1849. október 6-a a magyar történelem egyik legnagyobb gyásznapja: ekkor végeztek ki Aradon az 1848-49-es magyar szabadságharc tizenkét honvédtábornokát és egy ezredesét. Ugyanezen a napon oltották ki gyilkos golyók gróf Batthyány Lajosnak, az első felelős és független magyar kormány elnökének életét is.
2000-ben parlamenti határozat emelte a három hivatalos emléknap egyikévé október 6-át. Idén a Batthyány-örökmécses felavatásának 100. évfordulójáról is megemlékezünk e napon.
1849. október 6-án Aradon a nemzet vértanúja lett: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly. Batthyány Lajos grófot Pesten végezték ki.
Batthyány Lajos gazdag főúri családban született 1807. február 10-én. 1848. március 17-én nevezte ki az uralkodó miniszterelnökké, s a népképviseleti alapon választott, az Országgyűlésnek felelős kormánya április 7-én alakult meg. A kormány Magyarország alkotmányos önkormányzatának kiépítésére törekedett, Batthyánynak nagy szerepe volt a nemzetőrség és a honvédség megszervezésében.
A horvát csapatok Bécs által is támogatott betörése után lemondott, a nádor azonban szeptember 12-én ismét őt bízta meg kormányalakítással. Ezt Bécs akadályozta, s így a miniszterelnök egyedül állt a végrehajtó hatalom élén, s szervezte a magyar erők összevonását a pákozdi csata előtt. A királyi biztosként kiküldött Lamberg altábornagy meggyilkolása (1848. szeptember 28.) után Bécsbe sietett, majd eredménytelen tárgyalási kísérletei után 1848. október 2-án lemondott.
December végén Batthyány, mint újraválasztott képviselő visszatért az országgyűlésre. December 31-én javasolta a békeküldöttséget Windischgrätzhez, aki azonban őt nem fogadta. A küldöttség visszatérése után a grófot Pesten 1849. január 8-án letartóztatták.
Hosszú vizsgálati fogság és kihallgatások után végül augusztus 30-án Olmützben felségárulás vádjával kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Ezután Batthyányt Pestre, az Újépületbe szállították, és október 3-án Haynau akasztásra ítélte. Büszkesége nem tudta ezt elviselni, s feleségétől mérget kért, de hitvese csak egy kis tőrt tudott átadni neki, amivel október 5-én éjjel sebeket ejtett a nyakán, a karján és a szíve tájékán. Orvosok bekötözték, járóképessé tették, de nyaksebe miatt másnap reggel nem tudták felakasztani, így koraeste – az Újépület árkában – agyonlőtték. Utolsó szavaival is a hazát éltette.
Batthyány gróf kivégzése helyén áll ma a Batthyány-örökmécses.
1905-ben, két évvel születésének századik évfordulója előtt felmerült a jogos igény: a kivégzés egykori színhelyén kialakított kis téren örökké égő lámpa hirdesse a volt miniszterelnök emlékét. A székesfőváros elfogadta Surányi Józsefnek, a Pesti Napló főszerkesztőjének javaslatát, a kiírt pályázatot Pogány Móric műépítész nyerte, s tervére megkapta az Ybl-érmet. Pogány terve merőben különbözött a végül is kivitelezett és ma is látható örökmécsestől. Az építész egy hatalmas obeliszket tervezett, felső részében a volt miniszterelnök ártatlanságát jelképező liliomos rács mögött égő lánggal, lent négy eltakart arcú, bánatos nőalakkal. A megvalósítás az első világháború miatt elmaradt.
1925-ben újra felmerült az emlékmű létesítésének ötlete, Pogány Mórictól új tervjavaslatot kértek, mert az eredeti megvalósítása túl sokba került volna, a fővárosnak nem volt rá pénze. A neves építész több tervet készített, végül a klasszicizáló, egyszerű talapzatra helyezett lámpa mellett döntöttek 1926 májusában. Az emlékmű összköltségeire 560 millió koronát biztosítottak.
1926. október 6-án került sor az örökmécses leleplezésére. Az ünnepségen megjelentek Batthyány Lajos leszármazottjai – köztük Elemér fia -, a kormányzó, a kormány és a nemzetgyűlés képviselői, sőt Lebó István, az utolsó még élő 48-as honvéd is. A két és fél méter magas talapzaton elhelyezett 180 centiméteres bronzlámpás négy üvegajtaján látni lehet a világítótestet körülvevő, kehely alakú, bíborszínű üvegpoharat. A bíbor szín a korabeli sajtó szerint egy vörös vércsepp illúzióját kelti, mintha „Batthyány Lajos elhullajtott vére ragyogna példaképp a késő nemzedék előtt”.
Az emlékmű az idők során a szabadság, a függetlenség egyik jelképévé vált. A hely a XX. században több politikai megmozdulás színhelye volt, elsősorban a március 15-i, a június 16-i (Nagy Imre kivégzése), az október 6-i és az október 23-i (az 1956-os forradalom kitörése) történelmi események évfordulóihoz kapcsolódva.
1941. október 6-án háborúellenes tüntetést tartottak itt az ifjú szociáldemokraták felhívására, az 1956. október 6-án itt tartott ünnepséget a forrongó tömeg, a kádárizmus utolsó időszakában ellenzéki demonstrációk színhelye volt: a legnagyobb 1988. június 16-án zajlott, a rendőrség kiszorította a térről az ezerfős tömeget, s 17 tüntetőt letartóztatott, köztük Demszky Gábort és Orbán Viktort. Emiatt is jelképes értékű volt, hogy az első szabad választások után, 1990. október 6-án Antall József miniszterelnök és Demszky Gábor későbbi főpolgármester elhelyezte itt a megemlékezés koszorúit.
