1980 éve, 37. december 15-én született minden idők egyik leghírhedtebb zsarnoka, Nero római császár.
„Nero császár vaskézzel vezette Rómát az I. században. Uralkodása fordulópontot jelentett a birodalom történetében. Császárként minden hatalom az ő kezébe került – eszelős rémuralmának végül a szenátus vetett véget. A keresztények körében folytatott kegyetlen üldözések miatt a szegényebb rétegek különösen gyűlölték, a birodalom pedig rendkívül közel került a lázadáshoz”.
Apját Tiberius császár idején gyilkossággal, csalással és vérfertőzéssel vádolták, de megmenekült és vízkórságban halt meg, amikor fia hároméves volt. Anyját, Agrippinát uralkodásának vége felé Claudius császár vette feleségül, egyben örökbe fogadta Nerót, aki így a trón örököse lett. A császárhoz hasonlóan a császárné is az isteneknek kijáró tiszteletben részesült, azaz a császárnéknak is voltak saját papjaik és szentélyük, de csak Keleten. Rómában ezt a tiszteletadást haláluk után kapták meg a senatus jóváhagyásával, s ezzel felruházták őket a diva, vagyis isteni jelzővel. Persze nem mindegyiküket.
A fiatalon még megnyerő külsejű és a gondos nevelésben részesült Nero Claudius Drusus Germanicus Caesar tizenhét éves korában öltötte fel a bíborpalástot, miután 54. október 14-én a már idős Claudius váratlanul meghalt, valamilyen gomba-étel elfogyasztása után. Általános volt a vélemény, hogy Agrippina mérgezte meg.
Nero helyett kezdetben anyja és nevelője, Seneca kormányzott, s a birodalom népeire nyugalom köszöntött. Azonban fokozatosan növekedett a konfliktus Agrippina és fia, Nero között. A császár gyorsan összekülönbözött hataloméhes anyjával, s amikor ez mostohatestvérét, Britannicust kezdte pártfogolni. Nero a háttérben kezdett szervezkedni, és 55 februárjában vetélytársát, Britannicust vacsora közben megmérgezték Agrippina, Octavia és Nero jelenlétében. Testét azonnal elégették, és a porait Augustus mauzóleumába helyezték. Agrippinát eltávolította az udvartól, és megfosztották befolyásától. Viszonyt kezdett a szép, de romlott Lucia Poppaeával, akinek felbujtására meggyilkoltatta édesanyját (bérgyilkosok botokkal agyonverték az anyacsászárnét), s e pillanattól fékezhetetlen kényúr lett belőle. Feleségét kivégeztette, a terhes Poppaeát állítólag egy veszekedés során hasba rúgta, s az gyermekével együtt meghalt, sokkal valószínűbb azonban, hogy az asszony a vetélésbe vagy a koraszülésbe halt bele.
A kiürült kincstár feltöltése érdekében felségsértési pereket indított a gazdag polgárok ellen, akiknek vagyonát elkoboztatta. A köznép mégis bálványozta: cirkuszi játékokat, kocsiversenyeket rendezett, amelyeken rendszeresen ő maga is fellépett énekesként és hajtóként.
64-ben Róma kigyulladt és hat nap alatt leégett, a feltehetően minden alapot nélkülöző legenda szerint a várost Nero gyújtatta fel, mert a lángokból akart ihletet meríteni Trója pusztulásáról szóló költeményéhez. Nero bűnbaknak a keresztényeket tette meg, akiket válogatott kegyetlenséggel, ezerszámra végeztek ki, ekkor halt meg Szent Péter és Pál is. Mint Tacitus írja: „Kivégzésüket a leggyalázatosabb módon hajtották végre; Vadállatok bőrébe kellett bújniuk, hogy a kutyák marcangolják szét őket, vagy pedig a keresztfán haltak meg, ahol besötétedés után égő fáklyaként világítottak az éjszakában. Nero ehhez a látványossághoz átengedte a kertjeit, s a kivégzésekből cirkuszi játékokat rendezett.” Ez volt a római történelem első szervezett keresztényüldözése.
Nero az ellene szervezett összeesküvések miatt elhatározta, hogy kiirtja a római arisztokráciát, rémuralmának még nevelője, Seneca is áldozatul esett (bár ő maga választhatta meg halálnemét: kénytelen volt öngyilkosságot elkövetni, saját tanítványa, a császár akaratából). Férfiasan távozott az életből, gyáva nyavalygás nélkül. A görögrajongó uralkodó ezután Hellászba ment, ahol elindult az olimpián és minden számban (egyebek között az ő tiszteletére versenybe iktatott dal- és tragédiaversenyen is) győzött .
65-ben Nero eldöntötte, hogy feleségül veszi Antoniát, három évvel korábbi áldozatának, Sulla özvegyét, aki nevelőapja, Claudius második házasságából származott. Az asszony nemet mondott, tehát összeesküvéssel vádolták, és halálra ítélték.
A birodalom recsegett-ropogott, felkelés tört ki Judeában és Galliában, ám az ő legnagyobb gondja mégis művészetének csiszolgatása volt. Amikor Hispánia helytartója, Galba császárrá kiáltotta ki magát és fegyverrel indult Róma ellen, a szenátus Nerót a haza ellenségének nyilvánította. A magára hagyott császár 68. június 9-én egy szabadosa kardjába dőlt, vele halt ki a Julius-Claudius ház, amely az első öt császárt adta a római birodalomnak.
A világtörténelemben kevés uralkodónak volt „rosszabb sajtója”, s bár voltak nála őrültebb és kegyetlenebb zsarnokok is, neve egyet jelent a gonoszsággal és az erkölcstelenséggel. Alakja számos művészt ihletett meg, számos dráma, vers, regény, opera, film foglalkozik uralmával, a napjainkban Róma felgyújtására utalva kapta a legelterjedtebb számítógépes lemezíró (égető) program a Nero nevet.
