„Moby Dick című művemben az évszázad evangéliumát írtam meg, mégis a csatornában fogom végezni” – mondta magáról a 124 éve elhunyt Herman Melville.
„Másokat talán nem ösztönöz ilyesmi; de ami engem illet, örökös sóvárgás gyötör a messziség után. Szeretek hajózni tiltott tengereken, szeretek kikötni barbár partokon.”
Melville keserű önfelismerése mutatja annak a korszaknak a tragédiáját, amely még nem volt érett költői víziói befogadására. Meglátásának szimbolikus tartalmát kevesen értették meg, de ma már a legjelentékenyebb prózaírók közé számít. Herman Melville 1919. augusztus 1-jén született New Yorkban és 1891. szeptember 28-án halt meg Manhattanben. Tizennyolc éves korában hajósinasnak állt be. „A tenger volt az iskolám” – mondotta később. Bejárta a világtengereket, szolgált a többi között egy bálnavadász hajón is. Moby Dick című regényét harminckét esztendős korában írta; ahogy Reményi József írta 1935-ben: „ez a mű szintézise mindannak, amit az életről tudott, amit az életben látott, amit képzelete érzékenységével szavakba tudott foglalni.” Közben a családi elvárásoknak eleget téve megnősült, New Englandban egy farmon telepedett le, „s írt, írt, írt”. Házaséletére rányomta bélyegét, hogy Melville nem találta helyét a tisztes családfő szerepében, ragaszkodó felesége nem értette meg férje alkotó kedvét, művészi hajlamát.
A Moby Dicket gyakran nevezik „a” nagy amerikai regénynek, a 19. századi fantáziairodalom vízválasztójának. Az eposzi méretű, ám mégis tökéletesre csiszolt alkotás máig meghökkenti, lenyűgözi (és gyakran maga alá gyűri) világszerte az olvasók újabb és újabb nemzedékeit.
„Bár nem tudnám pontosan megmondani, miért jelölt ki engem ama rendező, a Sors, erre a nyomorúságos bálnavadász szerepre, de a legfőbb ok a nagy bálna lenyűgöző gondolata volt.” A történet narrátora Ishmael, a Massachusettsben élő tantó, aki korábbi életét az óceán kalandjaira cseréli. A regény a Pequod nevű bálnavadászhajó hosszú tengeri útját követi nyomon. A hajó kapitánya, a megszállott Achab valódi célját a hajó tulajdonosai és a személyzet előtt is eltitkolja: meg akarja ölni Moby Dicket, a Japán-tenger híres fehér bálnáját, „aki” előző útján leszakította a kapitány lábát.
A rögeszmés hajtóvadászat mindent, még a szerződött kötelességeit és a legénység testi épségét is háttérbe szorítja. Tisztjei már az út elején fölfedezik a kapitány őrült rögeszméjét, Starbuck meg is akarja ölni, mivel azonban a bálnavadászat Moby Dick keresése közben is folyik, mind a tisztek és szigonyosok, mind a hindu legénység elnyomja félelmét, s bár lelkük mélyén tudják, hogy kapitányuk halálba kormányozza hajóját, az utolsó pillanatig teljesítik parancsait.
A fehér bálnával vívott harc leírása végül a világirodalom nagy csatajeleneteihez hasonló szenvedélyes vadsággal idézi fel az ámbrás cet alakjában megtestesült pusztító természeti erők hatalmát. A hajó elsüllyed és a szinte hihetetlenül megmenekülő elbeszélő kivételével mindenki a tengerbe vész.
A szerteágazó, bonyolult történetet lehetetlen röviden összefoglalni. A regény mintha önmagával is viaskodna – egyszerre hajtja a cselekmény kibontásának vágya és a késztetés, hogy olykor elidőzzön, mélyebbre hatoljon, sőt bölcselkedjen. A Moby Dick a gondolatok háborgó óceánja, egyike azon nagyszabású műveknek, amelyek Amerika helyzetén és állapotán – a demokrácia, a vezetés, a hatalom, az iparosodás, a kétkezi munka, a terjeszkedés és a természet kérdésein elmélkednek. A Pequod és sokszínű legénysége az amerikai társadalom mikrokozmosza. Ez a forradalmian újszerű regény számtalan irodalmi stílusból és hagyományból merít, s hihetetlen könnyedséggel mozog a különféle ismeretelméletek között. Az amerikai irodalomban ilyen erőteljes és ekkora becsvággyal írott regény korábban nem született.
A Moby Dickben vannak homályos metafizikai gondolatok, de részletes leírások is, például arról, hogyan kell a bőrt lefejteni a bálna péniszéről, közben pedig a sós vízzel elborított dráma szinte beleég az olvasó tudatába. A regény egyszerre elégia, politikai kritika, enciklopédia és csodálatos mese. A Moby Dick elolvasása éppolyan bámulatos és kimerítő élmény, mint az utazás, amelynek történetét elénk tárja.
