Bár elhanyagolt műfaj, de létezik közéleti költészet. Bizonyítja ezt Kemény István A királynál című verseskötete is, amelynek olvasása során egy a nyelvi játékokkal és a szembesítő realizmussal együtt kalandos útra indulhatunk.
Harmincöt új verset tartalmaz Kemény István új kötete, amely A királynál címmel a Magvető Kiadónál jelent meg.
Kemény Istvánnak tavaly, 50. születésnapjára jelentek meg összegyűjtött versei, az új kötet viszont az elmúlt hat évben született műveket tartalmazza. A királynál című könyvben kapott helyet a Búcsúlevél című vers, amelynek hatására hosszú polémia bontakozott ki az egyik hetilapban. A vita hevessége hívta életre az elmúlt évtizedekben született közéleti verseket bemutató, Édes hazám című antológiát is.
„Ahogy az oroszlán szépségét a rács miatt
csodálhatod meg nyugodtan, úgy
az érzelmek pusztító erejét a versben.”
„A közéletiség nem az egész könyvre jellemző, bár több versben is felmerül, egy ciklus pedig kifejezetten közéleti-közérzeti kérdésekkel foglalkozik” – magyarázta Király Levente, a kötet szerkesztője, aki szerint ahogy a korábbi kötetekben, a költő közéleti érdeklődése most is az egyes szövegek motívumaiban érhető tetten.
A kötet tematikailag igen sokszínű, akadnak benne például párkapcsolati traumákat feldolgozó versek, létösszegző szövegek is. „Kemény István elképesztő tömörséggel szólal meg, ugyanakkor olyan szokatlan nézőpontokat talál meg verseiben, amelyek csak az ő költészetére jellemzőek” – vélekedett a szerkesztő. Míg az előző, Élőbeszéd című kötetre a poétikai, dramaturgiai egyszerűsödés volt jellemező, A királynál szövegeivel Kemény István visszatért a korábbi kötetekre jellemző tematikai sokszínűséghez, sűrítettséghez.
Kemény 1961. október 28-án született Budapesten. Édesanyja tanítónő, édesapja szobrász volt, húga festő-restaurátor. A budaörsi gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar–történelem szakon diplomázott 1990-ben. Nős, három gyermek apja. Verseket, prózát, esszét, kritikát, egy fél drámát, könyvajánlatokat, fülszövegeket, JAK-tábori naplót, netnaplót, tévéjáték-dialógusokat (sőt, álnéven egy fél ponyvaregényt) írt eddig.
Kemény István a nyolcvanas években induló nemzedék jelentős, és írókörökben az egyik legnagyobb hatású, eredeti hangú és kísérletező kedvű alkotója. Első verseskötete Csigalépcső az elfelejtett tanszékekhez címmel az Eötvös Loránd Tudományegyetem kiadásában jelent meg 1984-ben. Ezt követően jelentkezett verseskötettel, Az ellenség művészete című regénnyel és a Család, gyerekek, autó tárcanovellákkal, ez utóbbiakat korábban az Élet és Irodalomban publikálta, 1984 és 2002 között szám szerint tíz könyve jelent meg, többek közt két nagy hatású verseskönyve, a válogatott verseit tartalmazó Valami a vérről, 1998-ban, majd három évvel később a Hideg. Első verseskötete, amelyet a Magvető Kiadó gondozott, a 2006-ban kiadott Élőbeszéd.
A borítón Albrecht Altdorfernek, az európai tájképfestészet úttörőjének egyik képe látható. „A címadó vers a hatalomhoz való viszonyról szól. A király készülődik a csatára, majd egyszer csak megérkezik az elbeszélő, aki arra kéri az uralkodót, hogy gondolja át még egyszer az indítékait” – magyarázta a szerkesztő, aki szerint az elbeszélő lírai monológja arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, miként lehet a hatalom varázsköréből kikerülni.
„És én is tudom, hogy így van rendjén,
de most már mégiscsak végigénekelném:
csinálok egy kis meleget, szívem.”
„Kemény István költészetében ez gyakorta megjelenő kérdés, hogy a társadalmi konfliktusok közepette hogyan lehet megőrizni a függetlenséget, szabadságot. A kötet több verse is erről szól” – jegyezte meg a szerkesztő, aki szerint a költő versei lassan, sokadik olvasásra tárják fel rejtett értelmüket.
