtakapott szeretők, megcsalás és örök hűség – ezek a szavak szinte soha nem bukkannak fel művészettörténeti kötetekben. A Festők, múzsák, szerelmek című kötet azonban meglepő kivétel: neves kutatók, Molnos Péter, Barki Gergely és Rockenbauer Zoltán szokatlan nyíltsággal mutatják be a 20. századi magyar festészet legnagyobb alakjainak magánéletét, szerelmi viszonyait, azt a kapcsolatot, amely művészek és múzsáik között kialakult. Történelmi és magánéleti drámák, izzó szenvedélyek és csendes, szerelmes hétköznapok titkai tárulnak fel a lapokon.

Ámos Imre levele a munkaszolgálatból feleségének, Anna Margitnak, 1940. november 11.
“Édes Aranyos Gyermekem.

Mostani sivár állapotomban úgy hatott rám kis levélkéd, mint mikor egy majdnem megfagyott növényt kezébe vesz valaki és meleget lehel rá és feléleszti lankadtságából. Többször elolvastam és utána megcsókoltam: ez a válaszom rá. […] Én hiszem, hogy lesznek még együtt szép és nyugodt napjaink is. Egyedüllétemben csak a Veled való csöndes beszélgetések nyújtanak megnyugtatást. Hiszen akárhogy is igyekszem illeszkedni, mégsem bírom felejteni a munkaasztalomtól való elrángatást és igen nehezemre esik, hogy eldurvult kezemet lássam olyan munka után, melynek semmi komoly értelme bármilyen igyekezettel csinálom is.
Édesem, remélem, hogy semmi nyomot nem fog hagyni bennem, és nemsokára összebújva lát bennünket a pesti utca, amint végigkocogunk a körúton, aztán vissza, haza, a mi nyugodt, szegény, de gyönyörű otthonunkba. Milyen nagy is a természet ereje, hogy így össze tud kovácsolni két embert. Láthatatlan érzés huzalok keringenek körülöttünk állandóan és elmondják egymásnak a gondolatainkat. […]
Édesem hajtsd a fejed a vállamra gondolatban este és aludj nyugodtan, az én életem egészen a Tiéd, mint ahogy a Tiéd az enyém.”

Festők, múzsák, szerelmek, Kieselbach Galéria

A Kieselbach Galéria Festők, múzsák, szerelmek című kiállítása a bemutatott remekműveken keresztül nekik állít emléket, miközben szokatlan személyességgel idézi meg a 20. század nagy magyar festőinek művészetét és magánéletét. A november 3-tól 27-ig nyitva tartó tárlatra 7 múzeum és több tucat magángyűjtemény kölcsönözte a bemutatásra kerülő közel 80 remekművet. Összesen 18 művész, többek között Ferenczy Károly, Csontváry Kosztka Tivadar, Vaszary János, Berény Róbert, Derkovits Gyula és Rippl-Rónai József alkotásai tűnnek fel a kiállításon és a Molnos Péter által szerkesztett katalógus lapjain.

 

Nyáry Krisztián: Festői szerelmek

Így szerettek ők – mára kevés magyar olvasó számára ismeretlen ez a cím. Nyáry Krisztián nagy íróink, költőink szerelmi életét megörökítő kötetei töretlen sikernek örvendenek. Az Igazi hősök és a Merész magyarok című könyvekben bemutatott példaértékű életek után a szerző ismét a szerelemről, annak nemcsak sors- és személyiségformáló, hanem életpályákat, alkotói korszakokat meghatározó erejéről ír. Ezúttal azonban a képzőművészeté a főszerep: hogyan éltek híres festőink, kiket látunk a vásznaikon, s kik voltak azok, akiket modellként sosem örökített meg az alkotó, mégis életre szóló hatással voltak a magyar művészetre? Mennyiféle szerelem létezik? Hogyan állít annak emléket egy festő? Megörökíti-e egyáltalán? Még pontosabban tehát: Hogy szerettek ők?

Nyáry Krisztián: Festői szerelmek


 Előszó a Festői szerelmekhez

Van egy fiatal nő, ott van mindenhol. Évek óta figyelem. Hol a Néprajzi Múzeumban, hol a könyváruházzá lett egykori Divatcsarnokban futok össze vele, de láttam már a Parlamentben, a budapesti Városháza közgyűlési termében, sőt, az Akadémián és a Bazilikában is. Néha tudom, hogy ő az, máskor el kell gondolkodnom, hátha csak hasonlít arra, akit ilyenkor keresek. Sokáig nem tudtam róla semmit, csak hogy a legkülönbözőbb századfordulós épületekben bukkan fel, hol gyermekét tartó Madonnának, hol görög istennőnek öltözve, de előfordul, hogy semmilyen ruhát nem visel. Megszoktam lassan, hogy ha belépek egy díszesen festett terembe, először őt keressem. Végül már szinte ismerősömnek tekintettem, pedig semmit sem tudtam róla. Muszáj volt utána járnom, hogy hívják. A neve Jakobey Kornélia. Jó házból való úrilány, több nyelven beszél, kitűnően zongorázik. Nevelőapja, Lotz Károly több mint száz képén szerepel, köztük a leghíresebb magyar középületek freskóin. Modellje, múzsája és minden bizonnyal szeretője volt a festőnek, akivel ma is közös sírban nyugszik. Róla és társairól szól ez a könyv. 

Freskók, akvarellek, olajképek és rajzok ihletadói. Szeretők és házastársak, csábítók és áldozatok. Szenvedélyesek vagy szelídek, ösztönösek vagy számítóak. Ők a múzsák. Olyan nők és férfiak, akik nélkül nem születtek volna meg a magyar művészettörténet legszebb alkotásai. Volt, aki csak néhány hónapig állt a társa mellett, és volt, aki egy életen át kísérte végig egy festőművész útját. Volt, aki elfogadta a szerepét, és mindent megtett azért, hogy szerelme zavartalanul dolgozhasson, és volt, aki fellázadt a múzsa-szerep ellen. Volt, aki maga is a társával egyenrangú művészként alkotott, és volt, akit egyáltalán nem érdekelt a festészet, s még azt is nyűgnek érezte, hogy olykor modellt kell állnia. Van, akinek az élettörténete könyvekben szerepel, és van, akinek az emléke mára teljesen elpárolgott, csak az érte rajongó festő művei maradtak fenn. 

Persze semmit sem tudnánk róluk, ha nem lett volna, aki megfesti őket. Művészek, akiknek emlékét utcák és intézmények neve őrzi, mint Munkácsyét. Festők, akikről nem írtak tucatjával könyveket, gyakran műveik nagy része is elveszett, mint a Dénes Valéria – Galimberti Sándor házaspáré, vagy a világszerte legismertebb, itthon szinte ismeretlen Amrita Sher-Gilé. A legkülönbözőbb társadalmi osztályokból jönnek: van köztük kastélyban élő gazdag arisztokrata, mint Battyhány Gyula, koldusszegény munkás, mint Derkovits Gyula, jómódú polgár, mint Berény Róbert, és tanyán élő parasztgazda, mint Koszta József. Kevés dolog köti össze őket. Talán csak annyi, hogy mindannyian jelentős képzőművészek voltak, s mindegyikük életében meghatározó szerepet játszott a szerelem. Van, aki ugyanazt a nőt vagy férfit festette évtizedekig, és van, aki mindig új és új múzsát keresett. 

Néhány évvel ezelőtt, amikor magyar költők és írók párkapcsolatairól kezdtem rövid történeteket írni a Facebookon, a Magyar Nemzeti Galéria felkért, hogy egy nyílt napjukon tartsak előadást a legismertebb magyar festők szerelmi életéről is. Örömmel vállaltam el a felkérést, hiszen alapvetően az érdekelt, milyen módon alakítja egy-egy párkapcsolat a művészi életpályát. Hét magyar festő magánéletéről meséltem, szomorú és felemelő történet egyaránt volt köztük. Az előadás végén egy idős hölgy megkérdezte, hogy szerintem a reménytelen vagy a boldog szerelem ösztönzi-e inkább a festőket az alkotásra. Mivel nem tudtam a választ, zavaromban annyit mondtam, hogy ahhoz jóval több művész életútját kellene megismernem. Aztán úgy alakult, hogy más témát találtam, a festőkről egy időre elfeledkeztem. 

Pár évvel később egy másik könyv kapcsán Czeizel Endrével beszélgettem, amikor szóba hozta a festőket. A tehetség természetét kutató genetikusként sokat foglalkozott a képzőművészek privát életével. Arról beszélt, hogy a család, a vérségi kötelékek sok mindenben meghatározzák egy művész tálentumát, a kultúra és a képzés pedig azt, hogy miként tudja kibontakoztatni a tehetségét. Amivel a tudomány valójában nem tud mit kezdeni, az a szerelem hatása. Rippl-Rónai József művészete teljesen más lett volna Bányai Zorka nélkül, akárcsak Mednyánszky Lászlóé Kurdi Bálint nélkül, mondta. Ennek a könyvnek a megírására ő biztatott először. Azt ígérte, ha elkészülök, ír majd hozzá előszót. Elkészültem, de Czeizel Endre már nem olvashatta a könyvem kéziratát, és az előszó megírása is rám maradt. 

Írás közben jöttem rá, hogy ez a könyv óhatatlanul másmilyen lesz, mint az Így szerettek ők két kötete volt. Az írók és költők, akiknek a párkapcsolatairól írtam, sokkal ismertebbek a festőknél, nem kellett elmesélnem róluk hol születtek, merre tanultak, mikor alkották a legfontosabb műveiket. Az ok is egyszerű: rajzórán nincsenek életrajzok. Egy átlagos középiskolás nem érettségizik művészettörténetből, így aztán meg sem kell tanulnia, hogy hívták Lotz Károly múzsáját vagy Ferenczy Károly feleségét. Ez nem is lenne baj, az azonban már probléma, hogy valószínűleg a legfontosabb nagybányai festőket sem tudná felsorolni. Míg a nyugatos költők közül hármat-négyet még az is meg tud nevezni, aki nem versekkel kel és fekszik, a Nyolcak festőinek nevét, akik épp olyan jelentőset alkottak, mint irodalmár társaik, a legtöbb érettségizett magyar ember nem tudná felidézni. 

Így aztán ebben a könyvben az egyes fejezetek hosszabbak, mint az Így szerettek ők történetei. Hiába van művészettudomány szakos diplomám is, a képzőművészek élete az én kulturális ismereteimnek is másként része, mint az íróké. Akár ugyanazt az embert is kevésbé ismertem egy másik életszakaszában, ha a művészettörténet és nem az irodalomtörténet szereplőjeként találkoztam vele: Ady Endre Csinszkájával diákkorom óta bensőséges viszonyt ápoltam, Babits Csinszkájával az egyetemen foglalkoztam, Márffy Ödön Csinszkáját azonban alig ismertem. Ezért arra törekedtem, hogy a szerelmi történetek mellett az egyes művészek életrajzának legfontosabb pillanatait is elmeséljem. 

Nem művészettörténeti tanulmányokat írtam. Célom – ahogy a költők és írók esetében – most is elsősorban a szórakoztatás, és az, hogy az általam leírt történetekkel az életművekhez, azaz a képekhez is kedvet csináljak. Változatos és gazdag anyaggal dolgozhattam. Az elmúlt években kiváló és közérthető festészeti monográfiák, informatív kiállítási katalógusok születtek a legjobb magyar művészettörténészek tollából. A képek mellett az alkotók életéről is hallatlanul sok, új részletet tártak fel és tettek közzé. Őket illeti elsősorban köszönet, én csak az ő kutatásaikra támaszkodom. Sok inspirációt kaptam Kieselbach Tamástól is, aki a galériájában bemutatott művek alkotóinak életét is mindig izgalmas módon tárja a közönség elé. Megtisztelő, hogy e könyv bemutatójához egy általa rendezett kiállítás is kapcsolódik, amely a képeken keresztül mesél festőkről és múzsáikról. 

Húsz történetet írtam, de közel harminc festő élete szerepel ezeken a lapokon. Úgy illene, hogy most válaszoljak az idős hölgynek, aki a beteljesült és a boldogtalan szerelem művészetre gyakorolt hatásáról kérdezett. A válaszom az, hogy fogalmam sincs. Reménytelen és boldog kapcsolatból egyaránt zseniális képek születtek. Talán csak a szerelem a lényeg.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek