Raymond Carver meggyújtja a cigarettát, babrál kicsit a gyufával, előrehajol: „Nem az ember azonos a szereplőivel, hanem ők vele.” Raymond Carver Kezdők című elbeszélése az Oscar-díjas Birdman ötletadó novellája.
A legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb operatőri munka mellett a legjobb forgatókönyvért járó Oscar-díjat is elnyerte Alejandro González Iñárritu Birdman című filmje. A film ötletadó novellája Raymond Carver Kezdők című elbeszélése volt, amely magyarul is olvasható a szerzőnek a Magvető Kiadónál megjelent azonos című novelláskötetében.
Az 1988-ban fiatalon elhunyt író az amerikai irodalom ikonja, akinek a hatására egyaránt hivatkoznak kortárs szépírók és lektűrgyárosok. A Birdman alkotóit megihlető elbeszélést 1981-ben közölték először a What We Talk About When We Talk About Love (Miről beszélünk, amikor a szerelemről beszélünk?) című kötetben, mely az áttörést jelentette Carver számára: egy csapásra az irodalmi minimalizmus hírhozójává vált, „amerikai Csehovvá”, akinek életszagú történetei és zsigerekig ható mondatai elementáris hatást gyakorolnak olvasóira.
A novella ezen a hosszabb címen lett ismert, a film készítői is így hivatkoznak rá, Carver halála után azonban, özvegye kérésére, a szerző által eredetileg adott Beginners (Kezdők) címen szokás megjelentetni. Ezen a címen adta közzé a kötetet 2010-ben a Magvető iadó is – egy háromkötetes prózai életmű-sorozat első darabjaként.
A Birdman című film története szerint a főszereplő, egy kiöregedő hollywoodi filmsztár Carver novellájából ír színdarabot, amelyet maga rendez meg a Broadway-n, és ő játssza a darab főszerepét is. A filmben részleteket látunk a darabból, de az alkotók más módon is tisztelegnek az író előtt: Carver egy verse is elhangzik a nyitó jelenetben.
A Birdman bemutatása után újabb Carver-reneszánsz kezdődött Amerikában. A The Telegraph 2015. február 6-i filmkritikája például így fogalmaz: „Carver vészjósló szavai végigkísérik a filmet a nyitó versrészlettől a főhős, Riggan Thomson (Michael Keaton) által a cselekmények középpontjába állított novelláig. (…) A Birdman több Oscar-díjra is esélyes, de ennél fontosabb, hogy tartósan felkeltheti az érdeklődést az elbeszéléseket, esszéket és verseket is író Raymond Carver iránt, aki tüdőrákban halt meg 1988. augusztus 2-án, mindössze 50 évesen. Az ő sivár, fanyar és gúnyos történetei a legkiválóbbak közé tartoznak.”
Raymond Carver: Kezdők
Raymond Carver meggyújtja a cigarettát, babrál kicsit a gyufával, előrehajol: „Nem az ember azonos a szereplőivel, hanem ők vele.”
A szerző mára az amerikai irodalom ikonja, akinek a hatására egyaránt hivatkoznak kortárs szépírók és lektűrgyárosok – legtöbbjük olvasható is magyarul, ellentétben Carverrel, akitől egyetlen válogatáskötet jelent csupán meg korábban.
A most közölt írásokat először 1981-ben közölték a What We Talk About When We Talk About Love című kötetben, mely az áttörést jelentette Carver számára: egy csapásra az irodalmi minimalizmus hírhozójává vált, „amerikai Csehovvá”, akinek életszagú történetei és zsigerekig ható mondatai elementáris hatást gyakorolnak olvasóira. A sors fintora, hogy a legutóbbi időkben épp ennek a kötetnek a létjogosultsága kérdőjeleződött meg. Carver özvegye, Tess Gallagher lehetővé tette az eredeti kézirat kiadását, melyből világosan kitűnik, hogy Carver szövegeit egykori szerkesztője és barátja, Gordon Lish alaposan „rövidre vágta” – mintha csak a később ezekből filmet rendező Robert Altman (Short Cuts, 1993) keze alá kívánt volna ily módon dolgozni.
Az újra kiadott gyűjtemény Beginners címen jelent meg Amerikában és Angliában és a Magvető is ezekben a változatukban adja közre Carver gyönyörűségesen fájdalmas novelláit – bevezetve a háromkötetesre tervezett prózai életmű-sorozatot.
