125 éve született Esterházy János, a felvidéki magyar politikus, aki 1942-ben egyedüliként szavazott a zsidók deportálása ellen a pozsonyi parlamentben.
125 éve, 1901. március 14-én született Esterházy János, a felvidéki magyarság egyik legmeghatározóbb és legvitatottabb mártír politikai alakja. A gróf, aki a második világháború idején egyedüliként szavazott a zsidók deportálása ellen a pozsonyi parlamentben, végül a kommunista megtorlás áldozata lett. Élete a közép-európai történelem tragikus fordulatainak lenyomata: politikai küzdelmek, börtönévek és egy máig vitatott örökség története.
Gróf galántai Esterházy János (1901-1957) Csehszlovákia legjelentősebb magyar mártír politikusa (Fotó: esterhazyjanos.eu)
Arisztokrata családból a közéletbe
Esterházy János 1901. március 14-én született a Nyitra melletti Nyitraújlakon (ma Velké Zálužie). A galántai Esterházy család sarjaként látta meg a napvilágot: apja, Esterházy János gróf, anyja pedig a lengyel származású Elzbieta Tarnowska grófnő volt.
Apja korai halála után édesanyja nevelte fel testvéreivel együtt. A család életét jelentősen megváltoztatta az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés: birtokaik nagy részét elveszítették, amikor a Felvidék Csehszlovákia fennhatósága alá került.
1924-ben feleségül vette gróf Serényi Líviát, házasságukból két gyermek született.
A felvidéki magyarság szószólója
A húszas évek közepétől kapcsolódott be a politikába. Nyíltan bírálta a „csehszlovakizmus” politikáját, amely szerinte háttérbe szorította az ország nemzetiségeit, köztük a magyarokat is.
1932-ben a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga, majd az Országos Keresztényszociális Párt élére került. Politikai programjában a kisebbségi jogok megerősítését, valamint Szlovákia és Kárpátalja autonómiáját szorgalmazta.
1935-ben bekerült a prágai parlamentbe, majd 1936-ban az Egyesült Magyar Párt alelnöke lett. A köztársasági elnöki tisztségért folyó politikai küzdelem idején az ő javaslatára támogatták a magyar pártok Edvard Beneš jelöltségét a németbarát alternatívával szemben. Beneš később miniszteri posztot ajánlott neki, amelyet azonban Esterházy csak a magyar kisebbséget ért sérelmek orvoslása esetén vállalt volna.
2. világháború – Brnóban a morvaországi németek üdvözlik a német csapatok 1939. március 16-i érkezését (Fotó: Wikimedia/audiovis.nac.gov.pl)
Az 1938-as első bécsi döntés után, amely a Felvidék déli, magyarlakta területeit visszacsatolta Magyarországhoz, Esterházy úgy döntött: Szlovákiában marad, hogy képviselje az ott élő magyar közösséget. Közben a Magyarországhoz került szlovákok jogaiért is szót emelt. Segítette a lengyel menekülteket és több üldözött zsidót is.
Nevét a történelem egyik különleges parlamenti pillanata őrizte meg: 1942-ben, amikor a pozsonyi parlament a zsidók deportálását lehetővé tevő törvényről szavazott, a képviselők közül egyedül ő mondott nemet.
Börtönök és koncepciós ítéletek
A háború utolsó éveiben politikai támadások érték: 1943-ban „Szlovákia rágalmazása” miatt börtönbüntetésre ítélték és megfosztották parlamenti mandátumától. 1945-ben az ideiglenes szlovák kormánynál tiltakozott a magyarellenes intézkedések ellen. Ezután letartóztatták, majd a szovjet titkosszolgálat, a KGB kezébe adták. A Szovjetunióban tíz év kényszermunkára ítélték, és szibériai lágerbe hurcolták.
Közben a csehszlovák népbíróság 1947-ben távollétében halálra ítélte, hazaárulás és kollaboráció vádjával. A döntést bizonyítási eljárás és tanúk meghallgatása nélkül hozták meg. 1949-ben a szovjet hatóságok átadták Csehszlovákiának. A család és barátai közbenjárására a halálos ítéletet végül életfogytiglani börtönre változtatták.
Esterházy éveket töltött különböző börtönökben. Végül 12 év rabság után, úlyos betegségekkel küzdve, alig 57 évesen, 1957. március 8-án halt meg a morvaországi Mírov börtönében. Hamvait a családnak nem adták ki; csak évtizedekkel később (halála után hatvan évvel) derült ki, hogy a prágai Motol temető egyik közös sírjában nyugszik. 2017. szeptember 16-án az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában helyezték örök nyugalomra.
A híres Károly híd, Prága, Csehország, 1955 (Fotó: Fortepan/Szent-tamási Mihály)
Vitatott örökség, késői elismerések
1993-ban az orosz legfelsőbb bíróság semmisnek nyilvánította a szovjet ítéletet, így rehabilitálták. Csehországban és Szlovákiában azonban hivatalosan máig nem helyezték hatályon kívül a háborús bűnösséget kimondó döntést.
Ugyanakkor több országban elismerést kapott. 2009-ben Lech Kaczyński lengyel államfő posztumusz kitüntette a lengyel menekültek megsegítéséért. Portréja az Európai Parlament brüsszeli épületében is helyet kapott.
Az utóbbi évtizedekben életrajzok, emléktáblák, szobrok és filmek idézik fel alakját. Története ma is viták tárgya, de sokak számára a közép-európai történelem egyik tragikus sorsú, bátor politikusát jelenti.
