Búcsúszimfóniaként feltörő, elégikus hangvételű, a giccs veszélyes határait messze elkerülő szöveggel van dolgunk, rosszul vett patetikusság és koordinálatlan érzelmességnek sehol nincs benne nyoma. – Ayhan Gökhan írása Egressy Zoltán Lila csík, fehér csík című kötetéről.
A 2015-ös könyvfesztivál legjobb könyve. Az idei év legjobb könyve. Egressy Zoltán legjobb könyve. Ehhez hasonló mondatok jutottak eszembe a szerző Lila csík, fehér csík című – műfajilag besorolhatatlan – könyvének elolvasása után. Ez az a könyv — gondoltam rögtön –, amiben nekünk, magyaroknak minden fontos és lényeges benne van. Lényeglátó sorsboncoló kötet, árnyalataiban a magyar futballkultúra látlelete és nem kevés érzékenységgel megáldott szociográfiai figyelmesség a javából.
Ha szabad ezt mondanom, „főhősének”, Törőcsik Andrásnak neve összecseng a magyar futball utolsó legjobb időszakával, a ma már legendaszámba menő több ezres szurkolóval megtömött Népstadionnal, s minden más, a hetvenes évek Magyarországát jellemző gondok, esélyek és bukások is szerephez jutnak a könyvben. Jól választott témát Egressy, alighanem a foci tud a legjobban szimbólumként működni, hogy lefedje a magyarországi gondok tömkelegét és ábrázolja az itthoni helyzetet.
Búcsúszimfóniaként feltörő, elégikus hangvételű, a giccs veszélyes határait messze elkerülő szöveggel van dolgunk, rosszul vett patetikusság és koordinálatlan érzelmességnek sehol nincs benne nyoma. Pedig lehetne, s azt is csak rosszindulattal vethetnénk a szerző szemére; ugyanis a könyv Egressy legszemélyesebb történeteibe és több évtizedig kitartó élményeibe avat be és veszi be a csapatjátékba, az együtt emlékezés játékába az olvasót.
Törőcsik András a könyvben afféle magyar fa sorsa, tele aggályokkal, tévedésekkel, rosszul meghozott döntésekkel, rosszul végződő életbeli játszmákkal, miközben egy valóságos legendát testesít meg, akiért minden túlzás nélkül érdemes a rajongás és a lelkesedés, s nem kisebb felelősség nehezedik a vállán, mint a tehetsége, a zsenialitása kibontakoztatása. Merem állítani, aki eddig soha nem hallott volna Törőcsikről, Egressy könyvével a farzsebében szépen beírogatja a Youtube-ra a nagy játékos nevét és egymás után megnézi a meccstöredékeket, köztük a híres 1978-as labdarúgó-világbajnokságon lezajlott mérkőzést, ahol is Törőcsiket leküldik a pályáról s az elvárhatónál hosszabb ideig veszi őt, nevezetesen a hátát a kamera. Törőcsik futballtörténeti jelentőségű háta a képernyőn, s egy rosszul sikerült kezdés körvonalai. „Azt mondja egy lány – nem az utánafutós, nem is a kis-balatoni-, miután megmutatom neki a felvételt: a hátát írjam meg. Ahogy a hátban benne van az egész ember. Higgyem el, abban benne lesz minden. A levonulásban ott a rettegés, a szabadság elvesztésétől való félelem, azt meg én ismerem a legjobban a világon, szerinte legalábbis, elég egyetlen éjszakámra gondolnom, bármelyikre.”
A könyvben fontos (háttér)szerep jut Törőcsiknek, bár maga a Lila csík, fehér csík a szocializmus díszletei és tilalmai között nevelkedett Egressy Zoltán gyermekkorából ragad ki hatalmas szeleteket és tálalja azokat a focirajongásával, a meccsre-járásával, a nagybátyjával, a családjához fűződő viszonyával.
Törőcsik András a könyvben kilép a ráruházott szerepből, a focista létből és többet testesít meg, egy a magyar sors és tehetség fokmérője, az átélt vereségek elszenvedője, aki még azt is megéli, hogy kidobják a kocsmából. Törőcsik András idén májusban töltötte be a hatvanadik életévét, s bár a rajongók, pályatársak köszöntötték ebből az alkalomból, alighanem a legjobb ajándék Egressy Zoltán könyve, aki Törőcsik András ürügyén egy hibáktól és nehézségektől hemzsegő korszakot mutat meg a rá jellemző precíz figyelemmel.
A könyvnek végig van egy érzékeny, finom, jól adagolt, kellemes nosztalgiát magán viselő, múltidéző hangulata, a lendületes és erős mondatok féken tartják a szöveget, hogy ne csorduljon túl, ne vesszen el saját magában.
A Lila csík, fehér csík elolvasása kilencven percnél kicsit több időt vesz igénybe, de utána mindenki garantáltan győztesként csukja be a könyvet.
Ayhan Gökhan
Átjáró
