„És mégis a magyar nemzet annyira nem óhajtott egyebet, mint törvényeinek fenntartását s azoknak oltalma alatt a becsületes békét, hogy ha ezen trónváltozásra a magyar nemzet megegyezése törvényes úton felkéretik…” 175 éve, 1849. április 14-én a debreceni Nagytemplomban a képviselőház közfelkiáltással elfogadta Magyarország függetlenségének kimondását, valamint a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház trónfosztását, egyben kormányzóelnökké választotta Kossuth Lajost.
A Függetlenségi Nyilatkozat végleges változatát néhány nappal később fogadták el a képviselők.
A szabadságharc 1849 elején elveszettnek tűnt: Windischgrätz herceg csapatai elfoglalták a fővárost, s a kápolnai csatában vereséget mértek a magyar főerőre. I. Ferenc József ezért március 4-én kiadta (az életbe soha nem lépett) olmützi alkotmányt, amely Magyarországot részeire bontva, a koronatartományok egyikeként tagolta be a birodalomba. A kocka azonban fordult: a tavaszi hadjáratban a honvédsereg az osztrák határig kergette vissza a megtépázott osztrák hadakat.
Kossuth már az olmützi alkotmány közzététele után felvettette: nem kötelessége-e a nemzetnek méltó választ adni a kihívásra, de a Batthyány-kormány egykori híveiből alakult „békepárt” és a hadsereg egyes tisztjei akkor ellenezték a függetlenség kimondását.
Az április eleji nagy győzelmek után a fővezér Görgey Artúrral és a tábornoki karral tárgyalva már nem ütközött különösebb ellenállásba. Tervét április 12-én terjesztette az Országos Honvédelmi Bizottmány, majd másnap az országgyűlés zárt ülése elé.
Az inkább népgyűlésre emlékeztető országgyűlés április 14-én ült össze a debreceni Nagytemplomban. Kossuth hatalmas ívű beszéde felvillanyozta a jelenlevőket, akik közfelkiáltással szavazták meg a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház trónfosztását és a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ez kimondta, hogy
„Magyarország és a vele törvényesen egyesült Erdély szabad, független, önálló, európai állam…. A Habsburg-Lotharingiai ház a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyverfogása által, s mivel az ország önálló államéletének eltörlésére, a nemzet legyilkolására idegen hatalom fegyveres erejét is használni nem iszonyodott, ezennel trónvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek nyilváníttatott a nemzet nevében… Az ország jövendő kormányrendszerét részleteiben a nemzetgyűlés fogja megállapítani, addig pedig az országot egész egyetemes kiterjedésében a nemzetgyűlés egy ajkú felkiáltásával és közmegegyezéssel kinevezett kormányzó-elnök Kossuth Lajos a maga mellé veendő miniszterekkel kormányozza.”
A Nyilatkozat nem váltotta be Kossuth reményeit.
A gyorsan felocsúdó békepárt elérte, hogy szétválasszák a kormányzói és a miniszterelnöki tisztséget, s utóbbira a hozzájuk közel álló Szemere Bertalant válasszák meg.
A trónfosztással nem valósultak meg a hozzá fűződő külpolitikai remények.
Elmaradt a külpolitikai fordulat is: a nagyhatalmak az erőegyensúly érdekében Ausztria fennmaradását választották, azaz az egységes Ausztriát részesítették előnyben a térség politikai viszonyainak újragondolása helyett, Bécsben pedig már eldöntötték, hogy segítséget kérnek Oroszországtól.
