„Ne azt kérdezd, hogy mit tett érted az ország, hanem azt, hogy te mit tettél az országért.” 100 éve született John F. Kennedy, az Egyesült Államok harmincötödik elnöke.
John Fitzgerald Kennedy 1917. május 29-én született Brookline-ban. Szülei kilenc gyermeke közül a második volt, s szinte élete első pillanatától Jacknek szólították. A későbbi elnök gyerekként sokat betegeskedett, mégis tele volt energiával és küzdőszellemmel. Szülei – jóllehet akkor nem volt egyszerű ír származásúnak és katolikusnak lenni – jelentős politikai befolyásra és tekintélyes vagyonra tettek szert, így a család jómód és megbecsülés közepette élt. Az igen ambiciózus idősebb Joseph Kennedy különösen két idősebb fiának szánt nagy jövőt, így Joe és Jack a legnevesebb iskolákba, majd a Harvard egyetemre járt. Bár Jack jobbára csak azokból a tantárgyakból – történelemből és angolból – erőltette meg magát, amelyek igazán érdekelték, tanárai „okos és egyedülálló gondolkodásúnak” nevezték, hozzátéve, hogy semmilyen csínytevéstől nem tartotta távol magát.
Az egyetemen bekerült a futballcsapatba, azonban egy – egész életét végigkísérő – hátsérülés következtében abba kellett hagynia a játékot. Viszont új világ nyílt meg előtte, amikor apját londoni nagykövetté nevezték ki, sokat megtudott az európai politikai viszonyok alakulásáról. A téma annyira érdekelte, hogy diplomamunkáját is ennek szentelte: a Miért aludt el Nagy-Britannia könyv formájában is megjelent. Amikor 1940-ben cum laude minősítéssel diplomázott, apja táviratban csak ennyit üzent: „Két dolgot mindig is tudtam rólad, először is, hogy okos vagy, másodszor pedig, hogy remek srác vagy”.
Bátyja példáját követve 1941-ben csatlakozott a haditengerészethez. 1943-ban a Salamon-szigeteknél komoly sérüléseket szenvedett, de sikerült megmentenie társait, amiért kitüntették. Bátyja nem volt ilyen szerencsés: egy repülés során lelőtték gépét, s halála alapjában változtatta meg Jack életét.
„A bátorság nem más, mint a siker és a tragédia varázslatos keveréke. Egy férfi mindig megteszi, amit meg kell tennie. Még akkor is, ha ez ellenkezik a személyes meggyőződésével. És közben legyőzi az akadályokat és a veszélyeket és a külső nyomást. Ez képezi minden erkölcs alapját.”
Addig úgy tervezte, újságíró lesz, ám ezentúl apja minden reményét belé vetette. A Fehér Ház felé vezető hosszú út első lépéseként 1946-tól három cikluson át szolgált képviselőként, majd 1952-től szenátorként. 1953 szeptemberében feleségül vette a nála 12 évvel fiatalabb újságíró Jacqueline Lee Bouvier-t, házasságuk és szenátorságának első időszaka azonban Jack embert próbáló gerincműtéteiről szólt. Lábadozása alatt a jövendő elnök könyvet írt azokról a szenátorokról, akik politikai karrierjüket kockáztatva álltak ki egy-egy dolog mellett, a mű Pulitzer-díjat hozott neki. Tehetsége és háttere révén már 1956-ban felmerült a neve mint demokrata párti alelnök-jelölt, ideje azonban csak négy évvel később, az 1960-as választásokon jött el. Rendkívül szoros versenyben győzte le Richard Nixont, kettejük tévévitája mérföldkő volt a televíziózás és a politika történetében.
„Olyan Amerikában hiszek, ahol az állam és az egyház elválasztása teljes, ahol a katolikus papok nem szabják meg az elnöknek, miként viselkedjen, és a protestáns lelkészek sem mondják meg híveiknek, kire szavazzanak; ahol semmilyen egyház vagy egyházi iskola sem kap támogatást közpénzből vagy politikai preferencia alapján. Olyan Amerikában hiszek, amely sem protestáns, sem katolikus, sem zsidó, ahol a köztisztviselők nem kérnek és fogadnak el politikai instrukciókat, jöjjenek azok a pápától vagy bármely más egyházi forrásból; ahol a vallási testületek nem kívánják közvetlenül vagy közvetetten érvényesíteni akaratukat a lakossággal szemben vagy tisztviselőik nyilvános szereplései révén.” (1960 szeptemberében Houstonban mondta egy beszédében.)
John F. Kennedy 43 évével a legfiatalabb megválasztott elnök lett, beiktatási beszédében egy új történelmi korszakot harangozott be: fel akarta rázni az országot, dinamizmust és aktivitást kért a választóktól. A hidegháború egyik legforróbb évtizedének kezdetén foglalta el az ovális irodát, meg kellett küzdenie a kubai helyzettel (Disznó-öböl, kubai rakétaválság), a kommunizmus latin-amerikai előretörésével, elnökségére esett a berlini fal felépítése is és ezalatt vette kezdetét a vietnami válság. Kennedy Nyugat-Berlinben mondott beszédében kiállt a demokrácia értékei mellett és élesen bírálta a kommunista rendszert, „Ich bin ein Berliner” mondata szállóigévé vált.
Elnökként hihetetlen népszerűségnek örvendett, nála jobban csak feleségéért rajongtak az emberek. (Párizsi látogatásuk alkalmával például csak így nyilatkozott: „Tudják, én vagyok az a férfi, aki elkísérte Jackie Kennedyt Párizsba”.) A házaspár élete azonban nem volt mindig felhőtlen: két gyerekük meghalt, s az asszonynak volt vetélése is. A szoknyavadász elnökről számos olyan pletyka keringett, hogy megcsalja feleségét (többek közt Marilyn Monroe-val is).
„Végső soron a legerősebb kapocs köztünk az, hogy mind ezen a kis bolygón élünk, ugyanazt a levegőt szívjuk, fel akarjuk nevelni a gyerekeinket és halandóak vagyunk. Közös a sorsunk, és ez nem egy harc.”
Belpolitikáját progresszivitás és nagy ívű program jellemezte. Tenni akart a leszakadás ellen, szélesebb körű gondoskodást sürgetett az idős korosztály számára, legfontosabbnak azonban a faji szegregáció tényleges felszámolását tartotta. Ezen a téren leginkább öccsére és egyben igazságügyi miniszterére, Robertre hallgatott. Ne azt kérdezd, hogy az állam mit tehet érted, hanem, hogy te mit tehetsz az államért – hangzott a jelmondata. Az amerikai űrprogram elindítása is az ő nevéhez kötődik.
Az elvek gyakorlati megvalósítására azonban már nem volt ideje. Az elnöki pár 1963. november 21-én Dallasba látogatott, következő nap a városon áthaladva lövések dördültek, amelyek halálosan megsebesítették a nyitott autóban ülő Kennedyt. Hivatalosan a Parkland Memorial kórházba szállítását követően mondták ki halálát, ami egész Amerikát sokkolta, a rejtély a mai napig nem oldódott meg. Kennedyt, aki az egyik legnépszerűbb volt az amerikai elnökök sorában, az arlingtoni katonai temetőben helyezték végső nyugalomra.
„Ha velem történik valami, ott lesz Bobby. Ha Bobbyval is történne valami, akkor ott lesz Ted” – mondta egyszer a meggyilkolt elnök. A Kennedy-átok azonban nem szakadt meg: az elnökségért induló Bobby Kennedyt 1968-ban szintén megölték, s az 1962 óta szenátorként tevékenykedő Ted Kennedyt sem kerülték el a szerencsétlenségek, JFK fia, ifjabb John pedig repülőgép-szerencsétlenségben hunyt el 1999-ben.
