Akármekkora sztár volt is, mindvégig szerény és egyszerű maradt, egyszer azt mondta: „néha azt hiszem, magam is egy James Stewart utánzat vagyok.” 110 éve született James Stewart, a „Mr. Jófiú”.
110 éve, 1908. május 20-án született James (Jimmy) Stewart, Hollywood első fénykorának nagy sztárja, akit szerepei és magánéleti tartása miatt csak „Mr. Jófiúként” emlegettek. A Princeton egyetem építészhallgatójaként kezdett színészkedni, az amatőr társulat tagja volt Henry Fonda is. Ők ketten 1932-től már a Broadway deszkáit koptatták, Stewart 1935-től játszott nagy szerepeket jelentéktelen filmekben és kicsiket jelentősekben. ű
Sztárrá 1938-ban a Frank Capra rendezte modern erkölcsi példázat, a Becsületből elégtelen tette. Ebben lett az igazság bajnoka, az egyszerű, tétova, lassú beszédű, sőt olykor dadogó, ám becsületes, idealista és az erkölcsi parancsok mellett rendíthetetlenül kitartó „mindenki hőse”. A második világháborúig szerepelt westernben, romantikus komédiában, Oscar-díját 1940-ben a Philadelphiai történet főszerepéért kapta, melyben együtt játszott Katharine Hepburn, Cary Grant és John Howard sztárokkal. A csavaros helyzetekkel teletűzdelt forgatóköny (szintén Oscar-díjas) alapján készített George Cukor mesteri komédiát, amelyet az Amerikai Filmintézet beválasztott minden idők 100 legjobb filmje közé. A kitüntetésre még négyszer jelölték és 1985-ben életmű Oscar-díjat vehetett át.
Az 1950-es Winchester ’73 western rendezőjét, Anthony Mannt, akivel még színházi munkái során ismerkedett meg, maga Stewart ajánlotta a producereknek. A western műfajának minden jellemzőjét magában hordozó filmben a főhős egyszerre próbálja megtalálni apja gyilkosát és egyedülálló 73-as Winchester-ét, ahogy az különbözõ elszánt személyek között jár körbe. A birtoklók között van egy õrült útonálló, egy erkölcstelen fegyvercsempész, egy fiatal, barbár indiánfõnök, és McAdam saját gyilkos testvére. Érdekesség, hogy az ekkor már kiemelt bért kapó James Stewartnak nem tudták megadni a kért összeget a filmkészítők, ezért felajánlották neki, hogy a bevétel bizonyos százalékát kapja majd. Ez lett az első ilyen „fizetés”, azaz részesedés a filmtörténelemben, ami később szinte normává vált, manapság a legtöbb híres színész már így szerződik le egy-egy jónak ígérkező alkotáshoz.
1953-ban a fiatalon elhunyt jazz-zenészt Glenn Millert személyeesítette meg ismét Anthony Mann rendezésében. A Glenn Miller élete életrajzi, zenés film egy elképesztő zenei biográfiába foglalja újra Glenn Miller lenyűgöző big band klasszikusait. A nagyszerű Jimmy Stewarttal és June Allysonnal a főszerepben a film hangzatos főhajtásul szolgál az egyik legnagyobb legendává lett amerikai zenekarvezető előtt, nyomon követve Miller felemelkedését az ismeretlenségből és nyomorból egészen a kora 40-es években elért hírnévig és jólétig. A fantasztikus eredeti Miller zene a Glenn Miller Orchestra tolmácsolásában hömpölyög végig a filmen olyan zenei óriások közreműködésével, mint Louis Armstrong, Gene Krupa, Frances Langford vagy a The Modernaires. A nagyszerű szereposztást pedig Henry Morgan, Charles Drake és George Tobias kaliberű közönségkedvencek teszik teljessé.
A való életben is igazi hazafi volt: a színészek közül elsőként, még Pearl Harbor bombázása előtt jelentkezett katonai szolgálatra. Először elutasították, mert a szó szoros értelmében könnyűnek találtatott, de végül sikerült alkalmasnak minősíttetnie magát. Pilótaként több mint húsz bombázáson vett részt, ezredesi rangban és érdemrendekkel dúsan dekorálva szerelt le. 1959-ben tartalékos dandártábornokká léptették elő, így ő lett a legmagasabb rangú színész a hadtörténetben.
A háború után keményebb, férfiasabb és kiábrándultabb, ám ugyanolyan szeretetre méltó, becsületes és tehetséges színész tért vissza. Bár a komor és elgondolkodtató Az élet csodaszép 1946-ban megbukott, mára sokak szemében az általa megformált, az élet igazi értékeire ráébredő bankár testesíti meg az átlagamerikait. A negyvenes évek végétől forgatott emlékezetes filmeket a borzongatás nagymesterével, Alfred Hitchcockkal, ilyen volt A kötél (1948), a Hátsó ablak (1954), Az ember, aki túl sokat tudott (1956) és a Szédülés (1958).
Alfred Hitchcock első színes filmje, a Hátsó ablak a rendező szerint „igen filmszerű alkotás, annak ellenére, hogy a főszereplő végig ki sem teszi a lábát a szobából, sőt a tolókocsiból. Elárulom, miért. Mr. Stewart az ablaknál ül és nézi az utcát. Figyel. Mi pedig figyeljük az arcát. Olvasunk az arckifejezéséből. Ez tölti ki a filmkockát.” A Grace Kelly és James Stewart főszereplésével játszott Jeff és Lisa kapcsolatát a magyar származású fotós, Robert Capa és Ingrid Bergman románca inspirálta, melynek a szemtanúja és közvetítője is volt Hitchcock.
Feltűnt westernekben, komédiákban, s Hollywoodban ő volt az első, aki olyan szerződést, kötött, amely a film bevételeiből biztosított számára részesedést. Stewart mellett többek között Debby Reynolds, Gregory Peck, Henry Fonda és Karl Malden is szerepel A vadnyugat hőskora eposzi ívű vadnyugati történetben, amely egy telepes család három generációjának szerencséjéről és hányattatásairól szól a 19. század forrongó Amerikájában. A szereplők kivétel nélkül sztárok. A történet egymást követő epizódjai három nagynevű rendező keze munkáját dicsérik (George Marshall – Henry Hathaway – John Ford – Richard Thorpe).
A hetvenes évek végétől inkább a televízióban szerepelt, élete végét visszavonultan, versek írásával töltötte, 1997. július 2-án bekövetkezett haláláig.
James Stewart magánéletével soha nem adott témát az újságíróknak. „Hollywood legkívánatosabb agglegénye” viszonylag későn, 1949-ben szánta rá magát a nősülésre, s majd fél évszázadot élt feleségével boldogságban.
Színészi tanulmányokat soha nem folytatott, mert úgy vélte, az életből többet lehet tanulni, mint tanároktól vagy könyvekből. Bár nem volt rossz hangja s ritkán fakadt dalra, neve 1965-ben egy country-szám narrátoraként felkerült a slágerlistára is. Szülővárosában szobrot kapott és még életében múzeuma nyílt, s megkapta a legmagasabb polgári kitüntetést. Akármekkora sztár volt is, mindvégig szerény és egyszerű maradt, egyszer azt mondta: „néha azt hiszem, magam is egy James Stewart utánzat vagyok.”
