130 éve, 1892. május 9-én halt meg Baross Gábor, a magyar államvasúti rendszer megteremtője, a dualizmus korszakának kiemelkedő gazdaságpolitikusa, a „vasminiszter”. Baross Gábor korszerű magyar kereskedelmet és egységes közlekedési rendszert teremtett.
Baross Gábor hazai érdekeket szem előtt tartva megvalósította az államvasúti elképzeléseket, s tette mindezt egyéni érdek nélkül és mások egyéni érdeke ellenére – joggal kapta hát a „vasminiszter” jelzőt.
Baross Gábor 1848. július 6-án született a Trencsén megyei Pruzsinán (később Barossháza, ma Pruzina, Szlovákia). Jogi diplomájának megszerzése után főjegyző, majd képviselő lett. Tisza Kálmán felfigyelt a tehetséges fiatalemberre és nyugat-európai tanulmányútra küldte. Hazatérve az ország kereskedelmi szerződéseit kezdte tanulmányozni, különös tekintettel az olasz kapcsolatokra és a szállítás kérdéseire.
A fővárosból kiinduló vasútvonalak utolsó métereit építették már, amikor Baross Gábort 1883-ban közlekedési államtitkárrá, majd 1886-ban közmunka- és közlekedésügyi miniszterré nevezték ki. Hatalmas lendülettel kezdte a munkát, részletes számokat tartalmazó kimutatásokkal győzte meg a képviselőket a magánvasutak további államosításának szükségességéről. Célja az volt, hogy a határok felé vezető útvonalakat és ezzel együtt a külkereskedelmet az állam ellenőrzése alá vonja.
A vasút többé nem „ürítette” a kincstárat, reformjainak köszönhetően ugrásszerűen megnőttek az állam vasútból származó bevételei. A vasúti hálózatot, a vagon- és mozdonyparkot továbbfejlesztette, zónadíjszabást alakított ki, amely lényegesen csökkentette a személyszállítás viteldíjait, egyben a legtávolabbi vidékeket is Budapesthez fűzte. A teheráru-díjszabás kialakításával a mezőgazdasági termékek versenyképességét, a kereskedelem és az iparfejlesztés érdekeit szolgálta. A magyar tapasztalatokat több európai államban is hasznosították, majd a kontinens vasúti vezetői 1890-ben berni tanácskozásukon egységes elveket léptettek életbe az árufuvarozásban, az egyezmény pontjai közé bekerültek a magyarországi gyakorlat legfontosabb elemei. Baross minisztersége idején vezették be az egységes időszámítást, 1891. augusztus 1-jétől egész Magyarország a közép-európai időzónába tartozott, ami megkönnyítette a menetrend összeállítását.
Baross alkotta meg az első modern úttörvényt, megváltoztatva a közutak addigi osztályozását, rendet teremt az út- és hídvámok évszázados káoszában.
Megalapította a Posta-takarékpénztárat, egyesítette a postát és távírdát, az államvasútnál a német helyett a magyar nyelvű levelezést, a vasúti tisztviselőknél a magyar nyelvtudást tette kötelezővé.
Trefort Ágoston halála után egy hónapig vallás és közoktatásügyi miniszter, 1889-ben három hónapig belügyminiszter is volt. Az ipari szakoktatást 63 tanonciskola és több ipari szakiskola létesítésével fejlesztette.
A vízi közlekedés fejlesztésének kérdései is foglalkoztatták, kiépítette Fiume kikötőjét, fejlesztette a dunai hajózást, a magyar tengerhajózást. Rendkívüli erőfeszítéseket tett a Vaskapu szabályozására, 1892-ben személyesen ellenőrizte a munkálatokat. A látogatás alatt meghűlt, betegen tért haza, s mert nem változtatott feszített munkatempóján, a betegség aláásta egészségét. Pályájának és népszerűségének csúcsán, 44 éves korában érte a halál 1892. május 9-én.
Emlékére több utcát és teret neveztek el, számtalan szobra készült. Talán a legszebb és legismertebb, Szécsi Antal alkotása Budapesten, a Keleti pályaudvar előtti róla elnevezett téren áll.
